Hát furcsán indult a nap, mert még pizsamában voltam, amikor láttam a teraszajtónál, hogy anyukám jött, sírva. Persze hogy a legrosszabbra gondoltam, amikor mentem kinyitni az ajtót. Még nem azzal a hírrel érkezett, amit elsőre gondoltam. Nem hozták haza a papát, és nem is hozzák, mert kapott egy epilepsziás rohamot, és most a sürgősségi egy másik részlegén van. Már jól van, kapott vért, infúziót, jó kezekben van.
Szerencsére azért a nap hátralévő részében voltak jobb részek is. Patrik is itthon volt, ami mindig jó. Nem történnek ilyenkor sem extra dolgok, napi szinten tudunk egymás dolgairól. Hívjuk egymást, írunk egymásnak, de mégis egészen más így, hogy mindannyian együtt vagyunk.
Délután sikerült megcsinálni mindent, amit tegnap nem, úgyhogy meg vagyok magammal elégedve. Este még elvittük Patrikot Őrmezőig, hazafelé Budaörsön a lidlben megnéztem a mellényt, hátha szerencsém lesz. Persze itt is csak kis méretek voltak. Most már nagyon szeretném, de azt hiszem, ez elérhetetlen nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése