A hőmérséklet még mindig az én komfortzónámon kívül esik, de mindegy, ez van. Majd eljön még az én időm, és akkor mások fognak az időjárásra panaszkodni.
Annak ellenére sem volt ez egy jó hétkezdés, hogy nem történt semmi olyan, ami panaszra adna okot. Egyszerűen csak most olyan napjaim vannak, amikor leginkább semmi nem jó. De van ilyen is, szerintem mindenkivel meg is történik rendszeresen, legfeljebb nem mondja el senkinek. Én meg még le is írom.
Sokat gondolkodom a hogyan tovább-on, mert van egy csomó olyan üresjárat az életemben, ami nincs rám jó hatással.. Nagyon hosszú ideig kitöltötte minden percemet a gyerekeimről való gondoskodás, a hátország biztosítása. Most már erre nincs szükség, csak nagyon minimális mértékben, annyira éppen az sincs porondon, hogy ki mit eszik, vagy milyen sütit, nasit szeretne (éppen többen is figyelnek a kalóriákra), így ezzel sincs túl sok dolgom. Szóval kell találnom valamit, amitől jól érzem magam, vagy hasznosnak, vagy a kettő együtt, de jelenleg nagyon messze vagyok még a megoldástól. Mondjuk időm, mint a tenger. De bevallom, hiányzik az a sok sok minden, amit akkoriban tehernek gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése