Ha az úgy működne, ahogy a legvadabb álmaimban gondolnám, akkor nagyjából kétheti munkával meg tudnánk keresni azt az összeget, amiért jelenleg egy hónapig dolgozunk, és akkor a fennmaradó időt mindenki azzal töltené, ami neki feltöltődést jelent. A világ legnagyobb problémáit meg is oldanánk szerintem, mert ha már tölthetjük azzal az időt, ami jó nekünk, nem is lenne olyan fontos egymást cseszegetni, vagy névtelenül beszólogatni.
Én eddig is szerettem menni ide-oda, nem zavart az sem, ha ugyanazt a helyét akár százszor is láttam már. Most viszont, hogy már tudom azt is, hogy ez a repülés nem is olyan borzasztó és félelmetes, valószínűleg több ismeretlen helyet is célba vennék ezeken a napokon.
Ma reggel még a Földközi tenger partján kávéztunk, és néztük, ahogy a nap felébredt..Pont ugyanolyan lenyűgöző, mint a naplementék a Balatonon. Bármeddig tudnám nézni.
Sajnos ez után már nem sok időnk maradt, mert össze kellett pakolni, és indulni a repülőtérre, hogy felszálljunk a Budapestre tartó gépre. Szép, napos időben szálltunk fel, hogy aztán gyorsan benne is találjuk magunkat mindenféle felhőben. Ezek miatt volt némi turbulencia is, ami néha azért félelmetes egy kicsit. A landolás most sem volt zökkenőmentes, de épségben földet értünk, az a lényeg.
Este még meccsen is voltunk, ami igen nagy hülyeség volt, mert csak bosszankodtunk egy félidőt, aztán hazajöttünk inkább. A fiúkra kellett volna hallgatni, akik azt mondták, ezt most inkább kihagyják, úgyis sz.r lesz.
Nagyon fáradt vagyok, ez is egy jó hosszú nap volt. Holnap meg már munka..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése