Ez most egy tök rendhagyó könyves nap. A fenti könyvet péntek este kezdtem el olvasni, és tegnap este már be is fejeztem. Nem könnyű téma, ez is holokauszt, mint már oly sokszor, annyiféle módon.
Ez a mostani teljesen beszippantott az elejétől a végéig, és nem eresztett. Olvasás közben százezezrszer facsarodott össze a szívem, kerekedtek ki a szemeim a döbbenettől, hogy létezhetett egyáltalán a világon annyi gonoszság, és ekkora félelem, ami emberekből ilyen döntéseket kényszerített ki, mint ebben a történetben is az anyát, aki a férje halála után az egyik lányát Kubába küldte egy hajóval, a másikat a koncentrációs táborból szöktette meg, és bízta lényegében idegen emberekre a sorsát.
Az nagyon érdekes volt, hogy a fiatalabbik lány szemszögéből íródott a könyv, és ő, amikortól gyakorlatilag új anyukát kapott a táborból való kimenekítése után mintha teljesen törölte volna az édesanyját az emlékeiből.
Szívszorító és borzasztóan szomorú sors jutott neki gyerekkorában, ezt az időszakot meséli el az író.
Nagyon öreg hölgy, gyakorlatilag alig pár nappal a halála előtt, amikor rátalálnak azok a levelek, amiket az édesanyjuk írt a testvérének és neki. Leélte úgy az egész életét, hogy nem az igazi, születési nevét használta.
Szerintem ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek egyszer olvasni kell ahhoz, hogy megértse, a gyűlölködés, és a megosztottság a világ legrosszabb cselekedeteit okozza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése