Szerintem nekem ez az április, amit már magunk mögött hagytunk, örök tanulságul hozta azt, hogy soha, egyetlen generációt sem szabad lebecsülni. Nincsenek kétségeim afelől, hogy a változást a fiatalok érték el, ők voltak azok, akik mindent bevetettek. Mi, a szüleik melléjük álltunk, de nem mi voltunk az igazán bátrak. Ahogy talán igaz ez a mi generációnk egész életére. Nagyon kevésszer mertünk ennyire bátrak lenni. Igaz, a neveltetésünk, a körülményeink is egészen mások voltak, és mi még úgy voltunk gyerekek, hogy kérdés nélkül hittünk el bármit a felnőtteknek. Talán ebben rejlik a nagy titok, és talán ez az, amit meg kéne "lovagolni", és mindannyiunknak tiszta szívvel és befogadó szemlélettel figyelni arra, amit mások mondanak. Nem mindig nekünk van igazunk.
Ha most újrakezdhetném egy tíz -tizenöt évvel fiatalabb önmagunkkal, olyan sok mindent másképp csinálnék. Annyi mindenbe fektettem egy csomó pénzt és energiát, amivel kapcsolatban mostanra másképp érzek már. A gyerekeim zsigerből tudják, amit én most, majdnem 48 évesen kezdtem el kapisgálni. Megveregethetném a vállunkat, hogy nyilván azért, mert mi ilyen zseniálisan jól csináltuk, de azt hiszem, sokkal több ebben részükről az ösztönös tudás, mint az, amit tanultak. Igaz, ők olyan érzelmi biztonságban nőttek fel, ami sem nekem, sem Balázsnak nem volt meg, és ez biztosan másfajta életminőséget jelent.
Nem is az én gyerekeim érettségiznek épp, de még én is szentimentális hangulatba kerültem. Az érettségizőkre, elsősorban Bea Mátéjára és Erika Rékájára nagyon sokat gondoltam ma is. Remélem ez a nem túl könnyűnek tűnő magyar jól sikerült nekik. Holnap is drukkolok majd én is. De bármi lesz, a jövő és a világ az övéké.
Köszi, Dius:-) Minden drukknak jól jön és van helye :-)
VálaszTörlésÉn azt gondolom, hogy a mi generációnknak igenis nehéz, és sok tudatosságot igényel, hogy hagyjuk a gyerekeket ösztönösen cselekedni. Én legalábbis nem ilyen nevelést kaptam, és a környezetemben szerintem a többség sem. Nálunk otthon abszolút alá-fölé rendeltség volt gyerekkoromban, nekem mindig megmondták, hogy mit hogyan kell "jól" csinálni, miről hogy kell gondolkodnoim, és csak remélem, hogy nekem sikerül jobban csinálnom, és hogy ezt a gyerekek is érzik.
Köszi, Dius!:)
VálaszTörlésNagyon igazad van, az érzelmi biztonság sem nekem, sem Tibinek nem adatott meg, bár sokat köszönhetünk ennek ellenére a szüleinknek. Lebecsültük, hogy ez mennyire fontos, de tudat alatt vagy tán tudatosan,egészen más nevelést adtunk a saját gyerekeinknek.