Dius gondol... mit is?
A már -már megszokott szürkeségre ébredtünk ma is. Lassan nem is tudom elképzelni, hogy lesz itt még olyan, amikor nem a felhőké lesz a főszerep. Na mindegy.
Ezüst vasárnap van ma, de azon kívül, hogy az adventi díszek már elseje óta díszítik a lakást, nagyjából semmi karácsonyi hangulat nincs nálunk.
Ezen nem segített, hogy ma megint csak mérgelődni és fagyoskodni mentünk a Groupama Arénába. Az egyetlen jó volt benne, hogy Patrikkal is találkoztunk.
Ma nem kellett főznöm, mert Balázs még tegnap délután csinált csirkemellből aprópecsenyét. Kihasználtam az időt arra, hogy kitakarítottam mindenhol. Mondjuk jobban elfáradtam, mintha csak főzni kellett volna, de legalább ez is készen van, már halogatom egy ideje. De most szép rend van mindenhol.
Kész lett a mosás is, el is van pakolva minden ruha a helyére. Holnap úgyis épp csak arra lesz idő, hogy az ebéd elkészüljön, mert meccsre megyünk.
Kedves kis könyv, éppen aktuális is így karácsony előtt. Meseszerű, nagy igazságokkal, nagy tanulságokkal.
Jó volt olvasni, jó volt elmerülni benne esténként, nagyon jó kikapcsolódást nyújtott.
Tetszett.
Ami hosszú idő után az első olyan volt, amit nagyon sajnálok, hogy nem a helyszínen szurkolva éltük át, mert ez olyan lett volna, ami miatt ott akar lenni az ember minden meccsen. Az első félidőben vezetést szerzett az ellenfél, és úgy tűnt, csalódás lesz, mert ugyan jobbnak tűnt a mi csapatunk, de úgy nézett ki, hogy semmi nem sikerül. Az első félidő végén aztán egy parádés góllal egyenlítettünk. A második félidőben már sokkal szembetűnőbb volt, hogy mi vagyunk a jobbak, és annyira vártam azt a pillanatot, amikor majd végre megszerezzük a vezetést. A mondhatni szokásos Varga fejessel sikerült. A meccs utáni ünneplés még itthonról is olyan volt, amitől borzong az ember.
Na nyilván az meg amúgy nem hiányzott ma sem, hogy még a meccs után haza kell jönni, és aztán majd holnap hajnalban dolgozni kell indulni. Szóval jó ez így is, csak lehetne jobb is.
Megnyitott ma nálunk a McDonald's. Ez a mi kis városunkban nagy dolog, és egészen hihetetlen is. Nem túl nagy étterem, valamiért a drive meg nem üzemel, de gondolom, nemsokára az is menni fog.
Az tök jó, hogy ma már csütörtök volt, mert már csak egy napot kell dolgozni. Aztán még a jövő hét, és utána egy egész hét pihi. Két ünnep között dolgozom, csak szilveszter napján nem.
Na ez ma egy olyan igazi hétközepi, borzasztóan hosszú, nagyon nyűgös és nagyon utálom nap volt.
Már eleve rosszul kezdődött azzal, hogy úgy ébredtem , nagyon fáj a fejem. Múltkor is volt már ilyen, de az nem volt ennyire intenzív. Ez most teljesen a régi migrénes időszakomhoz hasonlított, és többféle gyógyszert is be kellett vennem.
Gondolom hogy ezek a gyógyszerek azért kicsit kiütóttek, mert szerencsére nem vagyok már hozzászokva. Mindenesetre egész nap zombi voltam. Nem volt jó nap
A mai napot is még bőven a messenger üzenetek és telefonhívások tömkelege jellemezte. Ahhoz képest, hogy tegnap este arról volt szó, hogy még akkor átviszik Fehérvárra, még egész délelőtt is ott volt Budapesten. Teljesen kikészülve, mert pihenni nem tudott, a gyógyszereit nem kapta meg, enni nem kapott rendesen (szívbeteg és cukorbeteg). Már éppen megbeszéltük anyuval, hogy elindul Pestre, lesz ami lesz, legfeljebb a következő vonattal jön is vissza, amikor telefonált, hogy most indulnak vele. Fehérváron nem volt hely a belgyógyászaton sem, és a kardiológián sem, így a gasztroenterológián van jelenleg. Tegnap arról volt szó, hogy le kell csapolni a folyadékot, de infúziós vízhajtót kap. Jó, ehhez én nem értek, lehet, hogy ez a protokoll. Nyilván ez egy szelídebb megoldás. Nem tudom mi lesz tovább, mi a terv, vagy mire kell berendezkedni.Majd kiderül.
A nap fénypontja volt, hogy voltam fodrásznál, és tetszik a végeredmény. És továbbra is nagy rajongója vagyok annak, ahogy ott mossák a hajamat. Bármeddig el tudnám viselni.
Jól indult ez a nap, de végül szett mégsem úgy alakult, hogy attól legyen majd emlékezetes, hogy milyen jó nap volt.
Sokkal inkább úgy, hogy ez volt az a nap, amikor anyukám és a nevelőapám gyanútlanul elment a szokásos féléves kardiológiai kontrollra, és végül ott kellett maradnia a kórházban, mert van a tüdejében egy csomó folyadék. Igazából még örülhetünk is, hogy pont most volt esedékes ez a kontroll, mert ki tudja mikor derült volna ki, hogy ilyen baj van. Az persze nem megy simán, hogy lecsapolják, mert még este kiderült, hogy azt Budapesten nem csinálják meg, mert nem oda tartozunk, átviszik Fehérvárra, és majd ott. De reméljük a legjobbakat. Más opció nincs.
