Állítólag most már látszik is rajtunk némi fásultság és még több fáradtság. Ami persze nem csoda, de azért nem jó, ha az embernek belemondják az arcába. Így aztán most azon igyekszem magamban, hogy eltüntessem ezeket a nyomokat, mert ugyan tény, hogy fáradtak vagyunk, és kicsit már bele is fásultunk ebbe a "soseleszkész" érzésbe, de azért sokkal többször tudunk még mindig lelkesedni, mint nem.
Mondjuk, sosem voltam még ennyire tudatában annak, hogy mekkora felelősség egy otthon kialakítása, és ez kicsit ijesztő is. Mert a falakat egészen könnyedén át lehet festeni, ha nem az igazi a színválasztás, de egy bútort azért nem olyan egyszerű lecserélni. De biztos meglesz majd minden, csak most még nem tudom milyen.
Közben azért gőzerővel sajnálom a gyerekeimet, hogy vége mindjárt a nyári szünetnek. Ráadásul Erik nyolcadikos lesz, és ez is olyan szörnyen ijesztő dolog.. El sem tudom képzelni, mi lesz, hogyan lesz, hova megy majd továbbtanulni. Ő leginkább sehova sem szeretne, ha tehetné, részéről elég is lenne az iskolába járásból. Ez nyilván nem így lesz, és nagyon szeretném, ha sikerülne a középiskolában egy olyan közösségre szert tennie, amitől majd rájön, hogy azért nem olyan nehéz minden, mint amihez szokva van, és elhiszi majd azt is, hogy nem a szülői elfogultság beszél belőlünk, amikor azt mondjuk rá, hogy igenis okos gyerek ő is. Rolival kapcsolatban is vannak félelmeim. Felsős lesz, és nem tudom, hogy fog boldogulni. Biztos megoldja majd, és bele fog rázódni, de nem tudom még, hogyan. Patriknak nagy tervei vannak a következő tanévre, amivel engem kissé lesokkolt, amikor felvázolta, és soknak is találom egy tanévbe belesűríteni, de majd meglátjuk. Meggyőzően tud érvelni, az egyszer biztos.
Na de most még van egy gondtalan hétvége. Ami a mi esetünkben nem strandolásról és kirándulásról fog szólni, de azt majd bepótoljuk jövőre. :) Addig meg hadd készüljön az otthonunk ezen a hétvégén is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése