Frontok jönnek -mennek egész héten. Rég nem éreztem már meg ennyire ezeket, mint most. Azt nem tudom, hogy azért van egész héten ilyen furcsa hangulatom, lett ezek befolyásolják, vagy azért érzem meg ennyire a frontokat, mert amúgy sincs túl jó kedvem. A végeredmény szempontjából mindegy, de mégsem.
Ez a tavasz sehogy sem tud igazán kibontakozni, pár igazi jó nap volt csak, a többi meg ilyen felejthető. Pedig egyébként mennyivel jobbak az olyan napok, amikor jó idő van, süt a nap, mint ezek a szeles, borús napok. Persze, én is tudom, hogy mindenki várja a kiadós esőt, mint a messiást, de általában az van, hogy ha esik is, utána hetekig fúj a szél.
Amúgy tényleg, tegnap is néztem a sajtótájékoztatót, ahol szó volt az aszályról, meg a vízgazdálkodásról, és azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg miért nem foglalkoztak ezzel többet, jobban azok, akikre ez bízva volt? Nekem ez ilyen magyar "betegségnek" tűnik, hogy sosem (vagy nagyon kevesen és nagyon ritkán) foglalkozunk eleget azzal, hogy előre gondolkodjunk, megelőzve a kritikus helyzeteket, hanem inkább utólag kapkodunk. Pedig tegnap is elmondta az a vízügyi szakember, hogy bánnak megoldások, és lehet másképp csinálni. De akkor miért nem? Mint ahogy azt sem értem, hogy pl már húsz évvel ezelőtt is láttam Győr környékén nagyon sok nagy területű földeken öntözőrendszereket, vajon ebbe az irányba miért nem mentek el többen, akár valami olyan megoldással is, hogy az esővizet dolgozzák vissza öntözésre. Ezek biztosan borzasztóan költséges beruházások, de én mindig úgy gondolkodtam, hogy ami hosszú távon szolgál engem, vagy a megélhetésemet, abba érdemes befektetni. De persze, tök laikus vagyok a témában, és lehet, hogy simán csak könnyen kibicelek.
Talán tavaly, vagy tavalyelőtt, egy áradáskor volt téma, hogy víztározókban kellene felfogni az Alföldön a kiáradó vizet. Erre van is néhány példa az országban, de ilyen évek óta tartó, és előreláthatóan állandósuló aszályos évekre sokkal többre lenne szükség. Gazdák akkoriban sokat beszéltek erről, talán tervük is van/volt erre , de nemigen kaptak erre támogatást, főleg mióta 22-ben befagyasztották az Eu-s pénzeket, önerőből meg gondolom nem tudják ezt megvalósítani. De lehet, hogy nem pont így, de valami ilyesmire emlékszem.
VálaszTörlésHa az ukrán gabona (pl.) bejöhet ezentúl az országba (és bejöhet), akkor a gazdáknak lesz elég bajuk, jóval nagyobb, mint hogy hogyan öntözzenek. Mert nem fogják tudni eladni a termékeiket. Arról nem is beszélve, hogy a területalapú támogatásokat az új kormány meg akarja szüntetni. Úgyhogy igen, az öntözés aktuális probléma és kell vele foglalkozni, kellett volna vele foglalkozni korábban is. Csak éppen a jelen helyzet az, hogy támadnak új és még nagyobb nehézségek az Agráriumban. Is. Sajnos.
TörlésBiztos hoznak majd erre egy új szabályozást.
TörlésEgyik rokonom mesélte (minisztériumi szakember volt) hogy bizony nagyon sok tervezet volt, de többek között a gazdák nem mentek bele csomó mindenbe.
VálaszTörlésOlyan munkálatok és nagy segítség lett volna ez, de nem voltak közreműködők.
Ami számomra azért érthetetlen, mert az ő megélhetésük is múlik ezen. De nem engedték az akkori vidékfejlesztési vezetőségnek (már nagyon régen volt).
Amúgy én, mint laikus, csomó mindent nem értek, viszont csomó ötletem is lenne, haha. Valószínűleg az okosak jól kiröhögnének.
Többek között ott lenne az, hogy minden ereszcsatornát / esővizet egy tartályba vezetnék össze a házak udvarán is, illetve hatalmas nagy városi tározókat is csinálnék.
Amúgy érdekes ez, mert még Angliában is (Hampshire és környéki megyék) sokszor van vízhiány miatt locsolási tilalom hónapokig.
Angliában ;)
Az új építésű családi házaknál most is kötelező a vízgyűjtőtartály, hogy mióta, azt nem tudom. Tetőmérettől függ, hogy mekkorának kell lennie. De ha pl. Egy régi háznál csőtörés vagy hasonló történik, akkor a hatóságok kötelezik őket is a vízgyűjtő kiépítésére.
VálaszTörlésBizonyára régóta vannak/voltak törekvések, csak régen 15-20 éve, lehet még a gazdák sem vették komolyan, hogy ekkora lehet a baj. Hiszen most sem vesszük komolyan a klímakutatókat, mikor katasztrófával fenyegetnek, mert túl sok mindenről kellene lemondanunk a kényelmünk kárára, hogy érdemi változást érjünk el.globálisan.
De a kis lépések is érnek valamit, és bizakodjunk, hogy van még kiút.