Sajnos a mindennapokban már kevésbé jut időm arra, hogy csak nézelődjek, vagy egyáltalán csak legyek ott, ahol vagyok, különösebb tennivaló nélkül. Pedig egyébként nagyon szerettem mindig csak úgy figyelni az embereket, és gondolkodni azon, hogy vajon mi lehet a történetük. Mert ugye mindenkinek van egy saját könyve, rengeteg fejezet van bennük. Minden ilyen fejezet egy-egy lenyomat is az ember személyiségében, az arcán, a testén hordozza ezeket. Ha jól figyelünk, akkor lehetünk olyan szerencsések, hogy egy röpke kis időre bele tudunk olvasni a könyvükbe, észrevehetjük a különleges kiadásokat, a régiségeket, és minden mást is.
A héten többször láttunk egy nagyon idős párt, ahogy sétáltak a strandra, és onnan vissza a házukhoz. Nem tudunk róluk semmit, csak nagyon keveset lehetett beleolvasni a könyvükbe, de abból a kevésből is egészen biztos, hogy nagyon szívesen olvasnám a teljes könyvet, mert szívmelengető lehet minden benne. Már a borítón is látszik, hogy tele van szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése