Szegény hétfő, hogy mennyire nem vagyok vele jóban. De ma sem lopta be magát a szívembe azzal, hogy amíg lépten nyomon azzal szembesültem, hogy mindenhol "két ünnep közötti leállás" van, addig mi Erikkel hajnali fél hatkor, sötétben, hidegben dolgozni indultunk. Na igen, bőven voltak, akik karácsonykor is ugyanezt tették, minden tiszteletem azoké, akik azokat a munkákat végzik. (Nem csak azért, mert nekik az ünnep sem ünnep, hanem egyáltalán azért, amit csinálnak). Mindegy, hát az első munkanap szabi után amúgy is mindig rossz, és amíg nem érkezik az a hatalmas összeg, amire mindig pályázok, addig rendszeresen túl is kell esni ezeken a napokon.
Szerencsére legalább nem volt nagyon pörgős nap, szépen, ráérősen lehetett visszatalálni a hétköznapi ritmushoz.
Nem ezeken a napokon születnek a korszakalkotó és világmegváltó gondolataim.
Az elég meglepő volt, hogy az idén a munkahelyi emailek között nem találtam senkitől sem ünnepi jókívánságot. Volt olyan év, amikor szinte mindenkinek fontos volt így is köszönteni a kollégákat, aztán folyamatosan csökkent a számuk, és végül az idén már senki. Lehetne ebből mindenféle következtetést levonni, de már ezen rég túl vagyunk. Valami elromlott, az biztos. (És már nem akarom én sem megjavítani)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése