Időről időre szórakozik velem a vérnyomásom. Ilyenkor mindig felmegy 140-145/90-95-ig, és az már ugye nem az, ami jónak számít. Mondjuk valamikor régen ez ebben a korban nem volt egyáltalán magas, de most már másképp nézik ezt. Egyébként helyesen, mert hát ja, mégiscsak foglalkozást igényel egy ilyen már. Mondjuk részemről továbbra is akkora nyűg ez, mint soha, semmi. Nem vagyok alkalmas a rendszeres gyógyszerszedésre, legkésőbb két hét szedés után elegem lesz belőle. Addigra amúgy is mindig tök jól helyrejön, aztán kezdődik az, hogy már túlságosan alacsony. Akkor jön a fél adag, ami még mindig sok. Mindegy, majd csak lesz vele valami.
A gyönyörű tavaszi napsütéssel együtt érkezett valami letaglózó tavaszi fáradtság is rögtön. Nem is tudom mikor éreztem ezt így utoljára. De szerintem ezen sokat segít majd, ha szombaton ki tudom aludni magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése