Dius gondol... mit is?
Még ma is kifejezetten jól esett az, hogy reggel megtehettem, hogy az első ébredés után még megfordultam, magamra húztam a takarót, és aludtam még. Amúgy lett volna egy csomó dolgom, amit már múlt héten is elhalasztottam, de még ma is úgy maradt minden, ahogy eddig volt. Megfőztem az ebédet, Patrik is itthon volt, így szerencsére ötösben ebédeltünk. Ebéd után elmosogattam, beszélgettünk, aztán ezen kívül csak felmostam. Nagyjából ennyi volt a mai nap.
De mutatok valamit...
Nagyon várom.
Ez egy ilyen semmi extra nap volt. Tök jót aludtam, és ez a kipihentség ki is tartott kb délután fél háromig Balázs dolgozott ma, így későn ebédeltünk. Igazából a napi tevékenységem kimerült a mosás, főzés, ruhák elpakolása bűvkörében. Most meg már majdnem leragadnak a szemeim.
Nem fejeztem be a héten az aktuális könyvemrt, így most azt fogom megmutatni mire cseréltem ma a kicsit karácsonyi, de inkább téli körmeimet.
Egyébként nagyon fáradt vagyok, ez a négykor kelés sohasem lesz a kedvencem. De ma éjszaka ki fogom aludni magam.
Az a nap volt, amikor a legfiatalabb fiam is 21 éves lett. Így aztán már minden gyerekem akár Amerikában is felnőttnek számítana.
Ő nem csak a legfiatalabb, de a legérdekesebb, legfurcsább is mindenki közül. Akire egyébként azt mondanám, hogy lusta, ugyanakkor bármit megcsinál itthon. Ő az, akit meg lehet kérni bármilyen házimunkára.
Hatalmas filmrajongó, minden nap néz filmet, és ezekről a filmekről mindent tud. Ugyanígy van a Forma 1-gyel is, meg nagyjából mindennel, ami érdekli.
Egyszerre nagyon jó és nagyon fárasztó az ő anyukájának lenni. De örülök neki nagyon, hogy nekem jutott ez a szerep az ő életében.
Ez a hét olyan hosszúnak tűnik, mintha minden nap dupla hosszúságú lenne. Ebben persze leginkább az a ludas, hogy semmi kedvem nincs kimozdulni sem, nemhogy dolgozni menni. Na és pontosan ennek a hangulatnak megfelelően telik az idő is , amit nem itthon töltök. Mondjuk semmi meglepő nincs ebben, mert a január általában ilyen nehéz. Mondjuk ezt azért jövő héten majd meg fogjuk változtatni, de mindent a maga idejében..
Elkövettem ma azt a hibát is, hogy jól bekuckóztam a kanapéra, és persze jól el is aludtam ott. Most csak reménykedem benne, hogy azért majd nem virrasztom át a fél éjszakát.
Van egy hasonszőrű kollégám, aki pont ugyanígy nem rajongója a télnek, mint én. (Igazából több is, csak ők kevésbé adnak hangot ennek, mint ez a kolléga) Vele ma reggel csak összenéztünk, és mindketten értettük is, hogy mire is gondol a másik. Még akkor a hó esett. Később az ónos eső. Na mindegy is, most már lesz, ami lesz..
Mindenesetre ma hirtelen felindulásból vettem magamnak két csokor tulipánt a lidlben, legalább legyen egy kis tavasz itthon.
Nincsenek nagy hireim, a temetésre a búcsúztató szövegét egyeztetem a szónokkal. Szerencsére legalább feszengeni nem kell mindenféle kínos magázódással, mert ismerjük is egymást, meg egyidősek is vagyunk..Az egyébként nem könnyű feladatot azért jelentősen megkönnyíti ez.
Sikerült időpontot szereznem ma a fodrászhoz is, most már igencsak ráfér egy festés a hajamra. Jövő hét hétfőn megyek.
Hát ma nem elég, hogy hétfő volt, még borzasztó hidegben is kellett dolgozni menni. Ez a mínusz tíz azért tényleg olyan, amivel igazán komolyan meg lehet engem kínozni.
És még a radiátorok is hidegek voltak az irodában. ..nagy mázli, hogy van klíma is, amivel tudtunk fűteni, mert anélkül nagyon nem lett volna jó.
Fél háromkor már jöttünk is haza, ebédet a Meki főzött nekünk. Délután még elmentünk a boltba, meg visszaváltottuk a palackokat, és mára ennyi volt.
Az nagy öröm volt ma, hogy Roli begyújtott, így tök jó meleg lakásba érkeztünk haza.
