Szerda

 Ma hajnali ötre menjünk dolgozni együtt mindhárman. Nem szeretem ezt a nagyon korai kelést, Erik meg még nálam is kevésbé. De azért van ebben annyi különlegesség, hogy így nem is olyan rossz. 

Tök nyugis napnak ígérkezett a mai. A főnökünk szabadságon volt, így arra számítottunk, hogy nagyjából csak el kell tölteni az időt, és a napi kötelező feladatokat letudni. Még azt is megnéztük a YouTube-on élőben, ahogy Kapu Tiborék elindulnak az űrbe. Megmondom őszintén, én nem nagyon veszem komolyan ezeket az űrkutatásokat (amúgy nem is értek az egészhez semmit), és nem is nagyon értem, hogy mire is jó pontosan, de a pillanat történelmi jelentőségét abszolút átéreztem..Kicsit torokszorító is volt, tudva, hogy borzasztó dolog is történhet. Szerencsére nem történt semmi baj, pillanatok alatt olyan sebességgel száguldottak, amit nem is nagyon lehet felfogni. Remélem, hogy az expedíció sikeres lesz, és a visszatérés is gond nélkül megtörténik majd. 

Na és aztán tíz óra előtt kicsivel megérkezett a NAV, és véget is ért a nyugodt, laza, semmittevős nap gondolata is. Nehezített pálya volt, hogy senki nem volt bent, aki megfelelő jogosultsággal rendelkezik mindenhez, kértek.olyat, amiről fogalmunk sem volt hol lehet, vagy van e. Jó sokáig tartott, jó fárasztó volt. Most remélem egy ideig nem látjuk őket..

Délután itthon már inkább csak kipihentük a napi fáradalmakat..

Kedd

 Ez is egy olyan semmilyen nap volt, mint amilyenekből akadt bőven a múlt héten is. Pedig amúgy lehetett volna akár egy tök jó nap is, mert jó meleg nyári nap volt ma is. És például ha nem a munkahelyen töltöttük volna a nap nagy részét, akkor valószínűleg egészen másképp alakul. De ugye felnőttként már igen kevés nyári szünet jut. 

Megérkezett ma a shein csomagom. Mondjuk meg szerencse, hogy kaptam értesítést, hogy ma várható, és kerestem. Nem hívott a futár, nem dudált, nem csengetett, fogta, és bedobta a kerítésen a kertbe. Az a másik szerencse, hogy nem volt benne törékeny dolog. Jó, gondolom azért azt érezte, amikor megfogta, hogy nagy baja nem lehet semminek. Így még nem kaptam meg egy csomagot sem A rendelésemmel elégedett vagyok, igaz, jól megfontoltam mindent többször is..

Az meg csak ma jutott eszembe, hogy meg kéne néznem a fürdőruhám rám jön e, vagy vennem kell valamit. Szerencsére rám jön gond nélkül, de azért kacérkodom egy tök más fazonnal. Még holnapig eldöntöm mi legyen. Több időt nem adok magamnak, mert aztán meg nem ér ide. 

És vége

 A mai nappal hivatalosan is véget ért a szülőként közoktatásban töltött 18 év. Igazából egy nagy sóhaj van bennem már csak, hogy végre. Szegény Roli, így harmadik gyerekként már nem részesült akkora rajongásban, mint mondjuk ahogy ezt első alkalommal végigizgulja az ember. Na nem mintha ő igényt tartana a rivaldafényre, vagy épp túlzott figyelemre, de hát na. Igaz, az ő középiskolai évei ebben az új rendszerben már egészen furcsán kacifántosak voltak, és tizedik én derült ki, hogy nem is így lesz, ahogy azt kilencedikben még tudtunkra hozták. 

De nem lényeg már, mert megcsinálta, megvan az összes bizonyítvány, azóta már feltöltötte a felvi-re is őket. Van egy érettségije, egy informatikai rendszer és alkalmazás üzemeltető technikusi szakmája, egy nyelvvizsgája. Büszkék vagyunk rá, és kíváncsian várjuk hogy merre vezet majd az útja. 

Vasárnap

 Na, ez most az a nap volt, ami akár el is maradhatott volna nyugodtan. Nem viseltem jól, hogy én szerettem volna a Balatonra menni, a fiúk meg nem. Pedig reggel még egészen jól fogadtam, és azt gondoltam, sebaj, az sem rossz, hogy az ebédet nem nekem kell csinálni. De ahogy telt a nap, úgy esett egyre rosszabbul. Na mindegy, most így jártam, már nem lehet rajta változtatni. Pedig olyan jól elképzeltem magamban, hogy milyen jó lesz a 32. évfordulónkat ott tölteni. 

Egyébként annak ellenére sem utálom ezt a meleget, hogy nálam is jelen van már az az időszak, amikor akar meleg nélkül is simán levet a víz, és van rajtam annyi plusz kiló is már, hogy egy tempósabb séta után vizes a hátam és a hajam töve. De nem bánom, mert fázni akkor is sokkal jobban utálok. 

Ezekkel a háborús hírekkel nagyon tele van a hócipőm. Azt gondolná az ember, hogy itt, a 21.században vagyunk már annyira intelligensek és normálisak, hogy ilyesmire nem kerül sor. És de, egyre többen. Tudom, hogy nem minden olyan egyszerű, de soha nem fogom tudni felfogni és megérteni, miért nem férünk el egymástól, miért nem lehet normálisan, mindenkinek a maga határain belül maradva élni egymás mellett? Olyan szép lehetne ez a világ azzal a sok mindennel, amit már elértünk és megtanultunk, annyi okos ember van, akik javítani tudnának az elrontott dolgokon, ehelyett csak megy az örökös harc. 

Szombat

 Megvolt a szokásos heti sokat alvós napom. Tök jól hozzászoktam már ehhez, és már tegnap este erre gondoltam, hogy ó, milyen jó lesz kialudni magam. 

Délelőtt voltam vásárolni a lidlben, Roli rántott cukkinit rendelt ebédre. Természetesen nem csak cukkinit vettem, hanem még egy kis barackot, banánt, jégkrémet, ezt -azt. Nem tűnt sok mindennek, de hazafelé meggyűlt vele a bajom. Úgy hívtam fel Rolit, hogy jöjjön már el elém, mert nem isten bizony, hogy haza tudom vinni a két szatyrot. Igazából nem is értem,  jó, nehéz volt, de ennyire azért nem szoktam puding lenni. Igaz, enni sem ettem, inni sem sokat még reggel. Na mindegy, jött, segített, megoldottuk. 

Balázs dolgozott ma is, de tök jó korán hazaért. Az ebéd is kb akkorra készült el, amikor ő megérkezett. Ebéd után teregettem, összepakoltam, felmostam. A fiúk voltak rollerezni is délután. Én meg még elpakoltam a ruhákat, és nagyjából ennyi is volt a mai nap. 

Könyves péntek

 

Ez a könyv két dologgal fogott meg. A borítója annyira hívogató, hogy mondhatni, szerelem volt első látásra. A címe pedig végképp levett a lábamról. 

Nem vártam sokat, és így nem is okozott sem meglepetést, sem csalódást. Olyan könyv, amiből évente megjelenik rengeteg. Kedves kis történet, kedves kis faluban. Már az elején lehet sejteni hogy mi lesz a végkifejlet. Azért voltak benne mélyebb érzelmek, komolyabb gondolatok, de semmi olyan, ami annyira melyre ment volna, hogy ne csak könnyed kikapcsolódást jelentsen az olvasás, akár gondolkodás nélkül. 

A szereplők szimpatikusak voltak, teljesen életszerű volt mindenki. A falu közössége irigylésre méltóan összetartó. Azt kicsit hiányoltam, hogy igazából a címadó telefonfülke inkább szimbolikus volt csak, és számomra kicsit elhanyagolt volt. 

Ettől függetlenül szerettem. 

Csütörtök

 Ma nagyon korán kezdődött a nap, ami ugyan nem könnyű ébredés szempontjából, de ilyenkor nyáron azért jó tud lenni. Négy óra negyvenkor indultunk olyankor már világosodik, és a madarak is bőszen csivitelnek. Tényleg, ha nem lenne az a borzasztó negyed óra, amíg sikerül rávenni magam, hogy bújjak ki a takaró alól, nagyon szeretném az így induló napokat. 

Megérkezett ma cipőm az automatába, így holnap már tudok abban menni. A lábam egészen biztosan örülni fog neki. Az, akinek semmi gondja a lábaival, el sem tudja képzelni, hogy micsoda gyötrelem tud lenni, ha egy cipő nem az igazi, vagy éppen micsoda megkönnyebbülés az, amikor olyan cipő van az ember lábán, ami annyira kényelmes, hogy szinte a felhőkön jár benne. 

Délután itthon elkészült Patrik kívánságára a csirkepörkölt. Igaz, neki már bőven vacsora lett belőle, de nagyon ízlett neki. Mindenki evett, ami maradt, azt meg két kisebb adagban lefagyasztottam, majd elviszi valamikor. 

Láttam a napokban a tiktokon egy szomorú hírt az egyik beteg hölgyről. Vele kapcsolatban jutott eszembe, hogy vajon átok vagy áldás az ilyenkor, hogy itt maradnak utána ezek a régi tartalmak, amiket a betegsége alatt készített. Biztosan egyszerre mindkettő lehet, és leginkább majd sok év múlva lesz inkább áldás, hogy ilyen emlékek is maradtak utána.