Ma egyébként is olyan érdekes hétvége előtti hangulatom volt. Erre még rátett egy lapáttal, hogy tudtam, este meccsre megyünk. Igaz, ha holnap munkanap lenne, akkor nem is biztos, hogy bevállaltuk volna az este kilences meccskezdést. Erik délutános a héten, de bejött hamarabb, hogy hatkor el tudjon jönni.
A BL himnuszt élőben hallani akkor is nagyon különleges, ha már nem először hallja az ember. Olyan, amitől azt érzi az ember, hogy az igazán nagyok közé tartozik. Hidegrázós.
A mai meccs előtt nagyon izgultam, nagyon régen volt már ilyen. Vezettünk is egy ideig egy góllal. Aztán sajnos komolyan fordult a kocka, és kikaptunk 1-3-ra. Így nagyjából az esélytelenek nyugalmával lehet várni a jövő heti visszavágót, és nyugtázni, hogy az idén is az El főtábla lesz a miénk. Nincs baj ezzel sem, mert a helyünk reálisan nincs még a legnagyobbak között. Néha benézhetünk közéjük, és ez is nagy dolog.
Érzek egy pici csalódást, de tényleg csak épphogy, mert nem voltak igazi elvárásaim ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése