Mindenféle a fejemből

 Ahol amúgy kegyetlen zűrzavar uralkodik. Egyfelől próbálom felvenni a tempót a projektmunkában, mert ahogy telik az idő, úgy lesz egyre több a feladat, miközben az egyébként a munkám részeként végzett feladatok sem lettek kevesebbek. Kicsit lélekölő, mert a plusz munkáért jelenleg csak még több munkát lehet kapni, és még egyéb módon is nagyon kevés sikerélményt ad. Vannak napok, amikor annyit kell zsonglőrködni és lavírozni a két világ között, hogy már attól kiborulok, ha csak végiggondolom. De nem szokásom semmit sem feladni, így ezt is végigcsinálom. Legfeljebb majd az lesz a legnagyobb tanulsága, hogy először és utoljára. 

A munkában töltött zűrzavar mellett folyamatosan próbálom lecsendesíteni a gondolataimat, kívül tartani a hülyéket, a károgókat, a bezzeg embereket, és azzal foglalkozni, ami ad valamit. Bármit, ami jó érzésekkel tölt el, ami bármennyi boldogságot hoz, amitől mosolyogni lehet. Ez legalább olyan komoly és nehéz feladat, mint a munkahelyi, csak másképp. 

Egyre nagyobb igényem van (lenne) arra, hogy olyan környezet vegyen körül, ahol rend és rendezettség van. Ez is olyan, amivel sokat foglalkozom, gondolkodom, tervezgetek. Addig úgysem nyugszom, amíg nem valósítom meg. 

És mindezek mellett komolyan figyelem magam, hogy mi milyen hatással van rám, hogyan és mitől tudok jól működni. Jövő héten megyek reumatológiára, remélhetőleg végre választ kapok arra, hogy milyen teendőim vannak a csökkent csontsűrűség és a csontritkulás kapcsán. Aztán valamikor novemberben remélhetőleg el tudok menni a nőgyógyászatra is, és ott is válasz kerül arra, hogy hogyan tovább. 

Hát ilyen most az én fejemben lenni. 

Ma is

 Ma is nagyon fáradt és nyűgös vagyok, így ma sem leszek túlságosan bőbeszédű. Mondjuk kb arról tudok beszámolni csak, hogy ma is voltam dolgozni, helyettesítek is a héten, ami most a legkevésbé sem hiányzott a saját munkám és a plusz feladataim mellé. Nem mintha kívánságműsor lenne..

Délután voltam fodrásznál, az azért jó volt. Főleg az a hajmosás, már megint. Ráadásul itt ilyen fekvő fejmosó van. Gond nélkül tudtam volna aludni is egyet. 

És most lassan meg is teszem. 

Hétfő

 Nem aludtam valami jól, de már találtam rá magyarázatot is. Telihold van ugyanis és amíg fiatalabb koromban hülyének néztem, vagy magamban még ki is nevettem azt, akk ilyenre panaszkodott, mostanában már tudom, hogy ha, hát ők sem ők nélkül mondták ezt. 

A kialvatlanság mellé cserébe volt ma jó sok munkám. De ugye van az a mondás, hogy nesze sánta, itt egy púp. 

A fentiek miatt nem írok most arról, amiről eredetileg terveztem. Nincs már türelmem hozzá ma. Lehet, hogy holnapra meg elfelejtem, de akkor már úgyis mindegy lesz. 

Vasárnap

 Ma az óraállitásnak köszönhetően egy ilyen végtelen hosszúságúnak tűnő nap volt. Nem volt ezzel baj, mert amúgy a vasárnapok mindig túl gyorsan telnek el. Délelőtt még a nap is sütött, én kis naiv azt hittem, ki is tart majd egész nap. 

Balázs dolgozott ma. Szegény, felébredt a régi idő szerinti szokásos időben, de ugye akkor már egy órával korábban volt. Visszaaludni már nem mert, úgyhogy a nappaliban videózva találtam rá, amikor háromnegyed négykor mentem inni. 

Délelőtt takarítottam, végre egy csomó mindent megcsináltam, amit már régóta halogattam, a kárpittisztítóval rendbe raktam a lábtörlőt, a kanapé karfáját, mindenhol porszívóztam, felmostam. Ebéd után még folytattam a takarítást egészen a Fradi meccs kezdetéig. 

Megnéztük a meccset is, végre láttunk egy olcsó bajnoki találkozót, amit érdemes volt nézni. 

A meccs után még Balázs elment Erikért az állomásra, én meg előkészítettem mindent a holnapi munkába menéshez. 

Szombat

 Kicsit időzavarban vagyok a hosszú hétvége miatt. Nem mintha nem lenne jó, hogy vasárnap érzésem van, de még csak szombat van. 

Tegnap váratlanul felhívott kora délután a favágó ember, hogy gond lenne e, ha mégis inkább jönnének egy órán belül a szombat helyett. Természetesen nem volt gond. Ők tegnap végeztek, utána a család férfi szakasza el is pakolta a helyére az összeset (én meg addig sütöttem nekik kakaós csigát, mert elég hamar beláttam, hogy ez nem igazán nekem való tevékenység, és felesleges hősködnöm). Ma reggel nyert igazán értelmet a tegnapi nap, mert esőre ébredtünk. Gondolom ők már tegnap képben voltak a várható időjárásról, úgyhogy külön hálás vagyok érte, hogy előrébb hozták, és nem úgy voltak vele, hogy akkor majd egyszer meglesz. 

Ma volt itthon Patrik is, és szerencsére még Erik is, úgyhogy ma megint öten ebédeltünk együtt. Egészen más érzés így, nekem ez a normális, amikor ennyi emberre főzök, és ennyi teríték kerül az asztalra. A több sosem olyan furcsa, mint a kevesebb. Délután sütöttem goffrit is. Jó régen volt már ilyen, hogy egy héten belül ennyiszer van valami nasi. 

Holnap kezdődik a sötétség időszaka, ami sohasem tartozott a kedvenceim közé. 

Könyves péntek

 Felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert olvasni egyáltalán nem volt olyan jó, és olyan elsöprő élmény, mint az előző könyvei. Viszont sokkal tovább velem maradt a gondolataim között olvasás után. 

Sokkal kifinomultabb egyébként az általam olvasott könyveinél, és elképesztő módon van felépítve. Arról nem is beszélve, hogy a legkevésbé sem számítottam arra, ami végül történt a végén. 

Ami viszont nagyon sokat rontott az olvasási élményen, hogy esett szét a könyv lapjaira. Olvastam régebben emiatt a nagy felháborodásokat, de akkor nem tűnt nagy dolognak. De valóban rossz így olvasni, hogy már szinte lapozni sem mertem. 

Hála istennek

 Hogy ma volt a hét utolsó munkanapja. Bőven elég is volt erre a hétre. Reggel komoly őszi időjárásra ébredtünk. Szakadt az eső, fújt a szél, pont olyan idő volt, amiben én a lábam sem szeretem kitenni. Ilyen opció nem volt, de nem voltam túl lelkes. Még az eső csak hagyján, azért azt átértékeltem ez után a nyár után...de hogy ez a szél minek kellett. .

Délután volt itt a nem is tudom már hanyadik favágó. De az első, aki betartotta az ígéretét. Kicsit későn értek ide,így nem végeztek, de ígéretet tett arra a hogy szombat délután befejezik. Remélem nem kell csalódnom.