Már ez is -mondhatni- hagyomány, hogy valamikor augusztus közepén megszökünk egy napra, és vonattal megyünk egy balatoni napra. Ma volt ez a nap, amikor (nem túl könnyen) sikerült nekem is elintézni, hogy legyen egy szabadnapom, Balázs is itthon volt. Az időjárás abszolút strandolásra való volt, majdnem csak minden másra alkalmatlan. Roli tudott csak velünk tartani, Erik éjszakás, ő reggel akkor érkezett haza, amikor mi már készülődtünk a vonathoz. A kocsit Őrmezőn hagytuk a P+R parkolóban. Szerencsénk volt, mert nem késett a vonat egy percet sem. Bogláron először kávéztunk (és milyen jó már, hogy azt is tudják csak abból, hogy Roli bemegy, hogy milyen kávét iszunk), utána mentünk a strandra.
Tök jó kis meglepetés volt, hogy Timi látta a FB posztot, és odajött a strandra.. Először fura volt, hogy valaki integet a partról, aki ismerős, majd rájöttem, hogy dehát ez Ő. Nagyon kevésszer találkoztunk az elmúlt években, de nagyon sokszor volt ő emlegetve itthon. Tulajdonképpen neki köszönhető ez a Boglár -szerelem, mert minden azzal kezdődött, amikor ő először felajánlotta, hogy elmehetünk a gyerekekkel a boglári házukba. Ma már ez csak egy emlék, de azok közé az emlékek közé tartozik, amiket sohasem fogunk elfelejteni. Nem sokáig beszélgettünk a padon, de tök jó volt. Az külön jó, hogy annak ellenére, hogy nem találkozunk személyesen, az internetnek köszönhetően azért sok mindent tudunk egymásról. Sokkal könnyebb így beszélgetni, mert nem hosszú évek lemaradását kell behozni.
Ebédre hekket ettünk, ehhez sétáltunk egy jót, hogy ott együk, ahol szerintünk a legfinomabb. Délután pedig még többször is voltunk a vízben, meg ücsörögtünk a parton, és csak úgy jól éreztük magunkat. Fel hatkor indult vissza a vonatunk, ami viszonylag pontos volt. Nem volt a legjobb élmény hazavonatozni, mert a klíma nemigen működött, ablakot még nem lehet nyitni, így aztán eléggé állott volt a levegő, de már mindegy is. El nem tudta rontani a mai napot ez sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése