2026. nov. 19.

Csütörtök

 Ma vissza is álltunk a rendes kerékvágásba, és reggel dolgozni indultunk a már jól megszokott munkahelyünkre. Jó nagy különbség van aközött, amit látunk két napig, meg aközött, ami itt várt minket. 

Egész nap egyik megbeszélés követte a másikat, közben azért próbáltunk haladni az elmaradt dolgainkkal is több-kevesebb sikerrel. 

Természetesen itthon nálunk is van GTA VI láz, Roli már tegnap alig várta a hogy elérkezzen az éjfél, és tudjon játszani vele, Erik ma reggel úgy jött haza, hogy még megnézi, és csak utána fekszik le. Van kollégánk, aki szabit vett ki ezért. Én nem ítélkezem senki fölött, mindenkinek más a fontos, és amúgy is, akik már régóta várják, menet közben felnőttek. Bár ahogy látom, lélekben mindenki gyerek. 🙂 

2026. nov. 18.

Szerda

 Még mindig a furcsa napok közé tartozott ez a mai is. Nem aludtunk valami jól a szállodai szobában (amúgy csak a történeti hűség kedvéért elmesélem azt is, hogy külön szobát foglaltak nekünk, mert eredetileg nem én mentem volna erre az útra, és csak a nevet változtatták meg), nem volt kényelmes az ágy sem, és a párna sem. Meg önmagunkhoz képest sok alkoholt ittunk este. Ennek megfelelően nem éppen kipihenten ébredtünk fél hatkor. Reggeli után kicsekkoltunk, és mentünk a logisztikai központba. Még ma is rengeteg mindent tudtunk meg, csomó kérdésre kaptunk választ. 

Negyed háromkor indultunk haza. Szerencsére nem volt vészes a forgalom, ötkor már itthon voltunk. 

Bevallom, borzasztóan elfáradtam, és még egy csomó minden feldolgozás alatt van bennem. Jó élmény és jó tapasztalat volt. De azért jó itthon lenni, és nagyon jó lesz aludni ma a saját ágyamban. 

2026. nov. 17.

Kivételes kedd

 Ez a hét a furcsaságok hete. Kezdődött a tegnapi home office-os hétfővel, aztán ma pedig folytatódott azzal a céges úttal, ami egyenesen a Sankt Pölteni raktárunkba vezetett. A projekt keretében jöttünk, náluk már működik az a raktárkezelő rendszer, amit mi még tesztelünk. Hát egészen más világ ez. Nem mindenben jobb, de mindenképp egészen más. 

Majdnem ötig ott voltunk a raktárban, aztán elfoglaltuk a szállodai szobákat. Voltunk egy tök jó helyen vacsorázni is a projekt csapat itt lévő tagjaival. Jó kis közös élmény lett belőle. Igaz, az az utolsó grappa nem kellett volna, amit a ház ajándékaként hoztak...

Na de most még nézzük a válogatott meccsét, és majd holnap otthonról mesélek. 

2026. nov. 16.

Kivételes hétfő

 Ma kivételesen itthonról dolgoztam. Nem tudom, hogy mi ütött a főnökömbe, amikor engedélyezte azokra a napokra, amikor valamilyen vizsgálatra kell mennem, de ha már így adódott, hát köszönettel elfogadtam. Így voltam ma vérvételen (azóta már a leletem is megvan, és amennyire én értem, nem is olyan rossz), meg főztem is, mostam is, és közben dolgoztam is. Nem kevesebbet, mintha bent lettem volna, csak másképp. Abszolút el tudnám ezt képzelni hosszabb távon akár heti egy alkalommal. Sokkal könnyebben elviselhető volt a hétfő is, meg ez az esős idő is. 


2026. nov. 15.

Nem az én napom

 Nem történt semmi egetrengető szerencsére. De ma valahogy mindennel úgy jártam, hogy nem jött össze semmi. A kikben sem, és a pepcoban sem kaptam meg azt, amit szerettem volna. Mondjuk a kikben találtam valamit, de aztán nem mentem be a próbafülkébe, mert egyedül voltam, és ott hagytam. 

A pepcoban meg csak szimplán nem is volt az a hűtőbe való tároló, amit szerettem volna. 

Délután a pékségben az orrom előtt vették meg a fonott kalácsot, amit szerettem volna. 

Tényleg semmi tragédia nincs ezekben, de azért jó szarul esett. 

2026. nov. 14.

Szombat

 Egészen meglepő volt a többnapos szürkeség és szakadó eső után ma reggel napsütésre ébredni. Nekem mondjuk olyan volt, mintha csak újjászülettem volna. 

Délelőtt volt nálunk az éves veszélyes hulladék gyűjtés. A soha el nem fogyó örökség részeként még volt itt a szekrények tetején négy tévé is, amit ki tudja milyen indíttatásból tettek oda fel valamikor. De legalább most már ennyivel is kevesebb van. 

Volt ma itthon Patrik is, de Erik megint nincs itthon a hétvégén, úgyhogy csak négyen voltunk. 

Elég sok olyan napom van még mindig, amikor a terveim köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Kevésbé frusztrál már, mint régen, de azért nem szeretem. Mondjuk szerintem leginkább azt kéne megtanulni, hogy ne tervezgessek örökké. 

2026. nov. 13.

Könyves péntek

 


A múltkori sajnálatos könyvélmény után mindenképpen szerettem volna egy másik könyvet az írónőtől, hogy feledtesse azt. Jó választás volt ez a könyve, mert ugyan nagyon modern, és szokás szerint nagyon szókimondó, de mégis olyan gyönyörűen felépített történet két megsebzett, egymástól teljesen eltérő életet élő ember közös gyógyulásáról. 

Jó volt olvasni, tetszett. Képtelen vagyok többet írni, mert nagyon fáj a lábam, ha ülök.