Ma kivételesen itthonról dolgoztam. Nem tudom, hogy mi ütött a főnökömbe, amikor engedélyezte azokra a napokra, amikor valamilyen vizsgálatra kell mennem, de ha már így adódott, hát köszönettel elfogadtam. Így voltam ma vérvételen (azóta már a leletem is megvan, és amennyire én értem, nem is olyan rossz), meg főztem is, mostam is, és közben dolgoztam is. Nem kevesebbet, mintha bent lettem volna, csak másképp. Abszolút el tudnám ezt képzelni hosszabb távon akár heti egy alkalommal. Sokkal könnyebben elviselhető volt a hétfő is, meg ez az esős idő is.
2026. nov. 16.
2026. nov. 15.
Nem az én napom
Nem történt semmi egetrengető szerencsére. De ma valahogy mindennel úgy jártam, hogy nem jött össze semmi. A kikben sem, és a pepcoban sem kaptam meg azt, amit szerettem volna. Mondjuk a kikben találtam valamit, de aztán nem mentem be a próbafülkébe, mert egyedül voltam, és ott hagytam.
A pepcoban meg csak szimplán nem is volt az a hűtőbe való tároló, amit szerettem volna.
Délután a pékségben az orrom előtt vették meg a fonott kalácsot, amit szerettem volna.
Tényleg semmi tragédia nincs ezekben, de azért jó szarul esett.
2026. nov. 14.
Szombat
Egészen meglepő volt a többnapos szürkeség és szakadó eső után ma reggel napsütésre ébredni. Nekem mondjuk olyan volt, mintha csak újjászülettem volna.
Délelőtt volt nálunk az éves veszélyes hulladék gyűjtés. A soha el nem fogyó örökség részeként még volt itt a szekrények tetején négy tévé is, amit ki tudja milyen indíttatásból tettek oda fel valamikor. De legalább most már ennyivel is kevesebb van.
Volt ma itthon Patrik is, de Erik megint nincs itthon a hétvégén, úgyhogy csak négyen voltunk.
Elég sok olyan napom van még mindig, amikor a terveim köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Kevésbé frusztrál már, mint régen, de azért nem szeretem. Mondjuk szerintem leginkább azt kéne megtanulni, hogy ne tervezgessek örökké.
2026. nov. 13.
Könyves péntek
A múltkori sajnálatos könyvélmény után mindenképpen szerettem volna egy másik könyvet az írónőtől, hogy feledtesse azt. Jó választás volt ez a könyve, mert ugyan nagyon modern, és szokás szerint nagyon szókimondó, de mégis olyan gyönyörűen felépített történet két megsebzett, egymástól teljesen eltérő életet élő ember közös gyógyulásáról.
Jó volt olvasni, tetszett. Képtelen vagyok többet írni, mert nagyon fáj a lábam, ha ülök.
2026. nov. 12.
Karmelita
Ma is nagyon korán kezdődött a nap, hajnali ötkor már dolgoztunk. Jól jött most ez, mert a tegnapi maratoni projekt megbeszélés után ma egy újabb következett. Ezek amúgy hasznosak, meg minden, de van az a hátránya, hogy abban a pár órában semmi mást nem lehet csinálni, mert itt ha megosztom a figyelmemet, akkor végzetesen lemaradok.
A feszített tempójú nap után kifejezetten jól jött a program, amit Erik foglalt még a múlt héten mindannyiunknak. Voltunk a Karmelitában ilyen körbevezetésen. A kocsit Őrmezőn hagytuk a P+R parkolóban, vonattal átmentünk a Délibe, onnan metróval a Széll Kálmán térre, és onnan busszal mentünk fel a Várhoz. Sajnos nem volt ma valami szép idő, így a kilátást nem tudtuk kiélvezni, de majd ezt pótoljuk. A Karmelita olyan, mint aminek láttuk már a videókon május elején. Kétség nem férhet hozzá, hogy nagyon komolyan felújították, minden részletre figyeltek. Az én ízlésemnek kicsit talán tol sok mindenre is. Elképesztő volt a kert szépsége, a "terasz" impozáns látványa. Ha még a kilátás olyan lett volna, amilyenhez sajnos nem volt szerencsénk...
Érdemes egyszer elmenni, és megnézni személyesen. Az, hogy ki mit gondol majd róla, úgyis a saját szimpátiái alapján fog majd eldőlni.
2026. nov. 11.
Szerda
Ez a hét nem a hosszú posztok hete lesz, az már most biztos.
Ma már reggel borzasztó fejfájással keltem, ami nagyon nehezen múlt el. Vagyis teljesen nem is múlt el, csak eltompult annyira, hogy már alig vettem észre. Estig jó is volt minden y aztán kezdődött megint elölről. Jelen pillanatban is szenvedek vele. Hogy ez az új gyógyszer hatása, vagy az időjárás hozadéka, azt csak a Jóisten tudja.
2026. nov. 10.
Kedd
Nincs rám jó hatással ez a szürkeség. Még az eső csak hagyján, tudom, hogy szükség van a vízre. De ez az egész napos félhomály, ez engem kikészít. Pedig most ez lesz egy darabig, tudom.
Korán mentünk ma dolgozni, mert délután mentem a nőgyógyászatra, végre az összes leletem rendelkezésre állt. Nagy szerencsém volt, mert bejelentkeztem, és nem is volt senki előttem (az mondjuk egy érdekes helyzet, hogy időpontot nem kaptam volna). Megnézte az összes leletet jó alaposan, a csontsűrűség mérés eredményét látva mondta, hogy ezzel azért menjek tovább, mert erre kell kezelés, de megnyugtattam, hogy az is folyamatban van már. Többféle lehetőséget vázolt fel, végül egy Ladybon nevű tablettában egyeztünk meg. Körülbelül négy -hat hét, mire érdemi változást tapasztalatok. Nagyon bízom benne, hogy pont olyan hatással lesz rám, amilyet elképzeltem, és visszakapom a régi énemet sok mindenben..







