2017. jan. 28.

De mi az a komfortzóna?

Újabban jó divatos kifejezés lett, és lépten-nyomon arról lehet olvasni, hogy "lépj ki a komfortzónádból". Olyan ez, mint nem olyan nagyon régen az én-idő, amivel szintén nem tudtam mit kezdeni...
Azét próbálok haladni a korral, meg minden, és keresgélem a saját komfortzónámat (mert persze, a fogalmat értem, azért nem vagyok reménytelenül hülye még), amiből ki kéne lépnem. Csak épp valahogy nincs meg. Mert hol is van az én komfortzónám, amikor igen gyakran előfordul, hogy még én sem nagyon vagyok meg a saját életemben, nemhogy egy ilyen komfortizé.
Amúgy meg fel tudnék robbanni minden ilyentől most már, mert persze, találjunk ki újabb és újabb jó dolgokat, semmi baj a fejlődéssel, csakhogy.. miközben folyik a csapból is a tökéletes nő-tökéletes anya-tökéletes munkatárs szentháromság, addig én, mint szürke kis senki a tömegben, folyton csak próbálnék felzárkózni valahova ebben a szentháromságban, de sehova nem jutok. A kudarcok maradnak, mert nemhogy tökéletes nem vagyok, de egy jó közepes szintet sem mindig sikerül megütni. Nem panaszkodás ez, egyébként (még mielőtt bárki azt gondolná, hogy sajnáltatom itt magam szombat este, jobb dolgom nem lévén), csak egy ilyen ténymegállapítás. Mert igen, itt ülök a tökéletesre álmodott lakásunkban, ahol minden fő dolog megvan. Minden úgy, ahogy szerettük volna. És nem, nem sikerül igazán otthonossá tenni, mert nem tudom eldönteni mit szeretnék, nem tudok rászánni elég időt, hogy körülnézzek legalább az interneten. A tökéletesre álmodott otthonunkhoz elképzeltem egy másfajta életet magunknak, de az a helyzet, hogy egyelőre ez is kudarc. Továbbra is képtelen vagyok egy-egy napon túlgondolni azt, hogy mit fogunk enni, és minden nap járunk bevásárolni. Ami egy lélekölő valami, mert utálom, púp a hátamra, és ráadásul mindig, minden egyforma is. Ugyanaz a napi lista, hétről-hétre ismétlődő kaják, amik megvannak rövid idő alatt, mindenki jól is lakik vele, meg is eszi (tehát húst eszünk hússal). Nem tudok előre tervezni szinte semmiben, ha túl sok felvágottat veszek, akkor nem eszik senki, és megy a kukába, ha túl keveset, akkor meg ennének, de nincs. Azt gondoltam (én naiv), hogy majd az új konyhámban visszatér a heti többszöri sütés is, de ez sincs így, mert persze se kedvem, se energiám.
Aztán itt van a tökéletes nő... az a mindig mosolygós, mindig csinos, szépen sminkelt változat, akinek összepasszol a ruhája a táskájával és a cipőjével, és persze minden ilyesmiből rendelkezik egy-egy garnitúrányival. Nos.. ilyen sosem leszek, mert egyszerűen nem is vagyok az a típus, aki ezt igényelné (mármint egy külön gardróbot), de azért próbálnék, vagy szeretnék nem látszani annyinak, amennyi épp vagyok. De hiába veszek akárhány féle testápolót, kézkrémet, és hiába szoktattam rá magam, hogy minden nap használjam is (a kézkrémet naponta sokszor), a bőröm teljesen tönkrement a sok fázástól (csak remélem, hogy nyárra nyom nélkül eltűnik, mert különben nem veszek fel fürdőruhát), a kezeim folyton ki vannak repedezve, a körmeim letörnek, beszakadnak. A ráncaimról most külön nem is ejtenék szót inkább, mert az mindig egy külön arculcsapás, amikor látom. Oké, hogy dohányzom, és nyilván az sem tesz egyáltalán semmit annak az érdekében, hogy kevésbé legyek ráncos, meg photoshop sincs a fürdőben, amivel előnyösebb külsőt varázsolnék magamnak. Ha tudnék sminkelni, lehet, hogy javíthatnék ezen.. de sosem tudtam.
Na és a tökéletes anya.. hát na. :D Ezt inkább hagyjuk. Igyekszem, meg minden, de egyre kevesebb türelmem van az olyan dolgaikhoz, hogy mit mondott xy néni, vagy hogy mennyi pénzt kell bevinni/elutalni/befizetni. Látják rajtam, persze, és a második ilyen alkalom után nem mondják már, csak amit muszáj. Nincs ez így jól. A radarjaim azért még működnek, és észreveszem, ha össze kell kapnom magam, mert szükségük van rám, de messze van az az ideális állapot, hogy akkor beszéljük meg a közös vacsora közben, hogy kivel mi történt ma. :) Főleg, hogy csak minden második héten van közös vacsora. (de nem is mindig eszünk egyszerre)
Szóval, keresem bőszen ebben az egész káoszban a komfortzónámat, leginkább annak is azt a részét, ahol van az az ajtó, ahol ki lehet belőle lépni. Nincs még meg, persze. (ha meg lesz valaha)

12 megjegyzés:

  1. Kétszer írtam le már ma a mondanivalómat, de mindkétszer kitörlődött, így csak egy részét írom újra. 5 éve élünk a házunkban, de még mindig nincs minden a helyén. Lakva érzed, hová hiányzik egy kép, egy polc, - alakítja ezt a praktikumra való törekvés, vagy akár az is, amikor vasárnap délután leülsz egy kávéval a kanapéra és folyamatosan nézel egy helyet a lakásban, mert úgy érzed, oda még valami kell, valami még hiányzik a teljesség érzéséhez. Idővel ti is belakjátok a lakást, kialakul minden. Nekem pl még mindig nincs ágyam, a matrac a földön van, de nem ezen múlik. Majd lesz, ha elérkezik az ideje. Mindig van mit csinálni, szépíteni, újítani, cserélni.

    VálaszTörlés
  2. Nemrég már volt téma, de tényleg apróságoktól lesz az a lakás otthon. Képek a falon, a komód tetején, textíliák, díszpárnák, szőnyegek, apró díszek, gyertyák. Még egy olyan pasis közegbe is kellenek ezek a dolgok, mint amilyenben te élsz, de neked kell őket hazavinned, a helyükre tenned és utána a fiúknak is tetszeni fog, nincs kétségem. Nálunk is van olyan, hogy minek ez, minek az, jó ez így, aztán ha átrendezem a nappalit, puhább a lábuk alatt a szőnyeg, melegebb a takaró, szebbek a színei, akkor már jön a nem is rossz ez duma. SZóval hajrá Dius! ♥

    VálaszTörlés
  3. Bevásárlás - menütervezés: lehet, hogy engem is a kényszer hajtott bele, mert glutén, laktózmentes étrenden vagyok két éve, ez most még tovább formálódott, de nem betegség, hanem elhatározás miatt, de én tervezem a főzést. Eleves sok speciális alapanyagot használok, ezeknek kell otthon lenniük, figyelem őket és pótlom. Az ebédet tervezem, mégha nem is egész hétre, de kb 3 napra előre biztosan tudom, ki mit fog enni - én általában mást, mint a család. Heti egy nagy bevásárlás mellett hétközben csak azt veszem meg, ami nagyon kell, kifli, joghurt, ha elfogyna, stb. A bevásárlást reggelre időzítem, mikor még kevesen vannak az üzletben. Listával megyek, amely a tervezett főzések alapján íródott. Miután kész a listám, a papír másik felére átírom a sorrendet aszerint, hogy az adott üzletben mi hol található a bejárattól a pénztárig. Van, hogy tíz perc alatt végzek így a bevásárlással. Szerintem sokkal könnyebb így vásárolni. Főzés tekintetében nekem is újítanom kell, ezen dolgozok ma is, mikor csirkecurry lesz az én ebédem qinoával. Na majd meglátjuk, mennyire válik be az új recept. A változást kezd annyival, hogy heti egyszer készíts valami újdonságot. Nem kell gyakrabban, de hidd el, az is jó érzés lesz.

    VálaszTörlés
  4. Dius, ha megnyugtat még mindig nincs kész a felújított részen a "tökéletere" megálmodott konyha, nappalink mert már úgy vagyok vele, hogy nem kell azonnal, majd szépen kialakul, szembe jön velem egy jó kép vagy egy jó függöny vagy bármi, amit elképzeltem. Addig meg fél megoldásként nem veszek semmit. Így időnként még mindig úgy érzem, hogy nem otthonos az egész, nincs meg az összhang. A hálószobánkban érzem a legjobban, hogy félkész állapotban van már évek óta, még az is lehet hogy ezért nem tudom igazán kipihenni magam. Arról meg nem is beszélve, hogy vannak olyan napok amikor a hátam közepére nem kívánom a főzést. Ma már megengedem magamnak azt a luxust, hogy bevágok a kosárba egy félkész pizzát, vagy fagyasztott valamit, mert este amikor lement két mosás, meg kikérdezem a gyereket már a bánatom akar főzni. Mondjuk ez inkább ilyenkor van, amikor ketten vagyunk a gyerekkel, mert a férjem idegrángást kapna a kész kajától, de majd neki is becsempészem időnként. :) A tökéletes nő? Van olyan? Mert a tökéletes nő sem mindig tökéletes csak szépen van tálalva a dolog.
    Egyébként ha segít én javaslok egy kis füzetet, amiben írod hogy mit kell intézni, mit bevásárolni, esetleg megtervezed pár napra a főzést. Nekem ez most nagyon bevált nem érzem magam annyira szétesve, pipálom a dolgokat amiket elintéztem, írom ami még vissza van minden hónapban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem meg minden nő tökéletes és kész :-D

      Törlés
  5. Dius, lehet, hogy úgy érzed, hogy lehetnél pl. jobb anya, ( mindenki érzi úgy, hogy jó lenne kicsit türelmesebbnek, figyelmesebbnek, akárminek lenni) de nézz rá a fiaidra! Mindegyik szuper srác, tudják a helyüket, ez biztos nem véletlenül alakult így!
    Nekem van egy kicsi kamrám, és az álmom, hogy ha nagyobbítunk a lakáson, akkor lesz egy nagyobb fagyasztóm is. Ebben a kettőben egész sok mindent fel lehet halmozni, ami elég ahhoz, ne kelljen folyton boltba menni vásárolni, és tudok rögtönözni. A hétköznapi felvágott és egyéb maradékokat pl. be szoktam építeni a hétvégi menübe, és lesz sajttal-sonkával töltött csirkemell, vagy hasonló. A felvágottakkal meg úgy szoktam sakkozni, hogy veszek x deka frisset, és két zacskósat, ami hosszabb ideig jó.
    És én is listát írok mindenről. :-)

    VálaszTörlés
  6. Először is nem vagy szürke senki! Miért gondolod, hogy akit te tökéletesnek látsz, nem érzi magát ugyanúgy szürke senkinek? Mi neked a tökéletes? Csak a tökéletes elfogadható? Mi az a szint amit ha elérnél, elégedett lennél? Mit kellene ehhez tenned? Mi gátol meg abban, hogy ezt megtedd? Mi az ára annak, ha nem teszel semmit? Mi az amit most megtehetsz ezért az elégedettségért? Ki veszi észre ha megtetted? Ki segít, ki gátol ebben a folyamatban? Te miből veszed észre, hogy jó úton jársz? Mennyi időd van ezeket megtenni? Mennyire kell kellemetlenned érezned a helyzetet, hogy cselekedj? Mit nyersz azzal, ha lépsz? Mit kell ehhez a gondolkodásodban megváltoztatni ehhez? Milyen új szokásokat tudsz kialakítani, ami az új gondolkodásodat támogatja? Ha holnap reggel úgy ébrednél, hogy egy varázsütésre megoldódott a problémád, miből vennéd észre, hogy ez megtörtént? (minden kérdés után hozzáteheted pluszban, hogy: és még mi mást? és még?) :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszter, ez nagyon tetszik, szerintem ezt a hozzászólást kinyomtatom, és néha magam elé tolom.

      Törlés
    2. használd egészséggel! :-)

      Törlés
  7. Kedves Dius!az én megfelelési kényszerem izületi problémákat okozott. Nem akartam elhinni,hogy létezik ilyen. Akkor a természetgyógyászom és a reumatológus egyaránt arra bíztatott, hogy lazítsak. Ha szinte minden porcikám tiltakozik a főzés, mosás, stb. ellen, akkor nem kell megcsinálni. És bejött. Ma már bűntudat nélkül nem teszem meg kötelezően. Mi történik? Másnap vidáman, jókedvűen bepótolom ami előzőleg nyűg lett volna. Sokkal jobban érzem magam.Elég a munkahelyen maxra állítani magunkat.

    VálaszTörlés
  8. Ja, a 8 éve szépen kibővített házunkban a hálószoba nálunk is úgy maradt. Régi tapéta, régi fűtéscső helye,stb. Erre már nem volt erőm,de meglesz. Talán annál szebb. Legyél türelmes magaddal.Az ihlet egyszer majd elkap.

    VálaszTörlés
  9. Kedves mindenki! Köszönöm szépen a sok-sok kedves hozzászólást, ötletet, javaslatot. Meg a kérdéseket is. :)
    Még többször el fogom ezeket olvasni szerintem, mert nagyon hasznosak. :)

    VálaszTörlés