Hello Málta.

 Hajnali egykor keltünk, alig egy kevés alvás után. Annak ellenére is nagyon nehéz volt így kelni, hogy tudtam, tök jó dolog vár ránk. 

Erikért elment Balázs, aztán fél három előtt kicsivel indultunk is a repülőtérre. Minden simán zajlott, elég gyorsan átjutottunk a security check-en, aztán tök jó gyorsan elérkezett az indulás is. Nem volt teljesen sima utunk, többször kerültünk turbulenciába. Kicsit ilyenkor rázós volt, de nem volt vészes. Fél kilenckor pedig már meg is érkeztünk Valettába. Nagyon kellemes meleg fogadott minket, gyönyörű napsütés. 

Átvettük a kocsit, amit béreltünk. Tok rendes magyar párt találtam, akik itt élnek, és ezzel foglalkoznak. A bal oldalon közlekedés azért okozott vidám és kellemetlen perceket is. Málta nagyon szép, nagyon furcsa, és nagyon más, mint nálunk otthon. 

De bevallom, miután fel kettő körül leszakadt az ég, és érkezett egy vihar már nem nagyon jártunk sehol. Mire elállt, addigra mindenki kidőlt. Végtelen hosszúságú nap ez most ezzel az éjszakai keléssel. 

De holnap is miénk a nap és vár ránk egy csomó felfedezni való. 

Kedd

 Ami munka szempontjából rögtön péntek is lett. Nagyon sokat dolgoztam ma azért, hogy a lehető legkevesebb dolga legyen a távollétemben azoknak, akik helyettesítenek majd. El is fáradtam rendesen, de a kortizol szintem biztosan az egekben van, mert egyébként még nem tud leállni az agyam azóta sem. 

Itthon aztán nagyon gyorsan át kellett programozni magam vakáció módba, és átgondolni mit vigyünk magunkkal, mi az, ami semmiképpen sem fér el. Azt már most tudom, hogy nekem a papucsom hiányozni fog, de túl sok helyet foglal a hátizsákban. 

Erik még elment dolgozni, éjjel kettőkor megy majd érte Balázs. Hazajön, átöltözik, és indulunk. 

Igazából nekünk is aludni kéne már, de jelenleg nézzük a Portugália -Magyarország válogatott meccset. Nem mi vagyunk az esélyesek, de tetszik az az önbizalom, amivel kezdett a magyar válogatott. Bármi lesz is át eredmény, ha tudják végig így csinálni, elégedettek lehetünk majd. 

Holnap Máltáról jelentkezem majd. Jajj, nagyon kíváncsi vagyok már. 🙂

Hétfő

 Ez a hét egy jó hét lesz, mert csak két napot kell dolgozni. Igaz, a két nap alatt el kell végezni az egész heti munkát, mert csak ilyen "ha nagyon muszáj" helyettesem lesz. De nem bánom, megoldom, megéri. 

Igaz, közbe jött az, hogy ma délután anyut megint Fehérvárra vittük. Áthelyezték a papát a krónikus osztályra, ahol ma úgy találta anyukám, hogy még enni is tudott, gyakorlatilag ki van cserélve. Valószínűleg sokat javított rajta a vér és az infúzió, amiket kapott. A péntek este és a szombat délután még megvan neki, utána nem emlékszik túl sok mindenre. Valószínűleg jobb is ez így. 

Szóval emiatt korábban eljöttünk, amivel nem volt gond, de cserébe még itthon kellett kicsit dolgoznom, miután felhúztam az ágyneműt. Jutott is eszembe, hogy amúgy egészen jó lehet home officeban lenni,, akár ez is belefér munka mellett. 

Arra mindenképpen jó volt a mai zsúfolt nap, hogy elég rendesen elfáradtam. Tegnap éjjel úgysem aludtam valami jól. 

Vasárnap

 Hát furcsán indult a nap, mert még pizsamában voltam, amikor láttam a teraszajtónál, hogy anyukám jött, sírva. Persze hogy a legrosszabbra gondoltam, amikor mentem kinyitni az ajtót. Még nem azzal a hírrel érkezett, amit elsőre gondoltam. Nem hozták haza a papát, és nem is hozzák, mert kapott egy epilepsziás rohamot, és most a sürgősségi egy másik részlegén van. Már jól van, kapott vért, infúziót, jó kezekben van. 

Szerencsére azért a nap hátralévő részében voltak jobb részek is. Patrik is itthon volt, ami mindig jó. Nem történnek ilyenkor sem extra dolgok, napi szinten tudunk egymás dolgairól. Hívjuk egymást, írunk egymásnak, de mégis egészen más így, hogy mindannyian együtt vagyunk. 

Délután sikerült megcsinálni mindent, amit tegnap nem, úgyhogy meg vagyok magammal elégedve. Este még elvittük Patrikot Őrmezőig, hazafelé Budaörsön a lidlben megnéztem a mellényt, hátha szerencsém lesz. Persze itt is csak kis méretek voltak. Most már nagyon szeretném, de azt hiszem, ez elérhetetlen nekem. 

Szombat

 Ez az a hét, amikor valamiért semmi sem úgy alakul végül, ahogy tervezem. A tegnapi nap például végül ma ért véget, fél egykor értünk haza. Érdemi dolgokat nem tudtunk meg, amikor ott hagytuk a sürgősségin, épp várták hozzá az urológust. 

Az egész heti, és a tegnapi fáradtság hatására aztán aludtam majdnem fél tízig. Még szerencse, hogy nem kellett főzni. Gondoltam, hogy akkor oké, mosok meg takarítok egész nap, hogy valamennyire utolérjem magam. De ez sem így lett, délután volt egy újabb körünk Fehérvárra. Nem tartják bent, már megrendelték a betegszállítót, de most, este negyed tizenegykor még nem jöttek meg. 

Megnéztük a válogatott meccset. Nem volt túl jó meccs, de legalább nyertünk. 

Este még elpakoltam a ruhákat, amiket kimostam délelőtt, és ennyi volt a mai nap. 

Végre péntek

 Már szerdán is azzal biztattam magam, hogy nemsokára péntek, ma meg aztán különösen jól esett reggel arra ébredni, hogy na bizony már péntek van. 

És igen, jól látjátok, nem könyves péntek, mert ezen a héten megint nagyon nyögvenyelősen haladok az olvasással. Annyira nem jó a könyv, hogy ne győzzön inkább a fáradtság esténként. Pár oldal után le kell tennem..Na sebaj.

Helyette van körmös péntek, mert ma ott is voltam munka után. 

Most még várjuk, hogy anyukám telefonáljon, mert a nagyapámat ma délután elvitte a mentő. Úgyhogy még van egy utunk valamikor Fehérvárra..

Jó lenne

 Nagyon szeretnék egy csomó mindenről írni, de ez most nem az az időszak az életemben, amikor olyan posztok születnek, amik érdemi gondolatokat is tartalmaznak. 

Nagyon kimerült az agyam a héten, mostanra csak a legalapvetőbb dolgokra vagyok már alkalmas. Meg azokra, amiket gondolkodás nélkül meg tudok csinálni. 

Kinéztem ma magamnak egy mellényt a Lidlben. Ott helyben először lebeszéltem magam, de aztán itthon meggondoltam magam. Visszamentünk, de nem volt a méretemben. Érdekes, hogy amíg m-es méret bőven jó volt, addig sosem találtam olyat, most, hogy inkább l-es kell már, most az nincs. Mindegy, nem volt létszükséglet, csak jó lett volna, ha van egy ilyen. (Mert akkor leselejteztem volna a mostanit)