Megint évforduló

Megint eltelt egy év, mit eltelt... leginkább elröppent, mert mintha csak tegnap lett volna az az egy évvel ezelőtti ugyanilyen nap. Ma már 11 éve, hogy összeházasodtunk.
Mindig azt gondolom, hogy a következő évforduló már nem lesz érdekes. Már nem fogom végignosztalgiázni, már nem jut eszembe ahányszor csak az órára nézek, hogy mit is csináltunk azon a nagy napon épp akkor. És dehogynem.. úgyhogy azt hiszem, miután ez 11 éve ugyanígy zajlik, így már így is marad.
És mindig félek attól, hogy majd most már a párom elfelejti, mert már olyan sokadik, hogy már nem érdekes. Butaság, mert pont ugyanolyan fontos neki is, mint nekem. Ékes bizonyítéka volt ennek a ma reggeli ágyba kapott virágcsokor is. Nem bírta már kivárni, hogy mikor kelek végre fel, így aztán hozta a csokor illatos rózsát. :) Mit mondjak? Egy pillanatra még a szavam is elállt.. mert ilyen ébresztőben még sosem volt részem. És mert ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy ez az ember, aki a romantika csíráit is szereti távol tartani magától, a lelke mélyén mégiscsak kicsit hajlik az ilyesmire...
Nem rendeztünk hatalmas bulit, vagy bármilyen ünneplést. Ünnepi asztalnál ebédeltünk, koccintottunk a 11 évvel ezelőtt nekünk gravírozott poharakkal, a gyerekek is koccintottak velünk, bár nekik "csak" egy sima pezsgőspohár jutott. :) Délután még tortáztunk is, a fennmaradó időben meg párszor eltűnődtünk azon, hogy hova is lett ez a 11 év?
Magamban azért én "végigszaladtam" a kicsit több, mint egy évtized krónikáján, csak hogy megnyugtassam magam, annyira azért mégsem szaladhatott el.
1999. március 27. Esküvő. :), majd napra pontosan négy hónappal később megszületett Patrik Martin
2000-ben élveztük a kicsi fiunkat, először hagytuk itthon estére a mamáékkal aug.20-án a tűzijáték idejére.
2001-ben első és ezidáig egyetlen családi nyaralásunkon voltunk Balatonfenyves-alsón, és akkor még én sem sejtettem, hogy már négyen... És ebben az évben állt velünk utoljára szóba az anyósom.
2002-ben megszületett Erik Márk, majd egy hónapra rá a párom elvesztette a munkáját. Két kínkeserves anyagi helyzetben töltött hónap után sikerült elhelyezkednie. Szeptemberben Patrik ovis lett.A párom pedig megvette a vágyott motorját.
2003-ban a párom üzletvezetőként kezdett dolgozni az egyik műszaki áruházláncnál, én pedig továbbra is itthon voltam a gyerekekkel. És ebben az évben násznagyok voltunk a húgom esküvőjén.
2004-ben már tervbe vettük a harmadik gyermekünk érkezését, (a születésnapomon vált biztossá, hogy ő is tervbe vette, hogy megérkezik hozzánk) és nagy fába vágtuk a fejszénket. Lakásbővítésbe kezdtünk, ami hihetetlen kosszal, és mérgelődéssel járt, de utólag megérte. :)
2005-ben megszületett Roland Milán. Ebben az évben köttettük be az internetet, és kezdett el megnyílni a világ. Erik is ovis lett szeptembertől.
2006-ban megvettük az autónkat, elmentünk érte egészen Nyíregyházáig. Patrik elballagott az oviból, és szeptembertől iskolás lett.
2007 a barátok éve volt. Mindketten, egymástól függetlenül ebben az évben leltünk rá az igazi barátainkra.A párom sok év után felmondott a munkahelyén, és azonnal máshol kezdett dolgozni. 
2008-ban eladtuk a motort, és hosszú idő után először volt mindkét bankszámlánk "mínuszmentes". Roland is ovis lett szeptemberben.Októbertől nekem is volt munkahelyem, kereken öt hétre.. Novemberben újra felbukkant az epilepsziám. És decembertől blogot írok.
2009-ben Erik elballagott az oviból, szeptemberben iskolás lett. A párom állandó éjszakás beosztásban kezdett dolgozni, amit nehezen szoktam meg.
2010-ben egyelőre élünk és virulunk.Minden rendben van mindenkivel. :))

Azért így visszaemlékezve igen sok minden történt. A haláleseteket szándékosan nem írtam bele, bár tény, hogy elveszítettünk már pár embert így együtt. Tavaly azt írtam, hogy ha a mérleg serpenyőjébe tenném a boldog és kevésbé boldog pillanatokat, biztosan a boldog felé billenne, mert azokat jobban elraktározom. Nos, ez valóban így van. A rosszat szereti az ember hamar elfelejteni.
De enélkül is... boldog 11 év van mögöttünk. Tele mindenféle izgalommal, megoldott problémával, hullámvölgyekkel.
Az utóbbi egy év pedig mondhatom, hogy az aranykora a házasságunknak. Ha még jut ilyenből mondjuk minimum még egyszer ennyi, akkor elégedett leszek. Mert akkor már bőven sokkal több boldogságot kapott az új családjában, mint amennyit nem a régiben. :)
És itt azért bevallom... még mindig ugyanúgy szeretem, mint mikor hozzámentem. :)