Anti blogbejegyzés

 Van pár bajom ma este. Álmos vagyok, fáj egy kicsit a torkom,  és hétfő is van. Mondhatnám úgy is, hogy a fentiek miatt nem írok semmit, de már írtam azért pár semmitmondó mondatot. Ha másra nem is, arra jó lesz, hogy marad majd ennek is bizonyítéka. 

Vasárnap

 Még hét elején, amikor már láttam az előrejelzéseket, hogy hétvégén jó idő lesz, azt tervezgettem, hogy legalább egyik nap valahova el kéne menni kirándulni. Aztán végül ebből nem lett semmi, de igazából egy cseppet sem bántam. Ez most egy olyan csendes hétvége volt, amikor csak úgy voltunk, mindenféle kötelezettség és terv nélkül. Mindegyik napon akkor keltünk, amikor már kialudtuk magunkat, akkor ettünk, amikor éhesek voltunk, és azt csináltuk meg, amihez kedvünk volt. És ez most pont jó is volt így. 

A választások utáni felpörgetett hangulat egész héten jelen volt szerintem mindenhol, nemcsak nálunk, csak kapkodtuk a fejünket, hogy az éppen aktuális történésekkel lépést tudjunk tartani. Úgy tűnt, hogy ha nem sikerül ez, akkor olyan lemaradásaink lesznek, amit nehéz lesz pótolni. Azt meg azért mégsem szerettük volna. Szerencsére van nekünk egy Erikünk, akire mindig lehet számítani, ha hírekről van szó, fáradhatatlanul osztja meg írásban is, szóban is ezeket, így még csak keresgélni sem kell általában. 

Azt, hogy már vége is a hétvégének most nagyon sajnálom, mert most ezt a különleges csendességet, ami van bennem, bármeddig tudnám élvezni. De majd megpróbálom a zajban is fenntartani, hátha sikerül. 

Szombat

 Hetek óta nem aludtam ilyen jót, mint ma éjjel. Az meg külön öröm volt, hogy már ébredéskor tudtam, ma a főzés oroszlánrésze nem az enyém lesz. Ilyen embereknek, mint én, aki az esetek többségében azért főz, mert muszáj, és nem azért, mert szereti csinálni, ez egyfajta ünnepnap. Ráadásul Balázs nagyon jól főz. Meg is lett az eredménye, mert akkora adagot ettem ebédre, hogy azóta is még mindig jól vagyok lakva. Igaz, nagyon éhes voltam, és nagyon jól esett. 

Volt ma itthon Patrik, és csak azért nem ötösben ebédeltünk, mert most meg Erik nincs itthon tegnap délután óta. 

Nagyon szép idő volt, öröm volt ma kint lenni. Nagy kár, hogy megint hidegfront jön, és el fog romlani, 

Könyves péntek

 Múlt héten írtam, hogy sajnos nem sikerült befejezni a könyvet, amit épp olvastam, és azt is, hogy pedig egészen stílusos volt a választás. 

Azt is sikerült elfelejtenem, hogy készítsek ehhez a poszthoz egy fotót a valódi naplementével a háttérben. Na sebaj..

Az biztos, hogy egészen más érzés volt úgy olvasni, hogy teljesen frissek voltak az emlékeim Nicosiáról, a kettéválasztott városról.

Ebben a könyvben az az időszak elevenedett meg, amikor mindez megtörtént. Három család története, akiket különböző élethelyzetben ért ez a csapás, és akik végül mindannyian olyan kompromisszumokat kötöttek az életben maradás érdekében, ami az események előtt minden bizonnyal elképzelhetetlen volt számukra. 

A könyv elején elég hosszú ideig tart az a bevezetésféle leírás, amitől érthető lesz minden, ami később történik. Nagyon részletesen ír a görög és török ciprióták közötti konfliktusról, a politikai viszonyokról. Nagyon szemléletes a főszereplő családok életének bemutatása, szinte láttam magam előtt azokat a kis házakat, ahol éltek, és a tengerparton épült szálloda is megelevenedett előttem. 

Famagusta városában élnek mindannyian, ami ma szellemváros már, és elsősorban vezetett túrák keretében lehet megtekinteni. Mi sajnos ezt most kihagytuk, mert ugyan volt kontakt is, aki ráadásul magyar, de elég borsos volt az ár négyünknek, és most ez nem fért bele a keretbe. Van miért visszamenni valamikor, mert a könyv elolvasása után még inkább szeretném látni ezt is a saját szememmel. 

Az írónő méltó emléket állított az 1972-es eseményeknek. Én bátran ajánlom, szerintem senkinek nem okoz majd csalódást. 

Csütörtök

 Úgy látszik, valamiért minden délelőttnek olyannak kell lenni, amikor csupa felhő minden, hogy aztán délután még jöhessen a hétágra szóló napsütés. 

Ma egy kicsit feldobta a napot, hogy voltunk vért adni Balázzsal. Én az idén most adtam először, mert amikor volt, akkor pont a fogászatra jártam, és nem adhattam. 

Délután meg kicsit korábban jöttünk haza, mert mentem fél ötre fodrászhoz. Most csak festette a hajamat, nem vágtunk belőle, és ritkítani sem kellett. 

Szerda

 Ez a hét valamiért borzasztóan lassan telik. Legalábbis az a része mindenképpen, amit a kötelező dolgokkal kell tölteni. Annyi energiát vesz el egész nap, hogy már nem is nagyon marad másra, amikor végre hazajövök. Oké, az elmúlt két napban az is minden energiámat elvette, hogy szenvedtem ezzel a valamiféle fájdalommal. Ami egyébként ma délelőtt varázsütésre megszűnt, és már csak néha érzem egy rövid időre. 

Ma délután végre kisütött a nap, és rögtön meg is érkezett a tavasz. Most már akár maradhat is szerintem. 

Keddi meccsnap

 Még ma is kitartóan fáj minden porcikám deréktól lefelé, ülni nagyjából a kínok kinját jelenti hosszabb ideig. Ennek ellenére azért dolgoztam is rendesen, és az idő nagy részében ültem. Korábban jöttem ma haza, mert mentünk meccsre. Egy elmaradt meccset pótoltak ma. Itt aztán megint ülni kellett jó sokat, meg ugye az oda-vissza út a kocsiban is csak így működik. Most háromnegyed tizenegy van, és már azzal biztatom magam, hogy még ezt a pár mondatot leírom, és elnyúlok előbb a kádban, utána meg az ágyamban, és majd úgy jó lesz. 

A meccset szerencsére megnyertük, nagyon mérges lettem volna, ha nem így történik.