Könyves péntek

 

Ez a második rész sokkal jobban tetszett, mint az első. Gondolom nagyban hozzájárult, hogy rögtön egymás után olvastam őket, így még bőven benne voltam a főszereplők életében. Az egyetlen csalódást az okozta, hogy előzetesen azt gondoltam, két kötet van csak, és már bőven a könyv háromnegyedénél tartottam, de nem értettem hogyan lesz ebből majd végkifejlet. És akkor utánanéztem, hogy van még egy rész... úgyhogy most majd azt is el kell olvasnom ahhoz, hogy tudjam mi lesz végül Frida színésznői karrierjével. 

Ennek a könyvnek olyan gyönyörű borítója van, hogy első látásra bele is szerettem a könyvtárban. Aztán az első oldalak elvarázsoltak, és azt gondoltam, végig így lesz. Sajnos nem, mert végül valahogy ellaposodott az egész. És amíg az első és az utolsó novella tényleg egészen komoly lelki feltöltődést jelentett, és valami egészen érdekes hangulatba is kerültem tőle, a másik kettő annyira kevés volt, hogy azóta is van bennem némi hiányérzet, és már többször is eljátszottam a gondolattal, vajon hogy tudtam volna én ezt jobban megírni. (Nyilván sehogy)

Ritkul

 Valamelyik nap láttam valahol (mert újabban minden social media felületen mindenféle random ember posztjait látom), hogy arról elmélkedett egy fiatal nő, hogy vajon mi lehet a levegőben júliusban, merthogy nagyjából elseje óta minden olyan fura, olyan nyomott a hangulata. Naná, hogy nem bírtam ki, és megnéztem a kommenteket is, ahol aztán sorra mindenki egyetértett vele. Kb amúgy én is osztom ezt, sosem volt még ilyen furcsa júliusom, mint az idén.

Erre még ma rátett egy lapáttal a csontritkulás vizsgálat eredménye. Ami összességében, és összértékelésben még nem nagyon szar, de már csökkent csontsűrűség van mindenhol, a négyes csigolyámnál pedig már van csontritkulás is. Nyilván ebben közrejátszik a menopauza, és talán a hormonterápia majd segít valamennyit (ha még ebben az évszázadban találok kardiológust is), de kell keresnem egy reumatológust is. Meg nyilván a háziorvos is kell hozzá, mert a kalciumpótlás az én esetemben a vesekő képződésre való hajlamommal nem a legvidámabb dolog. 

Őszintén? Arra számítottam, hogy minden tök rendben van, és lesz egy tök jó leletem. Mondjuk azt nem tudom hogy mire alapoztam, mert éppenséggel lehetnék valami ortopédiai tankönyv élő elrettentő példája is. 

De innen szép nyerni. Vagy mi. 

Csak úgy vagyunk

 Lehetne még az is ezen a héten, hogy felforgatjuk a lakást, és kitakarítjuk az utolsó sarkot is, vagy akár ki is festhettünk volna. Vagy bármi egyebet is találhattunk volna az idő hasznos eltöltésére. De egyiket sem csináljuk a fentiek közül. Az idő nagy részében csak úgy vagyunk, ezt időnként megszakítja egy mammográfiai vizsgálat, vagy egy fodrász időpont, esetleg készül valami étel, vagy elmegyünk a boltba. 

És most ez így is jó nekünk. 

Ma is Balaton

 Ma volt az a nap, amikor visszamentünk a szombaton ott hagyott rollerekért. Erik azt mondta, ő is jön velünk, csak alszik reggel pár órát. Hittük is, meg nem is, hogy tényleg felkel majd fél tízkor, ahogy mondta, de legnagyobb meglepetésünkre, felkelt, öltözött, fogat mosott, és indultunk. 

Jó napot választottunk, mert tök jó idő volt, a nyaralás alatt kimaradt strandolást is pótoltuk most többször is. 

Elhoztuk a rollereket, ebédeltünk, aztán még visszamentünk a strandra egy kicsit. 

Három körül indultunk haza, addigra Erik azért már fáradt volt, de végül a kocsiban nem aludt. 

Amúgy tök meg tudnám szokni ezeket a ráérős napokat. 

Még ez sem olyan hétfő

 Ez az idei szabadság mindenben más, mint az eddigiek. Például, hogy csak egy hetet voltunk a Balatonon, de kettő hetet vagyunk szabin. Ezen a héten még vannak lazább napok is, és vannak olyanok, amikor valahová menni kell, vagy valamit intézni kell. Vagy, mint ma, jönnek kipakolni a garázst. Azt a garázst, ami velem egyidős kb, és eddig nagyjából csak bekerült oda minden, kifelé nem igazán. Egy része már megvolt tavaly, de az igazán nagy falat mostanra maradt. Az nagy mázli, hogy tavaly rátaláltunk a kollégám ajánlására Gyuriékra, akik nem csak gyorsan és jól dolgoznak, de még abban is tök jó fejek, hogy anyagilag sem akarja lehúzni az embert. Ma kétszer fordultak, de mindent elvittek, amit szerettünk volna. Sőt, két szekrényt is, ami évek óta csak útban volt, és semmit nem tudtunk vele kezdeni. Igaz, az kicsit küzdős volt, de Balázs és Erik megoldotta. 

És még főzni sem nekem kellett ma, mert Balázs bevállalta azt is.  

Vasárnap

 Ez egy szomorú vasárnap, mert megint elment valaki, aki pótolhatatlan űrt hagy maga után zenészként, énekesként. Már semmiképpen sem lesz többé sem James, sem Bond.  A hírek szerint sajnos beteg volt, így valószínűleg neki már jobb így, nincs többé fájdalom, és szenvedés. A dalaiban ő is örökké élni fog. 

És ez egy furcsa vasárnap volt, mert úgy készültünk, hogy ebéd után megyünk Patrikhoz. Volt itt egy csomagja, amit nem tudott elvinni tegnap, meg akkor már főzni is úgy főztem, hogy neki is legyen. Addig minden rendben is volt, amíg elkészült az ebéd, minden finom volt. Balázs segített rendbetenni a konyhát, mert borzasztó kuplerájt csináltam főzés közben. Még gyorsan kiteregettem egy adag ruhát, és már igazából csak indulni kellett volna, amikor még elmentem mosdóba. És ott egy pillanat alatt vissza is köszönt a sok évvel ezelőtti múlt. Annak a rosszullétnek a határán voltam, ahol régen többször is. Megmondom őszintén, abban a pillanatban rettegtem. Amikor szembesültem azzal, hogy ó, basszus, ezt az érzést már éreztem, és ó, basszus, most baj lesz. Nem lett szerencsére, de végül csak Balázs és Erik ment Patrikhoz. Nekem kellett egy jó óra, amíg összeszedtem magam, és már nagy magabiztossággal tudtam azt gondolni, hogy nem lesz semmi baj. Azért besz.rtam, na. Rég volt már, hogy ilyet át kellett élnem (és remélem sokára lesz majd megint)

A nap további részében már óvatos voltam mindennel, de igyekeztem még magam előtt is azt mutatni, hogy minden rendben. 

Újra itthon

 A mai nap arról szólt, hogy reggel mindent összepakoltunk, a rollereket elvittük Timiékhez, akik tök jó fejek, és keddig eltárolják nekünk. Azért kellett így szervezni, mert végül többen jöttünk haza, mint amennyien mentünk eredetileg. Patrik is velünk jött ma haza. És ugyan ment az egyezkedés, hogy hogyan tudjuk minél bonyolultabban megoldani (és ki fog jobban megsértődni, hogy pont ő nem fér be a kocsiba), amikor eszembe jutott, hogy megkérdezem őket, hogy esetleg lehet e ez a megoldás. Így legalább még jövő héten is lesz egy balatoni nap.

Itthon aztán mindent kipakoltunk, a mosógép szorgalmasan dolgozott, vele párhuzamosan persze én is és estére minden tiszta ruha a helyén volt a szekrényben.