Jó furcsa nap volt ez most, olyan hétfő hangulata volt mindennek, miközben csütörtök volt.
Ezen a héten gyakorlatilag három ember munkáját csinálom, amivel alapvetően semmi bajom, sőt, vannak olyan időszakok, amikor élvezem is csinálni, mert tök jó érzés, hogy képes vagyok rá. Ugyanakkor elég rendesen leterheli az agyamat, délutánra már rendesen koncentrálni kell, hogy ne keverjem össze a dolgokat.
Itthon nagyjából rendben van minden. Továbbra sincs a minden napra jut egy kisebb konfliktus, némi sértődés. Azt mondjuk most már meggyőződésből tudom mondani, hogy az a mondás is igaz, hogy "addig örülj, amíg kicsik". És nem, nem lehet okom panaszra, mégis elég nehéz tud lenni, hogy szükség van a tanácsra, de csak egy bizonyos határig. Na majd ehhez is hozzá fogunk szokni egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése