Valamikor hét közepén (aznap, amikor az első Smash burger készült) hívta Patrik Balázst, hogy "Szia Apa, arra gondoltam, hogy mivel jövő héten a papa szülinapján nem leszek otthon, meghívnálak benneteket a Fanyűvő étterembe." És így mentünk ma ebédre abba az étterembe, és ettünk nagyon finomat mindannyian. Majd aztán még felmentünk egy kicsit Patrikhoz, aztán végül amikor hazajöttünk, még ő is jött mégis utánunk. Itthon meccset néztünk, beszélgettünk, sütit ettünk, majd még Patrikot Őtmezőig elvittük, hogy egyszerűbb legyen a hazaút.
Mire onnan megérkeztünk, Roli is éppen indult haza a helyi focipályától, ahol a barátaival volt.
Ilyem az, amikor felnőtt gyerekei vannak az embernek. Velünk is vannak, meg külön is vannak. Vannak olyan dolgaik, amiket mi nem értünk, amik tök távol állnak tőlünk, ahogy nekünk is vannak olyanok, amik őket már hidegen hagyják. Egy csomó mindent egyedül intéznek, egy csomó mindenben igényelnek segítséget. Van amikor nehéz felnőtt gyerekek szülőjének lenni, mert van benne némi magányosság. De minden pillanat, amit velünk töltenek, kincs az életünkben. És minden ilyen pillanatot úgy élek meg, mintha egy hatalmas csoda lenne. A legjobb pillanatok ezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése