azok a szerencsések, akik örökölnek az őseiktől nem csak szép emlékeket, hagyományokat, és nagy becsben tartott tárgyakat, kézzel írt recepteket megsárgult füzetben, hanem esetleg még olyan ingatlant is, ami gondozva volt.
És vagyunk mi, akik ilyeneket:
A képen nem is feltétlenül látszik az a negyven év alatt felhalmozott gyakorlatilag értéktelen szemét, ami a hátsó udvarban gyűlt. Egy darabig azért nem lehetett hozzányúlni, mert még jó lesz valamire minden. Aztán meg már ment az egymásra mutogatás, a nagyapám szerint a nagybátyám hordta oda, szerinte a nagyapám, így aztán mindenki várt a másikra, hogy majd megoldja.
És aztán most elérkezett az idő, amikor végképp eldöntöttük, hogy ennek innen most már tényleg menni kell. Nem volt könnyű menet, mert anyukám úgy van ezzel, hogy utálja nézni, de még jobban utál ilyesmire pénzt költeni. És hát ott van jó mélyte beépülve, hogy de még jó is lehet ez valamire. Volt itt sértődés mindenki részéről, de végül ma már ez a kép készült ugyanott.
A két kép között jó sok pénz a különbség, de egy lépéssel közelebb kerültünk egy élhető udvar felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése