2017. jan. 12.

Ha fáradt vagy

A héten elfáradtam, kimerültem, és leeresztettem, mint egy lufi. Így aztán ma hajnalban, alig elindultunk dolgozni, már ki is mondtam a kérdést, ami abban a pillanatban fogalmazódott meg bennem: "Nem jövünk el holnap szabira?" Abból, ahogy Balázs rögtön rávágta, hogy jöjjünk, azt gondolom, valami hasonló állapotban van, mint én. Ki kell most onnan szakadnunk, lesz három napunk itthon, feltöltődni, és nem gondolni az előttünk álló változásokra. Ami nyilván nem lesz így, beszélni is fogunk róla, mert mindkettőnket foglalkoztat, mindkettőnket érint, és még fogalmunk sincs róla, hogy milyen hatással lesz ránk. Megint új főnökünk lesz, mindkettőnknek. Ami most épp egyikünknek sem esik jól, ahogy az előző váltás sem.. de amíg arra várakozással tekintettünk, most ez valahogy más. Neki van jobb helyzete, abból a szempontból, hogy ő nem csak egy "porszem a gépezetben", hanem komoly hajtóerő abban a motorban, ami a gépezetet viszi. Más szempontból vizsgálva pedig neki a nehezebb.
Én közben mással is küzdök, mert egyre inkább azt érzem, hogy több van bennem ennél, amit csinálok, lehetne ez jobb, lehetne több, és érzem azt is, ahogy az agyam "sikoltozik" másfajta kihívásokért. Nincs lehetőségem, és ezt kicsit nehéz most elfogadni. Próbálom úgy tekinteni,hogy jó ez így is, porszemként, egy jól megfizetett porszemként, de egyre ritkábban sikerül. Félreértés ne essék, továbbra is szeretem a munkámat, jó nekem itt dolgozni, csak látom, ahogy toporgunk mindig ugyanabban a cipőben, elkövetjük ugyanazokat a hibákat, nem fejlődünk, nem próbálunk változtatni, pedig millió ötletem lenne a változtatásra és a fejlődésre.
Na.. ezt most jól leírtam, szépen el is felejtem pár napra. Úgyis mondhatnám, hogy hello, hétvége. :)

2 megjegyzés: