Dius gondol... mit is?
A múltkori sajnálatos könyvélmény után mindenképpen szerettem volna egy másik könyvet az írónőtől, hogy feledtesse azt. Jó választás volt ez a könyve, mert ugyan nagyon modern, és szokás szerint nagyon szókimondó, de mégis olyan gyönyörűen felépített történet két megsebzett, egymástól teljesen eltérő életet élő ember közös gyógyulásáról.
Jó volt olvasni, tetszett. Képtelen vagyok többet írni, mert nagyon fáj a lábam, ha ülök.
Ma is nagyon korán kezdődött a nap, hajnali ötkor már dolgoztunk. Jól jött most ez, mert a tegnapi maratoni projekt megbeszélés után ma egy újabb következett. Ezek amúgy hasznosak, meg minden, de van az a hátránya, hogy abban a pár órában semmi mást nem lehet csinálni, mert itt ha megosztom a figyelmemet, akkor végzetesen lemaradok.
A feszített tempójú nap után kifejezetten jól jött a program, amit Erik foglalt még a múlt héten mindannyiunknak. Voltunk a Karmelitában ilyen körbevezetésen. A kocsit Őrmezőn hagytuk a P+R parkolóban, vonattal átmentünk a Délibe, onnan metróval a Széll Kálmán térre, és onnan busszal mentünk fel a Várhoz. Sajnos nem volt ma valami szép idő, így a kilátást nem tudtuk kiélvezni, de majd ezt pótoljuk. A Karmelita olyan, mint aminek láttuk már a videókon május elején. Kétség nem férhet hozzá, hogy nagyon komolyan felújították, minden részletre figyeltek. Az én ízlésemnek kicsit talán tol sok mindenre is. Elképesztő volt a kert szépsége, a "terasz" impozáns látványa. Ha még a kilátás olyan lett volna, amilyenhez sajnos nem volt szerencsénk...
Érdemes egyszer elmenni, és megnézni személyesen. Az, hogy ki mit gondol majd róla, úgyis a saját szimpátiái alapján fog majd eldőlni.
Ez a hét nem a hosszú posztok hete lesz, az már most biztos.
Ma már reggel borzasztó fejfájással keltem, ami nagyon nehezen múlt el. Vagyis teljesen nem is múlt el, csak eltompult annyira, hogy már alig vettem észre. Estig jó is volt minden y aztán kezdődött megint elölről. Jelen pillanatban is szenvedek vele. Hogy ez az új gyógyszer hatása, vagy az időjárás hozadéka, azt csak a Jóisten tudja.
Nincs rám jó hatással ez a szürkeség. Még az eső csak hagyján, tudom, hogy szükség van a vízre. De ez az egész napos félhomály, ez engem kikészít. Pedig most ez lesz egy darabig, tudom.
Korán mentünk ma dolgozni, mert délután mentem a nőgyógyászatra, végre az összes leletem rendelkezésre állt. Nagy szerencsém volt, mert bejelentkeztem, és nem is volt senki előttem (az mondjuk egy érdekes helyzet, hogy időpontot nem kaptam volna). Megnézte az összes leletet jó alaposan, a csontsűrűség mérés eredményét látva mondta, hogy ezzel azért menjek tovább, mert erre kell kezelés, de megnyugtattam, hogy az is folyamatban van már. Többféle lehetőséget vázolt fel, végül egy Ladybon nevű tablettában egyeztünk meg. Körülbelül négy -hat hét, mire érdemi változást tapasztalatok. Nagyon bízom benne, hogy pont olyan hatással lesz rám, amilyet elképzeltem, és visszakapom a régi énemet sok mindenben..
Én reggel rácsodálkoztam erre az esős, borús időre. Kb úgy, mintha amúgy nem november lenne, és nem hallottam volna amúgy is már a múlt héten, hogy valami ilyesmi várható.
Ha hétfő, akkor ugye dolgozni is menni kellett. Négy nap itthon lét után nem volt annyira szívderítő élmény elindulni. Szerencsére azért nem volt annyira rossz nap, mint amilyen nehéznek tűnt még reggel.
Ma csak ilyen átlagos nap volt. Még abban ellenére is, hogy délelőtt kölcsönösen felidegesítettük egymást. Én Balázst azzal, hogy boltba kellett menni, ő meg engem azzal, hogy kikérte magának. Amúgy gyalog akartam menni, mert sütött a nap akkor már, és gondoltam, legalább lesz egy kis mozgás is erre a napra. Na mimdegy is, túl vagyunk rajta. Végül az ebéd is elkészült, almás kalácsot is sütöttem.
Kimostam az ágyneműhuzatokat. Azt valamiért nem tudom elengedni, hogy ne úgy csináljam, hogy mindent egyszerre. Meg ugye a lehúzás meg a mosás, szárítóba átpakolás még hagyján, de ezeket fel is kell utána húzni. Mire idáig jutottam, már elég rendesen fájt a fejem, bármit is csináltam, ma valahogy nem akart elmúlni
Este még megnéztük a Fradi meccset, addigra Erik is hazaérkezett, így újra négyen vagyunk.
Lassan megszokottá válik, hogy hétvégente csökkentett létszámmal vagyunk itthon. Patrik is tegnap volt itthon, így őt sem vártuk ma, Erik meg tegnap este munka után elment, csak vasárnap várható. Ez persze így teljesen normális, csak még mindig fura.
Balázs dolgozott ma, így délelőtt ketten voltunk csak Rolival. A szokásos dolgokat csináltam ma, de aztán elmentünk moziba délután (mondjuk azt az öt óra körüli indulást már inkább estének kell nevezni). Megnéztük az Örökség című magyar filmet. Mucsi Zoltán a főszereplő, mellette Lengyel Tamás és Molnár Áron. Amit Mucsi alakít ebben a filmben is, az zseni. Vagyis mondjuk inkább úgy, hogy ez is zseni. Egyébként nélküle valószínűleg sokkal kevésbé lett volna érdekes az egész, kellett hozzá az ő személyisége.
