Na énekelni éppenséggel nincs kedvem a dalt, pedig persze, hogy onnan jutott eszembe a cím. Meg a helyzetről, amiben éppen találtam magam. Balázs ma reggel elutazott Ausztriába munka ügyben. Nem, nem úgy, hogy új munkahely után néz, hanem a jelenlegi egyik ottani raktárába mentek páran. Már tudtuk egy ideje, hogy ilyenkor majd megy, és hogy hétfőtől szerdáig. Tök örültem is neki, hogy ez milyen jó, én is kíváncsi is lennék egy ilyenre, tök jó, hogy ő láthatja, részt vehet benne. Ezt a részét most is így gondolom.
Csak azt nem vettem számításba előzetesen, hogy milyen szar lesz itthon egyedül. Roli elment ma a szemüvegéért, meg utána moziba, Erik éjszakára megy dolgozni. Én meg ülök itt, mint egy kuka egyedül, és nem találom a helyem, mert nincs aki motoszkáljon, aki nézi a tévét, vagy vitatkozik a másikkal, vagy csak így egyáltalán van. Nagyon régen nem voltam már így egyedül, azt hiszem, mióta itt lakunk fent, nem is aludtam még egyedül. Furcsa. Éppen amúgy elfoglalhattam volna magam egy csomó mindennel, de semmihez nem volt kedvem.
De nincs semmi baj, szerdán már itthon is lesz, és biztosan csomó mindent fog mesélni arról, amit ott látott.
Tami, előtted meg le a kalappal, hogy ezt a különlétet így bírod.
Köszi :) Biztos azért, mert 18 éves korom óta külön éltem a szüleimtől is, hamar felnőttem, magamra voltam utalva. Én jól eltudom magam foglalni mindennel, kert, ház, mindig van valami. Azért nálam is vannak olyan időszakok, amikor nehezebb. :)
VálaszTörlés