Elmondhatatlanul unom ennek a hétnek azt a részét, amit a munkahelyen kell tölteni. Nincs most ott semmi izgalmas, vagy bármi, amivel igazán érdemes lenne foglalkozni, tényleg csak a napi rutin mindenből. Az ilyenek engem nem megnyugtatnak, hanem végtelenül untatnak. Na mindegy, lehet hogy lesz olyan, amikor majd emlékeztetnem kell magam erre, hogy na, bezzeg akkor meg az volt a baj.
Hetek óta vártam a ma délutánt, mostanra volt megbeszélve a fodrásszal az időpont. És ma lemondta, ráadásul úgy, hogy azt mondta, nem is tud mit mondani helyette. Persze biztosan nem azért mondta le, mert nem volt kedve megcsinálni a hajamat, de nagyon nem esett jól. Így most befestettem én magamnak, aztán majd meglátjuk hogyan tovább. Keresgélek másikat, de nem egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése