Fogorvos

 Hát nem mondom, hogy teljesen nyugodtan telt a mai nap, mert már a reggeli ébredéskor velem volt Para barátom is, és egy pillanatra sem hagyott magamra. Annyira mondjuk vagyok bátor, hogy az a verzió nem jutott eszembe, hogy most, amikor már az abszolút elviselhető kategóriába került ez a fogfájás saga, egyszerűen csak ne menjek el. 

A vonatos hírek teljesen összevisszák voltak, volt, amikor másfél órát is késett, volt, hogy tűpontos volt. Nem mertem kockáztatni, úgyhogy nagyon időben indultunk. Először csak Kelenföldig mentünk, mert volt egy kis dolgom az Etele plázában, de a Libriben épp leltároztak, úgyhogy át kellett mennünk az Alleeba. Ott elintéztük, amit kellett, és mentünk is a fogorvoshoz. 

Nem ez volt életem élménye, de volt már részem sokkal rosszabb foghúzásban is. Több injekciót kaptam, mint ahogy terveztük, de mindent megtett a doki, hogy ne okozzon fájdalmat. Ez azért nem sikerült, és nem volt őszinte még a pillantasom sem, amikor azt mondta, hogy hát félbe kell vágni a fogamat, mert nem tudja kiszedni egyben. Igazából akkor már mindegy volt, úgyhogy úgy voltam vele, csináljon amit akar, csak szedje már ki. Sikerült, szerencsére, és varrni sem kellett. 

Akkor amúgy azt gondoltam, hogy ennél ma már nem lesz rosszabb, mert még nem tudtam, hogy bármennyire siettünk is, hogy elérjük a vonatot, ott fogunk fagyoskodni egy órát a Déliben, mert késve indult. Ez azért abban a lelkiállapotban megviselt kicsit. 

De most már minden rendben, még nem múlt el teljesen a zsibbadás, de biztos ami biztos, már vettem be egy fájdalomcsillapítót. Enni ma már nem tudok, pedig éhes vagyok, de kibírom. 

És hogy mennyire vagyok bátor (és mennyire voltam elégedett az orvossal és az árajánlattal, amit adott), február ötödikén újra megyek, van még egy olyan fogam, amit húzni kell, utána már csak tömések lesznek. De most már végigcsinálom...

Szerda

 A héten én már nem megyek dolgozni. Ma voltunk intézni a temetéshez szükséges mindenfélét. Kilencre mentünk a kórházba, előtte Balázs és az éppen éjszakás műszakból hazaérkező Erik már kiásott bennünket a hó fogságából. Az mázli, hogy az autó garázsban áll, és "csak" az udvar és a ház előtti járda a feladat ilyenkor. Eddig 26 cm hó esett, legalábbis ennyinek mérték itt a közelben az egyik háznál.

Kicsit aggódtunk az út miatt, mert a környéken mindenhonnan olyan hírek jöttek, hogy elakadt kamionok vannak mindenfelé, ráadásul az az útszakasz, amerre menni kellett mindig hírhedt volt arról, hogy jól befújja a szél. Most is voltak ilyen szakaszok, de szerencsénk volt, nem volt semmi gond. 

A kórház után voltunk az anyakönyvvezetőnél, a temetkezési vállalatnál, és aztán még egy gyors pizza ebéd után a szónoknál is. Délután kettőre már meg is voltunk mindennel. Nem kellemes feladat ez. 

Délután voltam a könyvtárban is, találtam tök jó könyveket. Elpakoltam ma a karácsonyi díszeket is, Roli is segített benne, ő szedte le az összes világító diszt. 

Ma elment

 Ma fél egykor hívott anyukám. Ma először nem gondoltam arra, amikor láttam hogy ő hív, hogy azért telefonál. De pont ma azért telefonált, hogy elmondja, a nagyapám végre békére talált, és elaludt. Szegény nagyon régóta várta már ezt a pillanatot, réges rég feladott mindent, és csak várta, hogy majd mehet a mamához. 

90 éves volt, szép kort élt meg, és nagyjából két évvel ezelőttig aktív is volt, bármit meg tudott csinálni. Mai szemmel persze csak kontárkodott, az ő mércéjükkel nézve egyfajta ezermester volt, aki bármiből bármit tud csinálni, mindent meg tud oldani. Ők ketten a mamával egymásnak igazi rajongói voltak, egyikük sem látott semmi hibát a másikban. Így éltek le együtt egy életet. 

Csak szigorúan saját magammal kapcsolatban róla sincsenek kifejezetten szeretetteljes emlékeim, de azt hiszem, a mi családunk ilyen család, akik gyakorlatias dolgokban bármikor ott voltak a másiknak, de sohasem nyilvánítottak másképp érzelmet, mint hogy ha valaki beteg volt, akkor érte aggódtak. Minden más természetes volt, hogy így van, ahogy van. 

Ma pedig elment, a többiek után. Biztos vagyok benne, hogy a lelke már szárnyal a boldogságtól, végre megszabadult a test fogságából, ami rég cserbenhagyta már. Legyenek újra boldogok egymás mellett. 

Na, akkor kezdjük

 Mármint ezt az évet most már tényleg mindenki. Igaz, alighogy elkezdődik, máris mindenki kénytelen lassítani, mert ez a hó tényleg nem viccel, és jól bekezdett. Az a szerencse, hogy a ma délutáni fogorvosi időpontomra nem is gondoltuk, hogy kocsival mennénk. Jó döntés volt a vonat, mert az autópálya is és a főút is állt órákon keresztül baleset miatt. Láttuk a vonatról a kocsisort, nem volt semmi. 

Ma még csak megröntgenezték a fogaimat, meg megnézte az összeset. A nagyon fájós fogamat nem érdemes már megmenteni, így csütörtök délután kihúzza majd. Azért csak akkor, mert még nagyon be van gyulladva, és addig be kell szednem napi négy dalacint, hogy majd el tudja érzésteleníteni rendesen. Nagyon kedves fiatal doki volt, ha fiatal koromban is ilyen fogorvosok lettek volna, valószínűleg sokkal jobb állapotban lennének a fogaim most. Ezen kívül lesz még, amit tömni kell, de csütörtökön majd megbeszéljük, addigra lesz erre árajánlat is. 

Magadba fektess!

 Így szokott hirdetni a facebookon a masszőr, akihez járok. Igazából ma esett le úgy teljesen, hogy mit is jelent ez pontosan. Nem csak amiatt, amit olvastam egy blogger társam bejegyzésében (de nem titok, hogy nagyon mélyen érintett, és nagyon sokszor jutott eszembe ma), és nem csak amiatt, ami téma volt az egyik fradis messenger csoportban ma. Amiatt is, hogy napok óta morfondírozok azon, hogy mennyire gáz már, hogy nekem csak egyetlen célom van erre az évre is: minél több boldog pillanatot szeretnék átélni. Tök mindegy mitől lesz az, csak sok legyen. Na és itt esett le, hogy ez nem gáz, mert ez a létező legjobb befektetés. Magamért fogok megtenni mindent, bármi lesz is, amit épp megkívánok, amit szeretnék megtenni, ahová szeretnék elmenni. Mindentől több leszek, minden jó lesz nekem, és egyáltalán nem számít majd közben, hogy hány éves vagyok, hány kiló, mennyi kalóriát ettem meg, vagy van e rajtam Pandora karkötő. De még az sem, hogy hány lájk van rajta, vagy bárkit érdekel e rajtam kívül. 

Hát ennyi. Szerintem nem gáz. Jó lesz. 

Szombat

 Ma nálunk olyan szombat volt, amikor Balázs dolgozott. Így aztán az ebéd ráérősen készült, hogy addigra legyen pont kész, amikor megérkezik. Volt ugyan pár perc a megérkezése és az ebéd között, de ez bőven belefért. 

Ezen kívül minden a szokásos mederben zajlott, mint bármelyik másik szombaton szokott. Nincsenek nagy történések most, nincsenek olyan gondolataim sem, amit feltétlenül szeretnék megosztani. 

Könyves péntek

 Nekünk ma egy rémesen korán kezdődő munkanap volt, de nem baj, legalább korán hazajöttünk, és legalább könnyebb lesz hétfőn is menni. 

És akkor mutatom a két könyvet, amit az elmúlt hetekben olvastam. 

Megtörtént események alapján íródott könyv, már rég nem is számolom mennyi írótól és mennyi sorsról olvastam a témában. Ez a könyv is nagy hatással volt rám, nagyon megindító volt Lore sorsa. 

A női Oscar Schindler története, a lengyel zsidóüldözésnek állít emléket. Elképesztő bátorságról, hihetetlen emberi sorsok, és olyan értékek, amik már nincsenek meg mostanában. Torokszorító volt még olvasni is ezekről a gyerekekről, és családokról. 

Mindkettőt ajánlom.