Hétfő

 Szóval tegnap kicsit előresiettem gondolatban, és ezüst vasárnap helyett arany vasárnapot írtam (azóta már javítottam) 

De ez a hét az, ami az igazán hajrás minden szempontból az év végi kétszer öt napos pihenés/szabadság/munkaszüneti nap előtt. Kis nosztalgiával tekintek vissza ilyenkor azokra a kisgyerekes éveinkre, ami ugyan nagyon nehéz volt, mert egy csomó mindenről csak álmodtunk, ami most itt van, és a miénk, mégis életem legszebb évei voltak. Azok a decemberek tele voltak varázslatos pillanatokkal, hihetetlen csodálkozó, tágra nyílt szemekkel, felhőtlen örömökkel, izgatott várakozással. Utólag egy csomó mindenről kiderült, hogy sejtették, vagy tudni vélték, de valóban sokáig élt a mesevilág. 

Most persze már más, és ezerféle módon próbálnak úgy tenni, mint akiknek nem is olyan fontos ez az egész, de mindig vannak apró jelek, amiből az ember tudja, hogy dehogynem. 

Onnan is tudom, hogy múlt héten történt, hogy valaki kívánsága Erik szívét is megfacsarta annyira, hogy rögtön segíteni akarjon. Egy szívhez szóló karácsonyi kívánságot láttunk a fonyódi Máltai szeretetszolgálat oldalán, amire rögtön mondta, hogy én ezt teljesítem, írsz nekik? Nem teljesen úgy, ahogy az első tervek voltak, de már úton van Fonyódra a csomag. 

Ma többször is megkönnyeztem a kisfiú történetét, aki mentőt hívott az anyukájához. Micsoda kis talpraesett, bátor kisgyerek. Biztosan meg volt neki tanítva mit kell tenni egy ilyen helyzetben, hiszen az anyukája cukorbeteg, de nemrég kellett nekem is mentőt hívnom az anyukámhoz, és azért nem olyan könnyű ám azt ott ijedtedben megtenni.