2016. szept. 30.

Nem hiszem el

Ezt a mai napot jó lesz gyorsan elfelejteni. Ezúttal Roland volt, aki "alakított", és idegeskedtünk miatta egy jó órát nagyon intenzíven, majd aztán mindenféle más érzés váltotta ezt fel. Én leginkább komoly önmarcangolást végzek épp.
Hogy mi történt? Roland ma büntetésből ott kellett volna, hogy maradjon (harmadmagával) az iskolában. De ő nem maradt ott, hanem hazament. Vagyis a mamához. Mi mit sem sejtve dolgoztunk, amikor Balázst utolérte az osztályfőnöke, hogy eltűnt a gyerek. Na, gondolhatjátok, hogy az ütő állt meg bennünk.. Eltelt egy kis idő, mire sikerült kinyomozni, hogy nem tűnt el szerencsére, hanem a mamánál van. Nem hiszem, hogy valaha is megtudjuk, mi motiválta akkor, amikor fogta magát, és elment az iskolából. De komoly jelek voltak és vannak arra, hogy épp nem érzi jól magát a bőrében, és nem is nagyon figyeltem ezekre. Jobban mondva figyeltem, csak mindig elhessegettem magamtól, mondván, hogy majd ráérünk még foglalkozni vele.
Hát nem érünk rá. Most legszívesebben felpofoznám, vagy jól megráznám, mert dühít, hogy ilyen kis hülyén viselkedett, és emiatt majd még nem csak tőlünk kap fejmosást, de nyilván az iskolában is elő fogják venni. Ugyanakkor meg a szívem mélyén azt érzem, hogy nem erre van szükség. Hanem egészen másra...
De nehéz szülőnek lenni...

2016. szept. 29.

Csak nem hagy

Csak nem lett olyan szerencsém, hogy megússzam ezt a náthás nyavalyát. Mára azért rendesen elkezdtem tüsszögni, orrot fújni, orrhangból beszélni. Van itt minden, ami ilyenkor szokott lenni. Már belenyugodtam, így aztán hagyom, hamarabb szabadulok talán. Nincs ugyan semmi kedvem hozzá, amúgy is mindennél jobban utálom ezt az orrfolyós betegséget, de hát nem kedv kérdése. Amúgy is csoda lett volna, ha megúszom. Múlt hét végén a legnagyobb huzatban hajfestékkel a hajamon festettem az ajtófélfákat. Már akkor éreztem, hogy a kelleténél egy kicsit jobban fázom. Aztán meg ez a napközben jó idő, reggel-este hideg sem igazán a barátom, mert hajlamos vagyok ilyenkor már túlöltözni, mondván, inkább melegem legyen, mint fázzak. És persze, a gyerekek is mindannyian nagy papírzsepi fogyasztók már az elmúlt napokban.
Sebaj.. ettől még minden rendben van. A festők jól haladnak, minden nap csak ámulok, hogy milyen szép is már most.. tudtátok, hogy a glettelt falaknak is lehet örülni? :D

2016. szept. 28.

Röpke lepke

Tíz értékes percet vesztegettem már el, azon gondolkodva, hogy vajon mit írjak ma? Nem akarok panaszkodni, mert tulajdonképpen nincs miért, de ma nem vagyok a topon. Kicsit fura a torkom is, meg az orrom is estére elkezdett dugulni. Szerintem azért megúszom, legalábbis erre koncentrálok minden erőmmel. :)
Patrikkal voltunk a reumatológusnál. Szinte szó szerint ugyanazt mondta, amit a csontkovács. Tényleg a keresztcsontjával és az utolsó csigolyájával van gond. A különbség kettőjük között csupán annyi, hogy a doktornő tud receptet is írni, és írt is kétféle gyógyszert. Egy gyulladáscsökkentőt, meg egy izomlazítót. Két hétig kell szedni, aztán meglátjuk hogyan tovább. A szívemhez közelebb áll a csontkovácsos módszer, aki már több gyakorlatot is mutatott neki, hogyan tudja magának is "helyretenni" és ellazítani a fájós helyeket. Azért persze kipróbáljuk ezt a gyógyszeres kúrát, mert azért jó lenne, ha a fájdalom elmúlna, és utána tudná a csontkovács kezelésbe venni. :)


2016. szept. 27.

I'm an idiot

Néha teljesen idiótának érzem magam. Szétfolyok időben és térben, azt sem tudom, épp hol vagyok és mit akarok. Persze, nem szó szerint, de azért így van ez. Keményen kell koncentrálnom ahhoz, hogy épp tudjam milyen nap van. De vannak olyan dolgaim is, hogy ugyan tudom, hogy szeptember vége van, mégis nagyon rácsodálkoztam, hogy mindjárt október van. Azt nem tudom, mit gondoltam a kettő közé, vagy egyáltalán gondoltam e valamit, mindenesetre sokkolóan hatott rám a tény, hogy már október...
Főleg, mert már október lesz hétvégén, és még mindig egy csomó mindent nem vettem meg Rolinak például az iskolába. Az a bizonyos tus még mindig várat magára (de mentségemre legyen mondva, múlt héten már akartam venni, csak nem kaptam), de nincs színes papírja, papucsa az úszáshoz. Azt hiszem, hogy még dolgozatfüzetet sem adtam neki matekórára (de ezt lehet, hogy már magától vitt egyet), és egész egyszerűen elfelejtettem a füzetborítókat is. Vagy legalább valami megoldást keresni arra, hogy be legyen borítva az a füzet.
Arról nem is szólva, hogy mindenkinek kellene nadrágot venni, a két nagyobbnak a téli kabátja is cserére szorul. Erik annyit nőtt, hogy az övé kb. a háta közepéig érhet csak. :D És cipőt is kell beszerezni. Mert ugyan nem hordanak béleltet, meg bakancsot, meg ilyesmit, de attól még kell egy olyan, ami nem ázik be. (ez egy nagy meccs lesz velük, már látom)
És gőzerővel kéne nekivágni az egyéb mindenfélék beszerzésének is. Úgymint laminált padló, szőnyeg, komódok, kanapé, stb. stb.
Csak meg kéne tanulni azt az osztódással szaporodást.

2016. szept. 25.

Találós kérdés

Időközben felülbíráltam azt az álláspontomat, hogy nem írok listá(ka)t. Írok. Ehhez a régen is használt, aztán jól elfeledett, de azért a telefonomon még megtalálható keep alkalmazást használom. Vannak különböző listák, gyakorlatilag lassan ott tartok, hogy mindenről van lista, és az elintéznivalók, tennivalók sora végtelenné nyúlik. Én magam sem mindig hiszem el, hogy egyszer tényleg úgy lesz, hogy délután hazajövünk a munkából, és nem kell mást elintézni, mint bevásárolni és főzni. Pedig én vagyok az optimistább. :) Mondtam is ma Balázsnak nagy optimistán, hogy én járólapozást kaptam a névnapomra, lehet, hogy ő meg laminált padló lerakást fog kapni a szülinapjára. :) Emlékezetes lesz, ha így lesz.. de nem bánnám, ha hamarabb meglenne. :) (kaphat mást is.. például bútor összeszerelést :D)
Maximalisták vagyunk még mindig, így ma az ajtókeretek harmadszori festése után még Balázs végigsimított rajta, aztán próbaképpen lecsiszolt egy keretet, és negyedszerre is lekente. Sokkal jobb lett, így aztán az összes le lett csiszolva, és kapott egy negyedik réteg lazúrt is. Most aztán már abszolút mosható felülete van. Igaz, miközben festettem, azon tűnődtem, hogy vajon előfordult e már valaha, hogy az ajtókeret tetejét akartam lemosni? De most legalább a lehetőségem meglesz rá. :)
És még a találós kérdés előtt elmesélek egy annyira tipikus Roli-sztorit. Ma délután kettőkor ő elindult, hogy megy a haverjaival a bunkijukba, amit a héten építettek (jajj, csak legyen még sokáig jó idő, hadd örüljenek neki). Megegyeztünk, hogy oké, de négy körül hazamegy, és megírja a leckét, mert amikor hazaérünk, akkor le fogom ellenőrizni. Kérdezte is rögtön a kis rutinos, hogy mikor megyünk? Mondtam, lehet, hogy már ötkor (azért én sem ma jöttem a falvédőről). Ehhez képest csak hét órakor értünk haza. Még szinte be sem léptem az ajtón, már jött is. "Anya, nincs még kész a leckém, mert a tollamból kifogyott a tinta, és hiába kerestem másikat, egyszerűen sehol nem volt." :D :D Jót vigyorogtam, mert tudom én, hogy semmi kedve nem volt leckét írni, de legalább megpróbált valami eredeti sztorit kreálni mellé. :D (aztán kapott egy tollat, hogy meglegyen a lecke is.. nem mellesleg a mi szobánkban volt a toll az asztalon)
És akkor a találós kérdés. Hol van ez?


2016. szept. 24.

Jó lenne

Lassan letelik a hét, és én egyáltalán nem vágyom visszamenni dolgozni. Nemhogy nem unatkoznék itthon, de bármikor aláírnám, hogy itthon lehessek akár éveken keresztül is. Ez persze egy-két hónap után biztos megváltozna, de most leginkább a saját kis mikrovilágom is elég lenne nekem. Olyan dolgokra vágyom, hogy otthon lenni, sütni, főzni, akár minden nap másik sütireceptet kipróbálni, mint ahogy volt is már ilyen időszak az életünkben.
Nem lesz ilyen mostanában, legalábbis úgy, ahogy régen volt, biztosan nem. Mert attól még, hogy nincs kedvem hozzá, és másra vágynék, persze, hétfőn majd megyek dolgozni, mert a fizetésemet csak úgy fogom megkapni majd, ha teszek is érte valamit.
És megint sikerült elbizonytalanodnom a falak színeivel kapcsolatban. Pedig már egyszer megvolt.. és azt gondoltam, ez így jó lesz. Most meg már megint agyalok. Jó lesz már, ha a falon lesz az szín, és akkor már biztos, hogy úgy marad. :D

2016. szept. 23.

Lassan jönnek

azok a bizonyos "before-after" képek is, amikhez nagyon gondosan és előrelátóan készítettem fotókat még mielőtt nekivágtunk volna a nagy projektnek. :)
Ma bekerült az utolsó gipszkartoncsavar is. Egyszer a héten már úgy volt, hogy vége a gipszkartonozásnak, és tulajdonképpen készen is volt minden, de ma még a villanyszerelő a végleges helyére is berakta a konnektor-helyeket, és végre teljesen rögzíteni lehetett azt a két tábla gipszkartont is, ami eddig csak amolyan "tessék-lássék" módon volt a helyén.
Ma kicsempézték a kád elejét is. És a fürdő már olyan fürdő-kinézetű, de megálltam, hogy ne fotózzak fugázás előtt, mert ha lefényképeztem volna, akkor most meg is mutatnám, és azért majd ha meglesz a fugázás is, akkor még szebb lesz.
Ma Balázs újfent kiérdemelte nálam a legkitartóbb ember díját, amikor két órán keresztül hasalt a kád előtt, és igazgatta a kis csempéket, hogy jól nézzen ki. Nem nagyon ismer lehetetlent, ha arról van szó, hogy szép legyen valami. :)
Ma utoljára volt munkában a véső és a kalapács is.
Ma megérkezett az árajánlat a konyhabútorra, és már meg is egyeztünk az asztalossal, hogy akkor csinálja.
Lassan jönnek a sziszifuszi, de szépséges dolgok. Eltűnik lassan az a rengeteg por, és a helyén majd csupa szépség lesz. :)
Lassan tényleg hazaköltözünk. :)

2016. szept. 22.

A mai napról

Állítólag semmi fronthatás nincs. Tudtommal már a telihold is fogyatkozóban van bőven, így aztán nincs mire fogni, hogy ma nem voltunk épp csúcsformában. Többször is sikerült valamelyikünknek megsérteni a másikat, türelmetlenek voltunk stb. stb.
Persze, elég az, hogy mindenki fáradt, és elege van az egészből, és lassan ott tartunk, hogy senkit nem fog érdekelni, milyen színű lesz a fal, vagy milyen bútort veszünk, valaki intézze el, oldja meg, és jó lesz az. Na azért ez nem így lesz, mert majd egy-két napon belül átlendülünk ezen is, csak pillanatnyilag vagyunk ilyen bénák.
Erikkel megjártuk a fül-orr-gégészetet. A mandulája már nem jó, így valamikor javasolt a kivétele. Nem sürgős, bármeddig lehet vele várni, és egyáltalán nem biztos, hogy ettől majd minden lelete jó lesz, mert tíz emberből nyolcnak jó lesz, kettőnek meg nem, így aztán garancia nincs rá. Altatásban csinálják, állítólag már mindenhol, az a barbár módszer megszűnt, amivel az enyémet is kivették annak idején. Nem tudom még, hogy mi lesz. Az biztos, hogy az első félévben nem vállaljuk be.
Erik első blikkre hallani sem akart róla. Aztán rájött, hogy ezzel hiányozhat az iskolából, akkor már egy kicsit hajlott rá. Én szkeptikus vagyok. Főleg, mert az enyém is visszanőtt. Az biztos, hogy kb. két hónap múlva megismételtetjük a vérvételt, meglátjuk, hogy alakul ez az érték, hátha könnyebb lesz a döntés majd a számok tükrében.

2016. szept. 21.

Ha majd egyszer

Ha majd egyszer valamikor öregkoromban végre nem kell mással foglalkoznom, mint az írással, akkor meg fogom írni az életem történetét is. Majd a blogom nagy segítség lesz akkor, hogy vissza tudjak emlékezni egy csomó mindenre. Ugyan az idő majd nyilván megszépít mindent, meg ugye úgyis úgy van, hogy ami nem öl meg, az megerősít, de biztos, hogy jó hosszú fejezeteken keresztül fogom taglalni az elmúlt fél év minden történését. Szerencsére vannak azért jó percek, boldog napok, és vannak olyanok is, amikor jut egy kis kikapcsolódás is. Ilyen volt a nyaralás időszaka, és ilyen volt a mai meccsnap is.
Ennek ellenére nem hiszem, hogy el fogom felejteni azt a sok-sok csalódott arcot, amikor nem volt kéznél valami, ami másnapra kellett volna (vagy tegnapra), és persze, sikeresen el is felejtettem másnapra.
De legyünk pozitívak.. nemsokára rendezzük sorainkat, és akkor majd egészen másféle gondjaink lesznek, mint most. :)

2016. szept. 20.

Hogy szolgál..

.. a kedves egészségünk..
Roland kezéről ma lekerült a gipsz. Rejtélyes módon a mai röntgen nem mutatott törést. Nem tudom, hogy létezik e ilyen, hogy másfél hét alatt be is gyógyult, vagy épp valamelyik röntgenfelvétel nem az igazi, de végül is mindegy is. Roli örült, épp elég is volt neki ennyi az egészből, pedig hát annyira örült neki akkor, amikor felkerült.. :) Igaz, azóta gipszes kézzel görkorizott is, és sikerült is megtörnie a gipszet, úgyhogy majdnem mindegy is volt már, hogy a kezén van, vagy nincs. :) Majd meglátjuk, hogy jó lesz e így, vagy nem.
Erik laborlelete nem lett teljesen jó, az AST-je magas (401),ami elég egyértelműen valami gócra utal a szervezetében, így vele fogászatra és fül-orr-gégészetre kell mennünk. A kiütések elmúltak azóta, és tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ő teljesen jól van, de azért persze, megpróbálunk utánajárni ennek a magas értéknek. (itt jegyezném meg, mindenféle bevonzás, boszorkánykodás nélkül, hogy kb. ugyanennyi idős koromban nekem is a tartósan magas AST-m miatt vették ki a manduláimat)
Patrik a második csontkovácsos kör után sem az igazi még, pedig azért most már igyekszünk kímélni őt. Igaz, csontkovács bácsi azt mondta, addig, amíg nem tudja teljesen megkímélni, addig nem lesz az igazi a segítség. (másodszorra a keresztcsontját kellett leginkább a helyére tenni) Vele jövő szerdán megyünk Győrbe, protekcióval fogja megvizsgálni egy reumatológus. Őszintén szólva azt remélem, hogy először és utoljára fogunk találkozni vele (nem a személye ellen van kifogásom), mert a szívem mélyén azt gondolom, egészen máshol kell keresgélni ezt a derékbajt, mint orvosi értelemben, de ki vagyok én, hogy ezt megmondjam így, úgyhogy csak lássa orvos (majd ráérek utána is megmondani).
Mi, felnőttek, jól vagyunk. Épphogy élünk. Ki fizikailag, ki lelkileg van oda. De nincs idő kiborulni, kardunkba dőlni, henyélni, csinálni kell szép sorban mindent. Aztán majd eljön a mi időnk is. :) Egyszer..

2016. szept. 19.

Lesz konyhám is

Mindeddig egészen reménytelennek tűnt, hogy találok valamikor is olyat, ami majd tetszik Balázsnak is, megfizethető is, és én is elégedett leszek vele.
Ma este találkoztunk azzal az asztalossal, akivel már jó pár fb üzenetet váltottunk, pedig sosem láttuk egymást élőben. És úgy jártam vele, hogy már az első pillantásra tudtam, hogy ő lesz az, aki majd megvalósítja az álmaimat. Azt még nem tudom, hogy mennyiért fogja megvalósítani, de lesz, ami lesz.. :) Olyan volt egyébként, mint amilyet "vártam" attól az embertől, aki a két keze munkájával fogja létrehozni azt, ahol majd én egy csomó időt eltöltök. Rögtön megtaláltuk a közös hangot, ötletet adott, javasolt, méricskélt, meghallgatott, hagyott dönteni. :) Pont, ahogy kell.
Az nem lenne baj, ha mondjuk már jövő héten jönne is szerelni, de jó munkához idő kell, én meg ha már ennyit kibírtam saját konyha nélkül, akkor ez a kis idő nem oszt, nem szoroz, ugye..

És ma részt vettem egy nyolcadikos szülői értekezleten is. Fejbevágott a tény, hogy Erikről van szó.. felvételi, táncpróbák, stb... atyaég. :)

2016. szept. 18.

Ez bizony kész

Az úgy van, hogy ha az ember férje dolgozik egész hétvégén, de közben azért az itthoni munkálatoknak is haladni kell, akkor bizony annak kell helyt állni, aki épp otthon van. Így esett, hogy ma reggel hatkor keltem, mert tegnap a mi burkoló Pista bácsink azt mondta, reggel hétre ott lesz. És nála úgy van, hogy ha azt mondja, akkor az úgy is lesz.
Patrik volt, aki még rajtam kívül vállalkozott a segítő posztra, mondjuk, rá mindig lehet számítani ilyen téren.
Pista bácsival a kapuban találkoztam össze, és mire mi beértünk, a nevelőapám máris hadra készen állt, és keverte a csemperagasztót. Pista bácsi fenntartásokkal kezel engem a női mivoltom miatt (hiába, régi vágású ember, gondolom úgy van vele, hogy neki asszony ne nagyon dirigáljon, meg ne szóljon bele a férfiak dolgába). Nem udvariatlan, vagy ilyesmi, egyszerűen csak érezteti, hogy nem velem akarja megvitatni a "férfidolgokat". Most kénytelen volt velem beérni, én meg igyekeztem nagyon értelmesen előadni mindent, amit elő kellett adnom (tegnap nagyon figyeltem, mikor Balázs mondta a tudnivalókat). Többször figyelmeztettem, hogy el ne felejtse, hogy a járólapok mintájára nagyon kell figyelni, mert cseles módon épp csak látszik, hogy van benne hullám, aminek össze kell futnia, de azért ha nem jól van rakva, akkor az rögtön kibukik.
Jól összedolgoztunk így négyen, mert még ebéd előtt készült ez a kép:


Nemsokára már lehet itt is ebédelni. :) Így a padlón még inkább tetszik, és nagyon örülök, hogy beleszerettem első látásra, mert szerintem jó döntés volt. :)
A konyha is készen van, csak arról nem készült fotó. Rohamléptekkel haladunk a festésre előkészítésben. :) És ha már készen lesz a festés is, utána jön csak az igazi móka.. :)

2016. szept. 17.

Határozatlan

Lehet mondani, hogy mostanság nem vagyok túl határozott. Legalábbis amikor arról van szó, hogy mondjuk milyen színű legyen majd a konyha és az étkező. Szóba került már többféle szín köztünk, és mindketten a másiktól várjuk, hogy kimondja, legyen ilyen. Igazából kétféle színárnyalat között vacillálunk, az egyik sárgás, a másik zöldes. Mindkettő tetszik, mindkettő jó lenne, mert az étkező nagyon szép napfényes lesz, a konyhában meg igazából nem is túl sok fog látszani a színből. A plafon az egyetlen, ahol nincs kérdés, az fehér lesz.
Én hajlanék arra, hogy legyenek csíkos falaink, még akár azt is el tudnám képzelni, hogy pl. Roli szobájában olyan méteres csíkokban lenne sokféle szín, mert hozzá ez nagyon jól illene is. Balázs az ilyen ötleteimtől ki szokott akadni, egyrészt, hogy hányféle festéket kéne ehhez venni, másrészt meg hogy hogy nézne ki. De ugyanez az ötlet felmerült már bennem pöttyösben is, igaz, ezzel kapcsolatban még Roli is "leoltott", hogy az lányos.
Az lenne a legjobb, ha már tudnám, milyen bútorok lesznek, és ahhoz könnyebb lenne színt választani. Nagyjából mondjuk fejben már elterveztem, de még semmi sem biztos, ugye.
Közben meg már ilyeneket nézegettem ma este.




Ebbe a szárítógépbe képernyőn keresztül is sikerült beleszerelmesednem, és annyi jót olvastam róla, hogy máris akarom. Lehet, hogy inkább kevesebb szín kell a falakra, csak legyen egy ilyenem...
Tűzhely kérdésben pedig nem tudom még hogy lesz.. mert a whirlpool főzőlapjai sokkal jobban bejönnek, de a sütője nagyon drága (legalábbis amelyik tetszett), a zanussi megfizethető, de a főzőlappal még barátkozom.

2016. szept. 16.

:)


Ma még ugyan olyan fáradt vagyok, hogy nem is sikerült teljesen kiélveznem a pillanatot, amikor hazaindultam, de holnaptól minden percét kiélvezem.. akármennyi dolgom is lesz.

2016. szept. 15.

Honnan tudom?

Van az a székely vicc, ahol a székely néni firtatja az urát, hogy szereti e, mire a bácsi felcsattan:
"Egyszer már megmondtam, majd ha változás lesz, szólok."

Na valahogy így vagyunk mi is.. nem azt mondom, hogy sosem mondjuk ki egymásnak, hogy szeretjük a másikat, mert ez azért nem igaz, de sokkal inkább azokból a dolgokból derül ez ki, amiket teszünk a másikért. Ma például Ő értem, mert tudta, hogy valami kell. (éjjel fél háromkor arra ébredtem, hogy mindjárt belehalok a fejfájásba, és aztán a nap folyamán többször is megkísértett ugyanez az érzés.. van még vér a fájdalomcsillapítómban)
És akkor este úgy jött értem, hogy végighallgattuk az egyik kedvenc zenémet, de még előtte kaptam egy emailt, benne ezzel:


Semmi kétség, ugye? Nyilván, ha változás lesz, akkor meg majd szólni fog. :) (remélem sosem lesz ilyen)

2016. szept. 14.

Ijesztő

Lehet, hogy most fog elmenni a (maradék) eszem is. Ma reggel ugyanis úgy ébredtem, hogy legalább öt percig azon gondolkodtam, hogy mi ez a hely, ahol vagyok, és milyen nap van. Elég nehezen raktam össze, azt főleg, hogy milyen nap is lehet. Ez aztán az egész napomra rendesen rányomta a bélyegét, be vagyok lassulva, nem érzem jól magam, de nem tudnám konkrétan megmondani, mi bajom is van. Illetve most már tudom, mert most estére olyan migrénem lett, hogy azon gondolkodom épp, hogy nem kéne fájdalomcsillapító nélkül lefeküdnöm, mert annak nem lesz jó vége.
Bahh.. azt hittem, ennél többet is bírok.

2016. szept. 13.

Volt már

Nem is olyan régen volt már egy olyan időszakunk, amikor azt gondoltam, hogy na, most vagyunk a mélyponton, és onnan ki tudja hogy fogunk kimászni.. Nos, az akkori mélypont -mostanra már tudom- nagyon messze volt még a mélységtől, mert azt most értük el. Most vagyunk ott, hogy elég mindenből. Fáradtak vagyunk, kedvetlenek, hajszoltak, hisztisek, stb. stb. Nincs már türelmünk a gyerekeinket meghallgatni sem, csak futólag találkozunk pedig, de van, hogy az ötödik percben már robbanni tudnék attól, hogy egyszerre ketten is beszélnek.
Időnk nincs semmire, csak rohanunk, és olyan, mintha semmit nem is csinálnánk egy nap sem, mert hiába van pipa egy-egy feladat mellett, még ott tornyosul másik tízezer utána.
Az az egy vigasztal, hogy jövő héten annyival egyszerűbb lesz, hogy legalább dolgozni nem megyünk majd. :) (igaz, nekem két nap szabim marad összvissz az idei évre, de mindegy)

A vérvétel megvolt Eriknél, lelet csak csütörtökön lesz. Ma délelőtt úgy tűnt, tök jól van, de délutánra megint lettek rajta ilyen izék. Nem annyi, mint volt, de -biztos, ami biztos- azért a héten most már inkább itthon marad. Ez a tanév is jól indul neki. (mondjuk szerintem ő nem bánja)

2016. szept. 12.

Mindjárt éjfél

Pontosan három perc múlva. És én már reggel is úgy keltem, mint akit agyonvertek. Nem is voltam egész nap sem önmagam, lehet, hogy erre mondják, hogy "bujkál bennem valami", de mondjuk leginkább csak fáradt vagyok.
Eriknél valamiféle allergia a diagnózis. Holnap vérvételre kell menni vele, kapott gyógyszert (lordestin), mosakodókrémet, és szigorú diétán van. Nem ehet csak kekszet, babapiskótát, krumplit és rizst. Nem tudom kibírja e még holnap is, mert már ma este is igencsak szenvedett. Amúgy nem sokat javult még.
Holnap megint beszámolok majd.

2016. szept. 11.

Három a magyar igazság

Van nálunk egy beállt derekú tizenhét éves, egy törött kezű tizenegy éves, és mától, csakhogy ki ne maradjon a sorból, és bebizonyosodjon, hogy a mondás igaz, van egy brutálisan kiütéses tizennégy évesünk is.
Azt gondoltam amúgy, hogy "bőrügyileg" már mindent láttam, mert ugye volt már nálunk ekcéma, durva ekcéma, és még durvább ekcéma is, volt rühatka, volt durván elharapózott bárányhimlő, afta, meg még biztos más is, ami mára a feledékenység jótékony homályába merült. De nem, nem láttam még mindent. Igaz, meglettem volna a látvány és az élmény nélkül remekül, mert totálisan tanácstalan is vagyok épp, pont ezért, mert ilyet még soha, senkin nem láttam:



Ilyenekkel van tele, néha itt-ott elmúlnak, majd jön helyettük máshol még több. Volt délután, hogy az alkarján már egybefüggő folt lett ezekből a kisebb puklikból, aztán megint összébb mentek. Volt, hogy a háta már tisztult valamennyit, akkor a karját borították el. Megjelent az arcán is, majd továbbvándorolt. Viszket is, persze, de nem nagyon mertem rákenni semmit, nehogy rosszabb legyen csak tőle. Kalciumot ivott, és holnap délután soron kívül sürgősséggel lesz jelenése keresztapánknál, aki ugye a bőrgyógyász. Remélem, hogy ő már látott ilyet, és nagyon hamar talál megoldást erre, mert szörnyen néz ki szegény gyerek. Egyébként nem evett semmi olyat, amit eddig nem, nem mostam új mosószerrel, nem csípte meg semmi, és nem is találtam az ágyában sem semmiféle bogártetemet. Csak úgy jött, derült égből.

Cserében azért a megpróbáltatásokért van már egy háromnegyedig kész fürdőnk. (legalábbis csempe már nem sok kell a falra)







2016. szept. 10.

Lesz e?

Több helyről is érkezett már felém a kérdés, hogy lesz e majd házavató buli, vagy hogy fogjuk majd megünnepelni, amikor beköltözünk? Ez egy jó kérdés..
Nem vagyunk az a tipikus bulizós család, leginkább az az egyáltalán nem bulizós család vagyunk. De ez most az a helyzet, amikor azért gondolkodóba estem (én legalábbis, Balázzsal még erről ennyire konkrétan nem beszéltünk), mert annyira sok energiát emészt fel nap mint nap, hogy biztosan jól esne levezetni valahogy azt a rengeteg fáradtságot, idegeskedést, meg mindent.
De ha végiggondolom, legalább három-négy bulira is szükség lenne ahhoz, hogy ha már ünnepelünk, akkor az az ünneplés legyen olyan, amivel igazán megadnánk a módját. :) Biztos, hogy szívesen hívnám meg egy kupacba az összes olyan embert, akinek része van abban, hogy a csupasz falakból végül majd a mi otthonunk legyen. Na mondjuk valószínűleg őket csak megvendégelnénk valamivel, és nem tartanánk egész estés bulit. Igaz, jó sokan vannak, és igen érdekes társaság lenne.. :)
Aztán tartanék egy bulit a családtagjainknak, és egy másikat a barátainknak és pár kollégánknak. Ez eddig három. :) És akkor még a gyerekek nem hívtak senkit, nem buliztak senkivel.
Így aztán lehet, hogy az idén késő ősszel úgy fogunk beköltözni, hogy majd mi megisszuk az erre tartogatott bort, amit még Balatonboglárról hoztunk, és a következő nyáron tartunk egy bográcsos-grillezős össznépi bulit. Vagy ki tudja hogyan lesz?
Ha október közepén költöznénk, semmiképp nem tenném buli nélkül, mert ott más jeles esemény kapcsán is lesz ünnepelni valónk. :)
Na majd megálmodom. Meg persze meg is beszéljük, hogy ki mit szeretne. És végül összefésüljük majd az egészet, és úgy lesz belőle valami. :)

2016. szept. 9.

Ilyet többet ne

Ezt a mai napot biztos, hogy nem sírom vissza. Sőt, alig vártam, hogy vége legyen, még akkor is, ha a holnapi sem ígérkezik túl egyszerűnek.
A munkanap sem volt épp a legnyugisabb, pedig úgy kezdődött, hogy azt gondoltam, majd nagyon nehezen fog eltelni az idő fél háromig. Aztán.. volt egy csomó minden, tele feszültséggel, idegeskedéssel, mindennel, és még majdnem túlórázhattam is. Szerencsére nem így lett.
Hazaértünk, várt minket Roli.. a feldagadt és fájós csuklójával. Így hamar meg is lett a délutáni programunk, mert azért azt láttuk, hogy ezzel nem kéne várni, itt valami van. Itt helyben természetesen délután háromkor már megállt az élet, így elvittük Tatabányára a sürgősségire. Egy óra alatt ki is derült, hogy igen, eltört a keze, zöldgally törése van. Akkor még azt gondoltam, hogy- mivel fél öt volt csak- simán hazaérünk, és fél hétre el tudjuk vinni Patrikot a csontkovácshoz. Nem így lett. Közbejött a sürgősségin egy baleset. Hatkor hívtam anyámat, hogy akkor induljanak Patrikért, és vigyék el ők. Patrikkal is beszéltem, megbeszéltük, mit mond, mit kérdez, stb. stb. Persze, aggódtam érte is, de egyszerre két helyen nem tudok lenni, ő meg már szinte felnőtt, tudtam, hogy boldogulni fog.
Hétkor lemondtam a fodrászt is. Fél nyolcra én már túl voltam két idegrohamon, és akkor kellett elkezdeni Balázst is lecsitítani, és valahogy Rolit is még türelemre inteni. Nyolckor végre bekerültünk a gipszelőbe.
Fél kilenckor még megterveztük a fürdőbe a csempét, hova kerüljön, hogy legyen rakva. Átvettük, mit kell holnap délelőtt elintéznem, kit kell felhívnom, mit kell venni, stb.
Kilenckor vacsoráztunk, és már vége is lett a mai napnak. Épp csak egy blogbejegyzésnyi energiám maradt még.

2016. szept. 8.

Nem panasz, csak...

Pár nap híján hat hónapja, hogy igazi otthon híján vagyunk. Mert persze, van hol laknunk, van helye a naponta használt dolgainknak, de mégsem ugyanaz ez, mint ami volt, ahol minden egyes sarokról tudtuk, hogy mi van ott, mindenben benne volt a kezünk munkája. Most, amikor ott vagyunk anyáméknál, mindannyiunknak vannak olyan pillanatai, amikor hirtelen nincs is tudatában, hogy az már nem a mi otthonunk. Önkéntelen mozdulatokkal nyúlunk oda, ahova régen, keressük az órát a régi helyén a falon, stb. stb.
Ez a hat hónap mostanában kezd tetőzni mindannyiunkban. Érezzük mindannyian, hogy az erőnk végét járjuk, ki ezért, ki azért. Balázs allergiája rettenetesen tombol, szinte szünet nélkül fújja az orrát, és tüsszög. Ennek ellenére kitart, csinálja, még akkor is, ha látom, egyre kevesebb a türelme és az energiája. Ráadásul most egy kicsit megint olyan tötyörgősnek tűnik minden, mert apró lépésekben tudunk csak haladni, bár ez majd a hétvégén talán megint másképp lesz, amikor jön megint a burkoló is. Patrik segített a legtöbbet, igazi férfiként állt helyt minden munkában, pedig a legtöbb dologgal most találkozott életében először. Furcsa is őt fúrógéppel a kezében látni, meg ahogy a gipszkartont méricskélte, és szabta. Ő is mostanára sokallt be, tegnap úgy jött haza a focizásból (a  tanévben szokásos heti tanár-diák meccsen volt), hogy alig bírt megmozdulni. Nem játszott végig, mert nem bírta, a buszon is segítséggel állt fel az ülésről, itthon úgy kellett felhúzni az ágyról. "Beállt" a dereka. Mondogatta már egy jó ideje, hogy fáj, főleg akkor, ha cipekedett, de most már azért rendesen megijesztett ezzel, ami tegnap történt. Ma ment suliba, és a tesiórát is végigcsinálta (elmondása szerint majdnem sírva is fakadt közben), meg még segített is otthon is, de látszik a járásán is, hogy fájdalmai vannak. Végiggondoltam a lehetőségeket még tegnap, bármilyen szakrendelésre is szeretném elvinni, hónapokkal később kapnánk csak időpontot. Így aztán ma felhívtam egy csontkovácsot, aki itt van a közelben. Holnap fél hétkor fogad is minket, és aztán meglátjuk, tud e segíteni, vagy mégis tovább kell mennünk valahova.
Erik és Roland leginkább tombolnak minden percben most már. Nem tudnak se együtt, se külön lenni, nem találják a helyüket. Látom, hogy szeretnének mindannyian már nyugodtan lenni egy-egy délután, amikor hazaérnek a suliból, de nincs ilyen egyelőre.
Én pedig.. nos, furcsa ez az egész. Annyira fáradt vagyok, hogy azon kapom magam, hogy egyre többször kapok "rövidzárlatot", amikor akárhogy is szeretném, nem jutnak eszembe olyan dolgok, amiket pedig tudok. Döntenem kéne egy csomó mindenben, a falak színétől kezdve a konyhabútoron keresztül sok egyébről, de jelen pillanatban képtelennek érzem magam ilyesmire, mert bármit gondolok is, folyton úgy érzem, hogy nem vagyok benne biztos. Napok óta agyalok, hogy hogy is kéne kiszámolni, hogy a mi hálónkba tervezett "gardróbra" mekkora tolóajtót kéne venni. Értem én, hogy adott a szélesség és a magasság, de vajon elég az, ha azt simán kettő vagy három ajtóra elosztom, és kész?
Kitartunk most már, az biztos. Végigcsináljuk, és lesznek esték, amikor vacsora közben megbeszéljük, hogy "emlékszel, mikor itt sűrítettük a csavarokat, ahol most eszünk?", meg ilyenek.. de bárcsak már ott tartanánk. :)
Ja, és csakhogy fennmaradjon az utókornak.. nem is Roli lenne.. már van fásli a kezén, mert ma sikerült a csuklójára ráejteni a roller kormányát (ne kérdezzétek hogyan). Kicsit bedagadt, és fáj.. úgyhogy bekentük flector géllel, és befásliztam, biztos, ami tuti.

2016. szept. 7.

Nem elég

Sosem elég mostanában a huszonnégy óra, ami rendelkezésre áll, úgyhogy itt jelentkezzen, aki tudna kölcsönadni kb. tíz perceket a napjaiból. Ha elég sokan lesztek, akkor akár egy egész óra is összejöhet. Egy óra alatt meg annyi mindent lehet csinálni. :)
Kivéve.. ha megérkeznek a kapcsolók, mert akkor akármennyi időt el lehet azzal tölteni, hogy azt csodálod. :D

Meg kellett nézni hogy mutat majd

2016. szept. 6.

Jó is, nem is..

A lakásunknak kifejezetten jót tesz, hogy Balázs szabadságon van a hét első felében. Szépen csomagolja befelé, megjelentek olyan helyeken is a gipszkartonok, ahol én nem is gondoltam, hogy lesz. :D Például az ablakok környékén. Nem gondolkodtam rajta, hogy ott mi lesz, sőt, leginkább eszembe sem jutott, hogy azzal ott kezdeni kell valamit. De gondolom neki sem jutott még eszébe azon gondolkodni, hogy vajon milyen karnist vegyünk majd, és vajon meg kéne e venni még azelőtt, mielőtt a festő jön, hogy ki is legyen fúrva a helye, mert ha utána valami miatt csúnya lesz a fal, akkor a guta megüt biztos. :)
Nekem annyira nem tesz jót, hogy szabadságon van a hét első felében, mert nagyon nem jó nélküle menni dolgozni, és nagyon nem jó, hogy nincs lehetőségünk napközben váltani legalább egy-két szót. Na meg persze egy kicsit irigylem is.. :D
De legközelebb együtt leszünk itthon. :) És azt hiszem, ahogy a dolgok most állnak, azon a héten eszméletlenül sok pénzt fogunk elkölteni különböző helyeken. :)

2016. szept. 5.

Már megint

Nem is olyan régen írtam a kis dögökről, amikhez itt már szerencsénk volt. Nos, ma reggel újabb élményben lehetett részünk, újabb dögökkel. Hajnali fél ötkor arra ébredtem (még mielőtt a telefonom nekiállt volna ébreszteni), hogy Balázs kipattan az ágyból. Egy őrült méretű darázs röpködött felettünk. Gyorsan kaptuk a chemotoxot, hogy akkor ez a dög pusztuljon, de azonnal.. eltartott egy darabig, mire sikerült. Igenám, csakhogy perceken belül egész darázsdömping lepett meg bennünket. Volt vagy húsz-huszonöt is belőlük. Nem volt könnyű megszabadulni tőlük, és már-már úgy éreztem, valami Stephen King regénybe csöppentünk bele, és majd a darazsak jól felfalnak bennünket, vagy ilyesmi.
Patrik szerint egyébként sikerült a királynőt kinyírnunk, és a többiek jöttek megtorolni az ő halálát, merthogy a királynő a haláltusájakor olyan anyagokat bocsát ki magából, amitől a többiek jönnek.. hát .. lehet, hogy igaza van, mindenesetre a királynő nem mutatkozott be, mondjuk, az sem segített volna semmit, mert lehet tőlem akármilyen rangos dög, a szobába nem való.
Biztos ami biztos, ma csukott ablaknál alszunk. :)

2016. szept. 4.

Mindig ugyanaz

Az a baj, hogy nem nagyon van más témám, mint az éppen készülő lakásunk. Minden gondolatom ekörül forog, ha épp nem ott vagyunk valamit csinálni, akkor gondolatban épp berendezem. Pedig közben persze, zajlik az élet, elkezdődött a tanév. Félgőzzel sikerül csak koncentrálnom rá, de azért a tankönyveket bekötöttem tegnap este (most jut eszembe, hogy vignettát már elfelejtettem ragasztani rá). Ma megvettük Rolinak a tornacipőt, amit majdnem elfelejtettem amúgy, pedig holnap rögtön dupla tesije lesz. Próbálom észben tartani, hogy kell még kisalakú négyzetrácsos és simalapú füzet (szerintem van otthon valamelyik dobozban), kell venni papír szögmérőt, és tust is. Elő kell keríteni Erik tavalyi rajzcuccát (fogalmam sincs, hazahozta e egyáltalán), mert neki holnap kell, így jobb híján ma este Roli tavalyi cuccaiból dobáltam be ezt-azt egy dobozba.. tűzoltásnak. :) Patriknak sürgősen be kell szerezni valahonnan egy hetedikes meg egy nyolcadikos földrajz tankönyvet (tartós tankönyv, úgyhogy nekünk nincs meg), kell neki a földrajz fakultációra. Ez, hogy van neki földrajz fakt. egy külön sikertörténet egyébként, mert egyedül ő jelölte meg ezt a tantárgyat, mondván, szeretne ebből érettségizni majd, így az előző tanév végén még úgy volt, hogy el kell felejtenie, mert neki egymagának nem fognak külön fakultációt tartani. Aztán most szeptemberben mégis úgy adódott, hogy de igen, sikerült. A tanára alig pár évvel idősebb csak, mint ő, és már ismerik egymást, mert az előző tanévben gyakornokként ott volt a suliban, most ez a főállása.. többek között, hogy Patrikot felkészítse az érettségire földrajzból.
Oda kellene valahogy arra is figyelni, hogy Roli kicsit kiegyensúlyozottabb legyen, mert újabban komoly dührohamokat produkál. Meg arra is, hogy Erik vegye komolyan ezt az első félévet, mert meg kell írni a felvételit majd valamikor januárban. Nehéz, mert az sem megy, hogy mindig képben legyek, melyik háztartásunkba mit kell venni, a mosnivaló-szárítanivaló-elpakolnivaló ruhakupac épp hol van. Előfordul, hogy elfogy a margarin...
De minden jó lesz.. már itt tartunk. :




2016. szept. 3.

Csak képek






A három kupac tankönyvet nem fotóztam le, amivel még ezek után dolgom volt... De az is készen van. :) Innen folyt.köv. holnap. :)

2016. szept. 2.

Mire jó egy szabadnap?

Igen sokrétűen felhasználható, nyilvánvalóan. Nekünk sikerült rendesen kihasználnunk a mai- munkamentes- napot.
Úgy indítottuk a napot, hogy kilencvenharmadjára is átpakoltuk az összes banános dobozunkat, mert meg kellett keresni a fiúk tévéjének a garanciapapírjait. Tegnap bemondta a tévé az unalmast, gondolom így fejezi ki azt a sértődöttségét, hogy mióta az ideiglenes lakhelyünkön vagyunk alig-alig volt használatban. Nem, nem a fiúk lettek ennyire fegyelmezettek, szimplán csak az az oka, hogy nincs több beltéri egység, így az ő tévéjük általában használaton kívül van. Az elmúlt hetekben azonban használták, tegnapig. Amikortól a tévé nem csinál semmit. Még decemberig garanciás, így aztán adott volt a feladat.. átpakoltuk a dobozokat, átkutattam azokat, amik szóba jöhetnek, de egyikben sem volt. Mire aztán- már kellő idegállapotban- ránéztem egy olyan dobozra, amit még jó régen vittem ki a kutyákhoz, és mondtam, hogy még azt nézzük meg, és ha ott sincs, hát akkor nem tudom. Igen, ott volt. Szó szerint a legalsó papír a dobozban. Felhívtuk a szervizt, mire közölték, hogy akkor Budapestre kéne bevinnünk a készüléket, mert csak ott veszik át. Más terveink voltak mára, így ezt a kört hétfőre halasztottuk.
Ezek után indultunk a praktikerbe, teljesíteni az önmagunk elé kitűzött nagy kihívást, vagyis csempét és járólapot beszerezni. Nekem voltak határozott elképzeléseim mindegyikről, Balázsnak úgy tűnt, szerteágazóbb az érdeklődése az enyémnél. Próbáltam kicsit eltántorítani magam, hogy hátha mégis inkább másfélét kéne választani, mert többször is végigjártunk mindent, de akárhogy is, mindig csak ezeken akadt meg a szemem igazán, és ezeknél sóhajtottam fel. Így aztán lecövekeltünk a kiállított daraboknál, hogy kiszámoljuk, melyikből mennyi doboz kell. Az adatok birtokában azért már kértünk segítséget is, és kaptunk is egy nagyon szimpatikus férfitől. (még ilyennel most találkoztunk először ebben az áruházban) Az egyik falicsempéből nem volt annyi, amennyi nekünk kellett, így ezért át kellett mennünk a Bécsi útra, de minden más volt. Még egyedi árajánlat is készült nekünk, és emiatt tizenöt százalékkal kevesebbet kellett fizetnünk, ami igazán jól esett a lelkünknek (meg a pénztárcánknak). Itt fizettünk, a vásárolt dolgokat hátrahagyva, nekiindultunk, hogy megvegyük a hiányzó mennyiséget is a csempéből. Nem volt e legjobb utánfutóval furikázni Budapesten, főleg a budai hegyekben, de végül azért megoldottuk. (jó, én leginkább csak drukkoltam Balázs mellett) A csempét megvettük, és indultunk is vele haza. Itthon kipakoltunk, ettünk egy kicsit, és már indultunk is vissza Budaörsre, hogy elhozzuk az ott vásárolt dolgok első részletét (akkora súlyú volt, hogy nem tudtuk egyszerre elhozni). A padlólapot hoztuk el először. Kalandosra sikeredett vele a hazaút, mert a kartonok eláztak valamikor, és emiatt nem volt igazán jó tartásuk. Meg is borult az autópálya kellős közepén egy doboz, így szegény Balázs a leállósávban pakolta át az utánfutót (mázlink volt, csak egy járólap tört el).
Itthon kipakolták Patrikkal, majd indultak is vissza az utolsó körért. Addig én nekiálltam odafent összepakolni, előkészíteni a terepet a holnapi aljzatkiegyenlítéshez. Ne gondoljátok, hogy nem vagyok normális, de porszívóztam a betont. :D (ezt mondta a kőműves) Befutott a leendő külső szigetelést csináló ember is, beszéltem vele, majd a jövő héten jön pontosan felmérni, kiszámolni, hogy mennyi is lesz majd a szigetelés.
Hazaértek az utolsó szállítmánnyal is. Kipakoltuk, és én alig vártam, hogy lefotózhassam.
Teljesült minden kívánságom. Fehér lesz a padlólap is, a csempe is, és a fürdőben lesz egy olyan nagyontetszikzöld sor is. :)




2016. szept. 1.

Még jó

Még szerencse, hogy ma már péntek van nekem. Nem biztos, hogy kibírnék most még egy napot, amikor még dolgozni is menni kell.
Az első iskolanap lezajlott rendben. Roli végtelenül lelkes, a többiek meg egyáltalán nem. Ők nem elégedettek az órarendjükkel, Erik természetesen semmivel sem, nem csak az órarenddel. Nem semmi tanév lesz ez, már biztos. Egy ötödikessel, egy nyolcadikossal, és egy tizenegyedikessel. Jajj nekem...