Amire nagyon vágyik az ember, azt mindig megpróbálja megvalósítani. Nem mindig sikerül rögtön, amikor megérkezik az érzés, de az is jó rész, amikor kibontakozik végül a megvalósítás mikéntje.
Így volt ez most nálunk is. Nagyon akartunk egy kicsit a Balatonon lenni. Nagyon kellett az ottani atmoszféra, az az érzés, ami csak ott van. Nem jött össze a múlt hét végén, de gondoltunk egy merészet, és megbeszéltük, ha engem is elenged a főnököm ma fél kettőkor, és a gyerekeknek is lesz kedve hozzá, akkor a ma délutánt ott töltjük. A főnököm válasza az volt a kérdésemre, hogy természetesen mehetek.
Így ma (is) négykor keltünk, ötkor már dolgoztunk. De nem számított, mert ott volt a délután ígérete. Kicsit aggódtam még délelőtt a szél miatt, mert itt nagyon fújt, de gondoltam, végülis mindegy, csak legyünk ott.
Mindent sikerült időben megcsinálni, és indulni is a megbeszéltek szerint. Itthon villámgyorsan átöltöztünk, felkaptuk a törölközős táskát, és már indultunk is. Patrik nem tudott jönni, neki ma a személyesen dolgozós napja volt, meg estére is elígérkezett már a barátaival.
Fél négy körül már Bogláron voltunk. Megebédeltünk a strandon, fürödtünk is jó sokat, nagyon jó a víz hőfoka. Még a vacsorát is ott értük meg, ettünk egy fagyit is, hétkor pedig hazaindultunk. Háromnegyed kilenckor már itthon is voltunk.
Nagyon jó kis feltöltődős délután volt.
🧡
VálaszTörlés