Könyves péntek

 

Amikor feldobta nekem a Facebook ezt a könyvet a máltai utunk előtt egy héttel, tudtam, hogy ugyan nem kéne, de pontosan úgy fogok viselkedni, ahogy azt az algoritmus várja tőlem. Rákattintottam, megnéztem. Aztán bezártam, és gondoltam, na majd ha megint összefutok vele, akkor az már tényleg egy jel lesz. Naná, hogy így lett, és megrendeltem. Roli átvette nekem az Etele Plázában, és ha már...akkor jött velem Máltára. Ott nem sokat olvastam belőle, esténként csak egy keveset, így itthon fejeztem be. De jó volt ez így, mert amikor egy -egy konkrét helyről volt szó a könyvben, akkor jó érzés volt visszaemlékezni rá, hogy milyen is. Meg az érzésre, hogy milyen volt ott.

A könyvvel emiatt elfogult vagyok, ahogy amiatt is, hogy az írónő első könyve ez. Nagyon szépen, és nagyon érzékletesen ír, részletgazdag minden leírás. Nem egyedülálló a maga nemében, de nem is csak a műfaj szokásos kliséi vannak elpuffogtatva. 

Örülök, hogy az algoritmus megvetette velem, örülök, hogy olvastam, jó volt a lelkemnek. 

Csütörtök

 Na, a héten vágytam egy kis izgalomra, és panaszkodtam az unalmas munkanapok egyhangúságára. Az Univerzum is figyeli S blogomat, mert elég gyorsan reagált, és gondolta, hogy akkor nesze neked egy tevékeny nap, teszek róla, hogy ne legyen időd unatkozni. Amúgy nem estem kétségbe, sőt... bevallom, azért titokban még élveztem is, hogy ma egész nap mindenféle rejtélyeket kellett megoldanom, rájönni, hogy vajon ki mit és miért csinált, majd aztán hogy miért úgy, ahogy, és végül, hogy hogy is kéne ezt rendbe tenni. Közben sürgősen kellett adatszolgáltatás, új beszállítónak segítség... úgyhogy csak úgy repült az idő. De ezt sokkal jobban szeretem, úgyhogy ilyen napok jöhetnek bármikor. 

Délelőtt még borús és jó hűvös idő volt, délutánra kisütött a nap, és jó meleg is lett. Ez is tetszett nekem. 

Itthon azért már nem nagyon erőltettem meg magam, és épp csak a napi muszáj dolgokat csináltam meg, végtelen energiám sajnos már régóta nincs. 

Szerda

 A tegnapi nyár után ma megint ilyen furcsa tavasz volt, néha kicsit őszies jegyekkel. Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor ez a hét már így is marad. 

Nem vagyok csúcsformában, a lábmizériám mellett a közérzetem sem a legjobb, a gyomrom is szórakozik. Már gondolatban ráfogtam a magnéziumra, de aztán Balázs is mondta, hogy nála sem teljesen kerek minden. Így akár az is előfordulhat, hogy valami vírust benyaltunk valahol. Remélem azért nem lesz belőle semmi komolyabb, de majd meglátjuk. 

Unalmas és semmitmondó hét ez. 

Na, akkor

 Akkor elmesélem a mai semmitmondó napomat. Ami szerintem körülbelül ugyanolyan volt, mint a dolgozó emberek nagy többségének a napja. Reggel be kellett menni dolgozni, ugyanakkor, mint minden más napon, ugyanoda, mint minden más napon. Majdnem egész nap ugyanazokat a dolgokat csináltam, mint bármilyen másik napon, maximum a sorrend és esetleg pár apróság változott. Ugyanazok az emberek voltak körülöttem, mint bármikor máskor is, ugyanolyan unott és kiégett ábrázattal, mint amilyen nekem is van szinte minden ilyen napon. 

Jó, ez egy teljesen kisarkított verzió, mert azért minden munkanapon van némi vidámság is, mert szerencsére mindig van legalább egy valaki, aki kicsit fel tudja razniza társaságot. 

Délután voltam könyvtárban, ami már nem a bal semmitmondó részéhez tartozott, hanem ahhoz, amikor előbb egy kellemes séta, aztán a könyvtár csendje simogatta meg a lelkemet. 

Hétfő

 Hát ma olyan hétfő volt megint, ami miatt lehet haragudni erre a szerencsétlen hétkezdő napra. Borús időben dolgozni menni június elsején nem a legszívderítőbb élmény. Bárhová szívesebben indultam volna ma reggel. De hiába, ez már így marad, hogy a hétköznapok csak időnként olyanok, amikor azt csinálja az ember, amihez kedve van. Jó, hát ahhoz kellenek ezek a napok, hogy azokat a jó dolgokat legyen miből finanszírozni. 

Még mindig szórakozik velem a lábam, kísérleti fázisban vagyok azzal, hogy hány milligramm magnézium lesz a napi adagom. Most 750-et szedek két részletben, de úgy tűnik, kell emelném rajta. Ha tudok még egyáltalán, mert ezt is nagyon nehezen tuszkolom magamba. Lesz olyan, hogy sikerül elérni azt a szintet, amikortól lehet már csökkenteni, de ahhoz még idő és türelem kell. Idő van éppen, a türelmem azért nem a régi már. 

Gyermek volt minden óriás

 Ma gyermeknap alkalmából mi elmentünk a munkahelyi barátokkal grillezni, beszélgetni. Roli itthon maradt, Erik még nem érkezett haza, Patrikot meg egyébként sem vártuk ma, így aztán ezt a gyereknap dolgot teljesen szkippeltük. Igaz, nálunk sosem volt ennek a napnak különösebb jelentősége, mert mindig úgy volt, hogy a lehetőségeinkhez képest minden nap gyereknap volt. Gyakorlatilag róluk szólt mindig minden, és ez nekünk így volt jó. 

A grillezős nap jól sikerült, finomat ettünk, jót beszélgettünk, fél hétkor csak azért indultunk haza, mert jött az utolsó vonat, amivel onnan haza tudtunk jönni. Az tök jó meglepetés volt, hogy Erik és Roli ott vártak minket az állomáson, és együtt sétáltunk haza. 

Szombat

 Nem sokszor van ilyen, de ma kifejezetten jól esett, hogy nagyon ki sem kellett mozdulnom itthonról. Balázs dolgozott, a fiúk közül csak Roli volt itthon. Tettem-vettem egész nap, de semmi megerőltető dolgot nem csináltam, kicsit most visszafogottan csinálom a dolgokat. 

Este megnéztük a BL döntőt. Nagy dolog, hogy Budapesten volt. Részemről egyik csapat sem tartozik a kedvelt csapataim közé, de szívesebben láttam volna Arsenal győzelmet. Nem így lett, az utolsó tizenegyesrúgás nem sikerült az Arsenalnak. Azért remélem a PSG szurkolók visszafogottan ünnepelnek majd, és nem gyújtják fel Budapestet.