Ez a pár nap olyan jó kikapcsolódást jelentett, hogy nagyon sajnáltam ma reggel, hogy már nem egy újabb "azt csináljuk, amihez épp kedvünk van" napra ébredtünk. De mindig él bennem az a remény, hogy egyszer eljön ennek is az ideje.
Hajnalban mentünk dolgozni, így nagyon korán kellett kelni. Fél kettőkor jöttünk haza. Megígértük még tegnap anyukámnsk, hogy ma délután elvisszük Székesfehérvárra, a nagyapám ott van kórházban. Nagyon nem volt rózsás a helyzet, amikor bekerült, azt gondoltam, hogy már nem is kerül onnan haza, de meglepően jól reagál az infúzióra. Holnap még kap vért is, és csütörtökön várhatóan haza adják. Csak félig megnyugtató ez, mert ágyhoz kötött beteg, ráadásul nem a kedves és türelmes fajtából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése