Ma jó hosszú nappal kezdtem meg a hetet, mert már reggel hattól dolgoztam, és csak fél négykor indultam haza. Nem baj, most ezen a héten megint minden nap számolhatok vissza, mert szombaton megint kezdődik egy balatoni hét. Azt mondják hogy ez nem jó, mindig várni valamit, merthogy akkor nem is igazán jó soha semmi, de én speciel pont ebben találom meg azt, amitől a kevésbé jó is sokkal jobb. Mindig van egy kitűzött nap, amikor eljön az, amiért érdemes azokat a dolgokat is elviselni, megcsinálni, aminek egyébként leginkább már rég hátat fordítottam volna. Nagyon ritkán van olyan, hogy tárgyra vágyakoznék, nem nagyon tud lázba hozni segy új ruha (najó, a legújabb skechers cipőm kivétel, mert ahányszor felveszem, annyiszor hoz lázba, ahogy a felhőkön járok benne) , nem veszek magamnak kütyüket, de érzésekre, élményekre nagyon tudok vágyakozni. Elképzelem, hogy milyen lesz majd, és amikor átélem, akkor elraktározom minden egyes pillanatát. Vannak olyan fotók a telefonomon,amik egy egy ilyen érzés pillanatot adnak vissza, és ha megnézem, újra ott gsgyokz, és pontosan azt érzem, amit akkor.
A nagy élményeket nyújtó pillanatok, napok mellett persze vannak ilyenek a mindennapokban is, de azok másféle energiát adnak. Ezek között sok olyan is van, ami előtte annyi energiát vesz el, hogy nem is mindig jön azonnal az a fajta jó, amiért érdemes.
Szóval már csak négy nap...🙂
De jó lesz nektek megint a Balatonon :-)
VálaszTörlésÉn sajnos ruhákra is tudok vágyakozni az élmények mellett... Feri tudna mesélni :-)
Nálam is úgy van, hogy ha egy -egy régi kedvenc kép előkerül, akkor pontosan ugyanúgy végig tudom élni azokat a körülményeket. Emlékszem az illatokra, a hogy ki mit mondott, hogy mit éreztem akkor. Vannak olyan képeink, ami mellé egy komplett sztorit tudok rittyenteni, pedig nincs is rajta semmi különös.
Igen, igen, pont így vagyok én is. Minden visszaköszön egy pillanat alatt.
Törlés