Amikor arról "panaszkodom" legközelebb, hogy unalmas egy-egy munkanap, akkor majd valaki üssön le. Ma volt izgalom bőven, amikor bejelentkezett az auditor. Azt tudtuk, hogy az idén úgy jön, hogy nem jelenti be előre, háromévente van ilyen rajtaütésszerű, de azt hiszem mindenki arra számított, hogy majd valamikor ősszel jön. Na de ma megjelent, és adott feladatot is. Megoldottam, de voltak nehezítő körülmények. Na sebaj, ezen is túl vagyunk, most egy évig nem lesz ilyen.
Nem maradt sok agyam és energiám már délutánra semmire, pedig azért találhatnék magamnak itthon is elfoglaltságot. Mondjuk most már úgy gondolkodom, hogy majd ráér a nyaralás után is.
A múlt hónapban kimaradt a fodrász, és magamnak csak befestettem a hajam. Arra számítottam, hogy majd jövő hét elején tudok menni, de már biztos, hogy nem, haláleset történt náluk a családban. Azt már a múltkor is tapasztaltam, hogy itt a környéken nagyon nehéz máshová bejutni, most nagyjából felér a lehetetlen küldetéssel. Pedig nem akarok nagy dolgot. Vagy az van, hogy kisgyerek mellett dolgozik heti pár órát, és már nem tud új vendéget vállalni, vagy simán csak nem tud új vendéget vállalni, vagy fel sem veszi a telefont, és nem is hív vissza, vagy csak én nem akarok hozzá menni, mert nem szimpatikus. És itt nagyjából be is zárult a kör. Most azon gondolkozom, merjem e megkockáztatni, hogy a Balatonon megyek, vagy megint csak fessem be magamnak, és kész. De mondjuk akkor sem ártana találnom valakit hosszabb távra. Na majd még keresgélek, hátha mégis szerencsém lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése