Elég érdekes napjaim vannak a héten, mert vannak olyan félórák, amikor unatkozom, de az idő nagyobb részében azt sem nagyon tudom meghatározni, hogy éppen mi is vagyok én most a munkahelyemen. De ezeket amúgy jobban szeretem, amikor sok mindent kell csinálni. Az egyetlen hátulütője, hogy a munkaidő letelte után nagyon vágyom a csendre és a nyugalomra. Ez nem mindig jön össze, mert közben azért mindig van valami, amin valaki megsértődik, vagy épp csak ontja magából az információkat. Igaz, amikor meg csend van, akkor meg az a bajom.
Dius gondol... mit is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése