Szerda

 Folytatódik tovább a lélekölő és rettenetesen unalmas szürkeség. Lassan ott tartok, hogy már azt is tudnám értékelni, ha a hó esne, csak ez a színtelen izé tűnne már el. Sajnos semmi ráhatásom az egészre, mondjuk lehet, hogy jobb is, mert ha rajtam múlna, akkor a karácsonyi vacsorát a grillsütőn sütnénk a kertben. 

A munkahelyi dolgok is olyanok, amik miatt jobb minden napon inkább csak valahogy túlesni, megpróbálni arra koncentrálni, hogy a feladatok készen legyenek, és meg sem látni és hallani semmi mást. 

Érkezett ma egy temus csomagom, és tök jól sikerült most vásárolni. Rendeltem magamnak egy szabadidőruhát. Féltem tőle, mert megnéztem mindent, legalább ötször, méretet, képeket, és aztán amikor már ki is fizettem a rendelést, akkor úgy mutatta, hogy polár együttes. Na mondom, az milyen gáz lesz, ha jön egy ilyen jegesmedve ruha, és úgy is fogok kinézni benne, de szerencsére nem az, és pont jó a méret is. Még van egy csomag úton, aminek már igazából nálam kéne lennie, csak hétfőn azt az értesítést kaptam, hogy nem fért be az automatába, azóta még csak úton van. Remélem holnap azért már megkapom azt is. 

Kedd

 Ma hazaengedték a nevelőapámat a kórházból. A vizet a tüdejéről lehajtották vénás vízhajtóval. Alaposabb vizsgálat nem történt (egy CT és egy röntgen), így az okot nem tudjuk. Kapott másfajta vízhajtót, mint amit eddig szedett. Azt nem mondom, hogy tök megnyugtató ez a helyzet, de a múlt heti állapotnál sokkal jobb. 

Az időjárás és a szürkeség továbbra sem a barátom, borzasztóan lehangoló időszak ez most. Próbálom én más szemmel nézni, de nem igazán megy. Ráadásul olyan fáradt vagyok tőle folyamatosan, hogy alig bírok magammal. 

Hétfő

 Szóval tegnap kicsit előresiettem gondolatban, és ezüst vasárnap helyett arany vasárnapot írtam (azóta már javítottam) 

De ez a hét az, ami az igazán hajrás minden szempontból az év végi kétszer öt napos pihenés/szabadság/munkaszüneti nap előtt. Kis nosztalgiával tekintek vissza ilyenkor azokra a kisgyerekes éveinkre, ami ugyan nagyon nehéz volt, mert egy csomó mindenről csak álmodtunk, ami most itt van, és a miénk, mégis életem legszebb évei voltak. Azok a decemberek tele voltak varázslatos pillanatokkal, hihetetlen csodálkozó, tágra nyílt szemekkel, felhőtlen örömökkel, izgatott várakozással. Utólag egy csomó mindenről kiderült, hogy sejtették, vagy tudni vélték, de valóban sokáig élt a mesevilág. 

Most persze már más, és ezerféle módon próbálnak úgy tenni, mint akiknek nem is olyan fontos ez az egész, de mindig vannak apró jelek, amiből az ember tudja, hogy dehogynem. 

Onnan is tudom, hogy múlt héten történt, hogy valaki kívánsága Erik szívét is megfacsarta annyira, hogy rögtön segíteni akarjon. Egy szívhez szóló karácsonyi kívánságot láttunk a fonyódi Máltai szeretetszolgálat oldalán, amire rögtön mondta, hogy én ezt teljesítem, írsz nekik? Nem teljesen úgy, ahogy az első tervek voltak, de már úton van Fonyódra a csomag. 

Ma többször is megkönnyeztem a kisfiú történetét, aki mentőt hívott az anyukájához. Micsoda kis talpraesett, bátor kisgyerek. Biztosan meg volt neki tanítva mit kell tenni egy ilyen helyzetben, hiszen az anyukája cukorbeteg, de nemrég kellett nekem is mentőt hívnom az anyukámhoz, és azért nem olyan könnyű ám azt ott ijedtedben megtenni.

Vasárnap

 A már -már megszokott szürkeségre ébredtünk ma is. Lassan nem is tudom elképzelni, hogy lesz itt még olyan, amikor nem a felhőké lesz a főszerep. Na mindegy. 

Ezüst vasárnap van ma, de azon kívül, hogy az adventi díszek már elseje óta díszítik a lakást, nagyjából semmi karácsonyi hangulat nincs nálunk. 

Ezen nem segített, hogy ma megint csak mérgelődni és fagyoskodni mentünk a Groupama Arénába. Az egyetlen jó volt benne, hogy Patrikkal is találkoztunk.

Szombat

 Ma nem kellett főznöm, mert Balázs még tegnap délután csinált csirkemellből aprópecsenyét. Kihasználtam az időt arra, hogy kitakarítottam mindenhol. Mondjuk jobban elfáradtam, mintha csak főzni kellett volna, de legalább ez is készen van, már halogatom egy ideje. De most szép rend van mindenhol. 

Kész lett a mosás is, el is van pakolva minden ruha a helyére. Holnap úgyis épp csak arra lesz idő, hogy az ebéd elkészüljön, mert meccsre megyünk. 

Könyves péntek

 

Kedves kis könyv, éppen aktuális is így karácsony előtt. Meseszerű, nagy igazságokkal, nagy tanulságokkal. 

Jó volt olvasni, jó volt elmerülni benne esténként, nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. 

Tetszett. 

Meccsnap

 Ami hosszú idő után az első olyan volt, amit nagyon sajnálok, hogy nem a helyszínen szurkolva éltük át, mert ez olyan lett volna, ami miatt ott akar lenni az ember minden meccsen. Az első félidőben vezetést szerzett az ellenfél, és úgy tűnt, csalódás lesz, mert ugyan jobbnak tűnt a mi csapatunk, de úgy nézett ki, hogy semmi nem sikerül. Az első félidő végén aztán egy parádés góllal egyenlítettünk. A második félidőben már sokkal szembetűnőbb volt, hogy mi vagyunk a jobbak, és annyira vártam azt a pillanatot, amikor majd végre megszerezzük a vezetést. A mondhatni szokásos Varga fejessel sikerült. A meccs utáni ünneplés még itthonról is olyan volt, amitől borzong az ember. 

Na nyilván az meg amúgy nem hiányzott ma sem, hogy még a meccs után haza kell jönni, és aztán majd holnap hajnalban dolgozni kell indulni. Szóval jó ez így is, csak lehetne jobb is. 

Megnyitott ma nálunk a McDonald's. Ez a mi kis városunkban nagy dolog, és egészen hihetetlen is.  Nem túl nagy étterem, valamiért a drive meg nem üzemel, de gondolom, nemsokára az is menni fog. 

Az tök jó, hogy ma már csütörtök volt, mert már csak egy napot kell dolgozni. Aztán még a jövő hét, és utána egy egész hét pihi. Két ünnep között dolgozom, csak szilveszter napján nem.