Ma hatra mentünk mindhárman dolgozni, mert fél háromkor haza kellett jönnünk. Eriknek volt időpontja ma lézeres benőtt köröm "műtétre". Igazából hetek óta szenved ezzel, és már egy ideje nyilvánvaló volt, hogy elkerülhetetlen lesz, de kellett idő ahhoz is, hogy megbarátkozzon a gondolattal, meg ahhoz is, hogy a legdurvább gyulladást azért lehúzzuk róla.
Aztán tegnap találtam egy helyet Budapesten a Rákóczi úton, ahová ma délután hatra lehetett időpontot foglalni, az ára is egészen normális volt. Elküldtem neki, hogy nézze meg, őt percen belül meg is volt az időpont.
Hiába felnőtt már, azért én elkísértem, és legyőzve minden félelmemet attól, hogy mit fogok látni, be is mentem vele. Erősebb volt az aggodalom bennem, hogy hogy viseli majd, mint a saját félelmeim, és láttam rajta is, hogy ugyan férfi a javából, és ki nem mondaná, de örülne, ha nem egyedül kéne bemenni.
Nagyon kedvesek voltak vele, és nagyon profik is. Erik is nagyon hősiesen tűrt mindent, de láttam, hogy ez bizony fáj neki. Már túl volt rajta, amikor elárulta, hogy inkább elviselte a fájdalmat, de nem akart még egy érzéstelenítő injekciót, mert az kegyetlen volt.
Most pedig jön a gyógyulás rész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése