Tudtam én, hogy nagyon rossz lesz két hét szabi után visszamenni dolgozni. Úgy is lett, egész délelőtt küzdöttem az érzéssel, ami folyton csak azt a kérdést eredményezte bennem, hogy "mit keresek én itt?" Persze, a racionális énem tudja hogy pont azt, amitől majd lesz még az idén is több utazás, és jövőre is. Ehhez kellenek ezek a szürke, néha utálatos hétköznapok.
Nagy, világrengető események nem történtek a távollétünk alatt, semmiről nem maradtunk le szerintem. A leveleimmel egészen gyorsan utolértem magam, bár az idén már egy csomót úgy tettem olvasottá, hogy igazából nem is olvastam el. Jó, csak ezeket az automata leveleket, amik minden nap bizonyos idoben jönnek. A többit azért becsületesen elolvastam.
Azért kicsit megviselt a mai nap, legalábbis elég fáradtan jöttem haza, és nem is volt már kedvem semmihez itthon. A fodrászhoz jelentkeztem csak be, csütörtökön megyek majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése