2016. okt. 27.

Emlékek

Néha tényleg úgy érzem, hogy a gyerekek-építkezés-munka-hétköznapi dolgok mellé semmi más nem fér már be a gondolataimba, és sokszor ébredek úgy, hogy még ugyan alszom félig, de már azon gondolkodom, mi mindent kell aznap megcsinálni, elintézni.
Mégis akad azért még némi szabad agykapacitásom, mert ma, miközben a teraszkorlát léceit festettem (amit a 81 éves nagyapám csinált nekünk a két keze munkájával) előbukkant bennem egy emlék. Valamikor, amikor én még kislány voltam ezen a teraszon órákat töltöttem azzal, hogy az akkor még zöld katedrálüveges korlátnál gyakoroljak valami bugyuta kis táncot a húgommal és az unokahúgommal. Még a zenére is emlékszem, itt hallom a dallamot, talán az az egy kazettánk volt akkoriban, amin ez is rajta volt. A kazetta másik felén pedig én voltam, ahogy valami verset mondtam. Rá is volt írva, hogy "Diácska". Nem tudom, lehet, hogy még a padláson megvan, mert amilyen szentimentális banda vagyunk, az ilyesmit nem dobjuk ki, akkor sem, ha amúgy már senkinek nincs kazettás magnója, ahol le lehetne játszani. Szóval, ott, ahol kb. huszonhat évvel ezelőtt a táncgyakorlás folyt, ott most a bejárati ajtónk van. :)
Aztán, ha már ez eszembe jutott, az is felrémlett előttem, hogy itt, ebben a lakásban volt az eljegyzésünk. Nem volt tudatos, legalábbis ez az esemény nem jutott akkor eszünkbe, de az a fal abszolút megmaradt, aminek a sarkánál először került az ujjamra a jegygyűrűm. :)
Az eljegyzési vacsoránk ott volt, ahol most Patrik és Roli szobája van, csak akkor még az egy nagy szoba volt. :) (és esküszöm, hogy azt a ruhát, ami anyámon akkor volt, most selejteztük csak ki valamelyik szekrényből)
De például szívmelengető érzés, hogy ahol én a gyerekkorom jó részét töltöttem, ott lesz Erik szobája. Órákat töltöttem el ott a radiátoron ücsörögve, arra várva, hogy meghalljam Balázs motorját. Ott, annak a szobának az ajtajában csattant el közöttünk az első csók. (akkor még tilosban járva)
Érdekes érzés, hogy gyakorlatilag úgy kaptam vissza az otthonomat, hogy teljesen más lett belőle, mint ami volt. Azt gondolom, az összes rossz emlékemet ki tudtam onnan űzni azzal, hogy már nem úgy van, ahogy régen volt. Semmi nem emlékeztet többé arra, ami rossz volt ott, de minden jó dologra emlékszem. Igaz, a legtöbb jó dolog innen is Balázshoz kapcsolódik.:)

4 megjegyzés:

  1. milyen jó, hogy ezt tetted és még meg is osztottad velünk :-) Biztos vagyok benne, hogy tele van a házatok a pozitív energiáitokkal, gondolataitokkal és ezekkel a kellemes emlékekkel (és még mennyi lesz!!!)

    VálaszTörlés
  2. Jó ez így, hogy az emlékek mind ott vannak beépülve, örökre. Ettől (is) lesz a legjobb hely nektek az a lakás.

    VálaszTörlés
  3. Pozitív energia az tuti ott van, és milyen jó, hogy más lett mégis ugyanaz! (())

    VálaszTörlés