Ma még mindig nem érkezett meg a tavasz, így azért ma reggel egy kicsit tanácstalanul néztünk egymásra, hogy hát hideg is van, meg esik is. De elég hamar kitaláltuk, hogy akkor először elmegyünk Hódmezővásárhelyre, aztán pedig átmegyünk Szerbiába. Így is tettünk, úgyhogy na nem a lépéseket gyűjtöttük elsősorban, hanem a kilométereket. Röszkénél mentünk át a határon, jó sokat vártunk az ellenőrzésre kifelé is, meg befelé is, komolyan veszik mindkét oldalon.
Szerbia, illetve hát leginkább a Vajdaság, amit mi láttunk, érdekes és nagyon szép tájakkal rendelkezik. Meg is állapítottuk, hogy körülbelül 15 éves "lemaradásban" vannak hozzánk képest, legalábbis így szemre, a külsőségek alapján. De tetszett, amit láttunk Topolyán is, Szabadkàn is.
Van pár kollégánk, akik a háború idején érkeztek hozzánk, beszélgettük, hogy szerencséte milyen nehezen tudjuk elképzelni, hogy milyen lehet menekülni úgy, hogy csak azt hozhatod magaddal, amit elbírsz.
Este még sétáltunk itt Szegeden, meg vacsoráztunk, majd aztán nyolctól néztük a Fradi meccset. Kiszurkoltuk a győzelmet, és ezzel S győzelemmel a 36. bajnoki címet is. 💚
Mi Szerbia felè mindig Ásotthalomnál megyünk át. Röszkét, ha egy mód van rá, kerüljük. Én mindig nagyon félek a szerb határellenőröktől, persze nem bántottak soha, csak nem tűnnek kedveseknek.
VálaszTörlésállítólag vonattal kell menni, mert nagyon jól megcsinálták és egy külön élmény. Legközelebb amikor arra járunk, mi is ki szeretnénk próbálni majd.
VálaszTörlés