Vasárnap

 Ma szerencsére már mindenki jól volt. Reggel még kicsit ingadozónak tűnt a helyzet, de azért már neki mertünk vágni annak a kirándulásnak, aminek a végén 2200 méter magasan voltunk fent a Teidén. Hát ilyen magasan még sosem voltam úgy, hogy a saját lábaimon álltam. Elképesztő volt az a rengeteg monumentális szikla,  és azok a hihetetlen mélységek is. Nem is nagyon fényképeztem, mert semmivel nem tudom visszaadni az élményt, de az egészen biztos, hogy bármeddig élek is, emlékezni fogok rá. A legvégén, amikor felmentünk még oda, ahonnan a felvonó indul, azt éreztem, hogy én oda már ilyen emelkedőn képtelen vagyok felmenni, de sikerült, legyőztem magam, és felmentem. A felvonót már kihagytuk, úgyhogy azért a Teide tetején nem voltunk, de abszolút tökéletes élmény volt így is. Az meg, hogy az odavezető út milyen jó minőségű, hát nem semmi. 

Hazafelé kicsit vadregényes úton jöttünk, egy olyan jó kis szerpentines részen, ami tök félelmetes, de gyönyörű. 

Délután még Balázs, Erik és Roli voltak a strandon, a dagály miatt mondjuk fürödni nem lehetett, kint volt a piros zászló (és nagyon komolyan figyel a lifeguard mindenkire), de a hullámokat lehetett a partról élvezni. Egy órával a tetőzés előtt lezárták, akkor már nem engedtek senkit közel, de végig mindenhol kint voltak a rendőrségi szalagok. 

Voltunk sütizni is, és sétálni is. Volt egy olyan rész, ahol megálltunk gyönyörködni a hullámokban, és hiába voltunk jó magasan, odáig is felcsapott, és Rolit jól beterítette a víz. 

Jó kis nap volt. Nagyon meg tudnám szokni, hogy január végén 22 fok van, és csak akkor kell kardigánt venni, amikor fúj a szél. 

És a képeket most nem tudom feltölteni, úgyhogy azt majd máskor. 

Szombat

 Mára egészen más terveink voltak, mint ahogy végül alakult, de ilyen is van, mégha tervezni nem is tervez még csak hasonlót sem senki. 

Balázs már reggel mondta, hogy hát neki nem túl jó a gyomra, hányingere is van, vagy csak ég a gyomra valamitől. Vett be rennie-t, úgyhogy menjünk. Elmentünk Costa Adejebe megnézni a híres piacot (igazából ugyanaz, mint bárhol máshol, csak talán még többen vannak), meg ott még körülnéztünk kicsit, a fiúk kávéztak. Már a kávézóban is rosszabbul volt, de mire visszaértünk a kocsihoz, már mondta, hogy ne haragudjon rá senki, de most inkább menjünk vissza a szállásra, ő nem tud most még a Teide-re is felmenni. Természetesen senki nem haragudott, inkább aggódott mindenki, hogy vajon mi van vele, vagy mi lesz. . Hazaértünk gond nélkül, még itt eljött velünk a boltba, de mire onnan visszaértünk már végképp nagyon gatya állapotban volt. Persze csak a felét ismerte be a bajának, de ezután órákat csak feküdt nyakig betakarózva. Szerencsére inni tudott, ha enni nem is. (Gondolom egyébként valami enyhe ételmérgezés, sosem fogjuk megtudni, hogy a tegnapi tapas tálon volt valami (csak tintahalat, halat és gombát nem ettem róla én is), vagy az esti szendvicsében a tojás. Öt óra után már volt annyira jól, hogy fel tudott kelni, vettünk a gyógyszertárban algopirinnek megfelelő valamit, mert úgy érezte, mintha lázas lenne (nem volt meleg), az segített neki kb este nyolcig fent lenni. Eljött velünk vacsorázni is, de csak az én pizzámból evett egy szeletet. Reméljük reggelre el is felejthetjük ezt a kalamajkát. 

Aztán délután bezártuk a kulcsot a lakásba. Egy pillanatra lefagytunk mindannyian, amikor Patrik becsapta az ajtót. Még mondtam ki épp, hogy ne, amikor már késő is volt. Szerencsére nagyon gyorsan megtaláltuk a megoldást, a kettővel mellettünk lévő apartmanban is vannak, oda bekopogott Patrik, ők leengedték a garázsba, ahonnan át tudott menni a mi garázsunkba, és onnan fel tudott jönni a lakásba. 

Ezekből majd csak emlék lesz nemsokáray mondjuk most sem csináltunk nagy ügyet egyikből sem. Nem jó, hogy ez van most, de nem von le semmit az élményből. Ma csak itt sétáltunk helyben, de van itt is bőven látnivaló. 

Péntek

 Azt hiszem legalábbis, hogy péntek van. Bár megmondom őszintén, hogy most aztán nem csak a napokkal, de még egyáltalán azzal is vannak időnként problémáim, hogy milyen hónap is van. Az időérzékem meg szinte teljesen elveszett egy nap alatt. Most ez lehet hogy nagyképűnek tűnik, de tényleg egészen fura minden a normálishoz és megszokotthoz képest. 

Reggel elég sokáig sötét van, sokkal tovább, mint otthon. Semmi nem nyit ki kilenc előtt, de az éttermek csak délután. Elég különleges az időjárás is, reggel és este azért hűvös van (nem ahhoz képest, hogy január van, ahhoz képest meg főleg nem, ami otthon van januárban), napközben meg olyan napsütés, ami miatt úgy tűnik, mintha nyár lenne. 

Voltunk ma a monkey parkban, ahol a nevével ellentétben nem csak majmok vannak, hanem teknősök, krokodilok, kakaduk, ara papagájok. Szép hely, tetszett mindenkinek, jól megnéztünk mindent. Los Cristianosban megálltunk ebédelni. Az ebédelés úgy tűnik, itt külön program, mert tegnap is, ma is két és fél órán keresztül tartott. De sebaj, most időnk van a legtöbb. 

Ebéd után visszajöttünk a szállásra, a kocsit letettük, majd elmentünk még gyalog kávézni -sütizni. 

Minden olyan monumentális és nagyon szép. Nem lehet összehasonlítani semmivel sem, különleges, ahogy van. Tök jó ezt most megélni. 

Tenerife

 Ma megint hajnalban keltünk, de szerencsére ma nem azért, hogy irgalmatlanul korán dolgozni kezdjünk, hanem azért, hogy induljunk a repülőtérre. 

A repülőút öt órás volt, mondhatnám úgy is, hogy borzasztóan hosszú. Még induláskor reménykedtem benne, hogy majd tudok aludni legalább egy kicsit, és akkor elviselhető lesz, de egy percet sem sikerült. Úgyhogy az utazás szenvedős volt azért, de már a megérkezés pillanata kárpótolt mindenért. Még akkor nem a hely különlegessége, hanem az a hőmérséklet, amit már a megérkezés pillanatában éreztünk. Már a repülőről is úgy szálltunk le, hogy elég volt a kardigán. 

A repülőtéren átvettük a bérelt autót, itt kellemes meglepetésként az olcsóbb árért a jobb autót kaptuk, aztán elindultunk a helyre, ahol a szállást béreltük. Itt az otthoni időhöz képest egy órával visszább van az idő, így azért bőven volt időnk még ebédelési lehetőséget keresni. Találtunk is, és nagyon finomat ettünk. 

A szállás jó helyen van, van egy-két hiányosság, de ez nem fogja elrontani az itt töltött napokat. Az óceán lenyűgöző, ezt a hőmérsékletet meg egyenesen imádom. 

Most pár napig majd innen jelentkezem, de mára ennyi, mert meglehetősen hosszú volt ez a nap. 

Könyves szerda

 

Ezt a könyvet nagyon vártam, hogy olvassam, és amikor legutóbb a könyvtárban voltam, akkor az utolsó pillanatban láttam meg a frissen visszahozott könyvek polcán. Nem volt kérdés, hogy ez lesz az első, amit olvasni fogok 

A könyv első negyede okozott némi csalódást, nem teljesen úgy alakult a történet, ahogy én azt gondoltam, és voltak benne feleslegesnek tűnő mellékszálak. Aztán a végére azért nagyjából értettem, hogy minden mellékszál igazából erősíteni lett volna hivatott a fő cselekményt azzal, hogy minden szörnyű esemény ellenére mindenki talpra tudott állni, jó emberek maradtak, és mint a mesében, a "rosszak" elnyerték méltó büntetésüket. 

Valószínűleg más hatással volt rám így, hogy éppen a nagyapám halála, és a temetésre való készülődés közepette olvastam, mint arra, aki nem él át ilyesmit. 

Én továbbra is szeretem az írónő stílusát, nem érzem kevésnek a karaktereit, nem zavarnak a hosszú mondatai. 

És ez a könyv is, a téma ellenére is szép. 

Kedd

 Akartam ma egy könyves keddet, de annyi minden volt na, és úgy elfáradtam, hogy nincs energiám már erre. 

Ma volt a temetés, délben. Hajnali öttől dolgoztunk tizenegyig, itthon átöltöztünk, és nemsokára indilhattunk is. Polgári szertartás szerint búcsúztattuk el a papát. Nem volt könnyű feladat segíteni a beszédet megírni, de szép szertartás kerekedett belőle. (Amennyire szép lehet) 

Á, nem tudok már semmit sem mesélni, nagyon álmos vagyok. 

Fagyos hétkezdés

 Már megint, vagyis inkább még mindig meg lehet fagyni, és ez az előrejelzések szerint még így is marad sajnos. Emiatt duplán is örülök a csütörtöki utazásnak, csak azt fogom sajnálni, hogy nem maradunk két hétig legalább. 

Délután voltam fodrásznál, kicsit vágott is a hajamból, ami tetszik egyébként, de mégis sajnálom kicsit azt a pár centit, ami hiányzik belőle. Jó, egyébként megnő majd megint, ha szeretném. Abban meg mégis a fodrásznak van igaza, hogy a jelenlegi jobban illik az arcomhoz. 

Na majd a következő időszak eldönti hogyan lesz hosszabb távon.