Ma nagyon korán kezdődött a nap, ami ugyan nem könnyű ébredés szempontjából, de ilyenkor nyáron azért jó tud lenni. Négy óra negyvenkor indultunk olyankor már világosodik, és a madarak is bőszen csivitelnek. Tényleg, ha nem lenne az a borzasztó negyed óra, amíg sikerül rávenni magam, hogy bújjak ki a takaró alól, nagyon szeretném az így induló napokat.
Megérkezett ma cipőm az automatába, így holnap már tudok abban menni. A lábam egészen biztosan örülni fog neki. Az, akinek semmi gondja a lábaival, el sem tudja képzelni, hogy micsoda gyötrelem tud lenni, ha egy cipő nem az igazi, vagy éppen micsoda megkönnyebbülés az, amikor olyan cipő van az ember lábán, ami annyira kényelmes, hogy szinte a felhőkön jár benne.
Délután itthon elkészült Patrik kívánságára a csirkepörkölt. Igaz, neki már bőven vacsora lett belőle, de nagyon ízlett neki. Mindenki evett, ami maradt, azt meg két kisebb adagban lefagyasztottam, majd elviszi valamikor.
Láttam a napokban a tiktokon egy szomorú hírt az egyik beteg hölgyről. Vele kapcsolatban jutott eszembe, hogy vajon átok vagy áldás az ilyenkor, hogy itt maradnak utána ezek a régi tartalmak, amiket a betegsége alatt készített. Biztosan egyszerre mindkettő lehet, és leginkább majd sok év múlva lesz inkább áldás, hogy ilyen emlékek is maradtak utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése