Ez az idei El csoportkör más, mint az előzőek, mert most nem a helyszínen nézzük majd, hanem a tévében. Kicsit azért szomorú vagyok most, amikor a kezdést várom a kanapén, egészen más így, mint ott a stadionban. Nem szurkolok kevésbé, és a család férfi tagjaival ellentétben én nem vagyok negatív, és még ha nem is ugyanolyan már semmi, mint pár évvel ezelőtt, azért nekem még mindig sokat ad ott lenni egy -egy meccsen személyesen. Biztosan azért is, mert nekem az ilyesmi még mindig egyfajta álom, olyan sokáig volt inkább az a jellemző az életemre, hogy hát sajnos ez nem fér bele.
Annak, hogy most nem vagyunk ott, nem csak az oka, hogy nem fér bele, bár benne van vastagon az ára is. De az is, hogy csütörtök este kilenckor nem a legjobb időpont, másnap menni kell dolgozni. Eriknek sem minden időpont jó, a három műszakos munkarend nem barátja az ilyen programoknak.
Na de jó lesz ez most így is. Kicsit rossz lesz, de igazából szívből kívánom, hogy bánjuk meg nagyon, hogy ezeket a meccseket nem láttuk élőben.
Update: egyelőre nem kell megbánni semmit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése