Hétfő

 Ez ma egy olyan különleges hétfő volt, ami annak a hétnek a kezdete, aminek a végén már a Balatonon leszünk. Egészen eddig csak egy olyan visszafogott várakozás volt bennem, de ma már azért abszolút azt éreztem, hogy jajj, alig várom már ezt a két hetet. 

Addig is, amíg majd csütörtök délután úgy jövök haza, hogy akkor most július végéig gondolni sem nagyon akarok a munkámra, vagy leginkább annak arra a részére, ami nem az, amitől jól tudom érezni magam. De igyekszem ezeket távol tartani, és inkább kívülről szemlélni, és sokkal inkább azzal foglalkozni, amivel érdemes. Persze, ezek a zavaró emberek mindenhol ott vannak, és tudom, szeretnek az én energiámból erőt meríteni, az én tudásom mögé bebújni. Kevés lehetőségük van erre már, megtanultam a leckéket. Na de én magam is ember vagyok, és bizony, mint olyan, elfáradok ezekben kis játszmákban, és a mindennapi zűrzavarban. 

Erre van nekem a balatoni nyaralás. Ami nekem a mindenféle változása ellenére is az a hely, ami azt adja, ami a hétköznapoban nemigen van lehetőség. Gondtalanságot, kikapcsolódást, pihenést, és olyan gondolati szabadságot, ami ilyenkorra már nagyon kell. 

A vihar nálunk is itt volt, a maga félelmetessége ellenére sem okozott itt nálunk nagyobb kárt szerencsére. Épp akkor jöttünk haza a munkából, ültünk egy negyed órát a kocsiban, mire egyáltalán meg lehetett kísérelni kiszállni. Láttam sajnos mennyi helyen micsoda károkat okozott. Remélem mindenkinél minden rendben.