tag:blogger.com,1999:blog-48263456342375886992024-03-19T09:48:58.662+01:00Dius gondol... mit is?Dius gondol... mit is?Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.comBlogger5283125tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-90310638556615586292024-03-18T22:13:00.005+01:002024-03-18T22:13:57.788+01:00Hétfő <p> Mintha nem is három napot töltöttem volna itthon...mondjuk amilyen furcsa lelkiállapotban vagyok mostanában, simán azt is bírnám, ha három hónapot lennék itthon, és még akkor sem hiányozna a mindennapi robot. Igaz, vigyázzak mit kívánok, ki tudja milyen formában talál vissza hozzám. </p><p>Azt leszámítva, hogy kb senkinek nem volt kedve ehhez a mai naphoz, nem történt semmi extra történés, szépen eltelt a nap, ahogy szokott. </p><p>Kellene vennem egy farmert és egy övet is, de a gondolat is elborzaszt, hogy valahova bemenjek, és próbálgassak meg válogassak.. Gondoltam hogy rendelek ugyanolyan farmert, mint aki jól van is, mert tökéletesen jó a mérete, de persze nem találok..Túl egyszerű lett volna..</p><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-35012198708967161992024-03-17T21:54:00.001+01:002024-03-17T21:54:11.292+01:00Meccsnap <p> Ma délelőtt elsétáltunk a boltba, aztán elkészült az ebéd, amihez én bepaníroztam a húsokat, Balázs pedig kisütött mindent, amíg én hajat mostam. </p><p>Ebéd után elpakoltunk, és már készülődtünk is a meccsre. Még mindig nem az igazi valami, de legalább nem kaptunk ki. Igaz, nyerni sem sikerült. De sebaj. A lelátón jó idő volt, pont oda sütött a nap, az első félidőben kabát sem kellett. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFn1DJywVkAnGUnS0DNAwdvXaDHnGNe-tnpNjmcDWsSytzr4aU7EBJmsM8JtSZdM0bkf1xIc0C7ofXcRnynEWKTIT1hlEcJxyTn_UlRcCtLApgwdGrDmlPqKfPtsj0v3mN7kS3ftPJh6ovLQ2l3vxcJzYyBOd39NrPbIryb0opGVGmJQBuww5Tj5lNW8o/s1443/FB_IMG_1710708581385.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1443" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFn1DJywVkAnGUnS0DNAwdvXaDHnGNe-tnpNjmcDWsSytzr4aU7EBJmsM8JtSZdM0bkf1xIc0C7ofXcRnynEWKTIT1hlEcJxyTn_UlRcCtLApgwdGrDmlPqKfPtsj0v3mN7kS3ftPJh6ovLQ2l3vxcJzYyBOd39NrPbIryb0opGVGmJQBuww5Tj5lNW8o/s320/FB_IMG_1710708581385.jpg" width="240" /></a></div><br /><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-2183543096593301692024-03-16T22:14:00.001+01:002024-03-16T22:14:12.210+01:00Szombat Ma Balázs dolgozott, én délelőtt voltam vásárolni. Ebédre mézes mustáros karaj készült és tiktokos sült krumpli saláta (nagyon finom, akit érdekel, keressen rá) <div>Délután a fiúk nekiálltak egy kinti tárolót kipakolnl és előkészíteni a lomtalanításhoz amit lehet. Én nem nagyon tudtam nekik segíteni, féltem, hogy összetalálkozom valami egérrel. Ami aztán így is lett, és sikítva szaladtam ki onnan..úgyhogy én inkább csak pár jó szóval támogattam őket. Közben néha feljöttem, mert készült az almás kalács is, amihez időnként szükség volt rám.</div><div>Este még elpakoltam a ruhákat, amiket ma mostam, és ennyi volt a mai nap. </div><div><div><br /></div></div>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-79516586380705012702024-03-15T21:29:00.004+01:002024-03-15T21:29:53.849+01:00Könyves péntek <p> Az előző két könyv után most nagyon reménykedtem, hogy ezúttal nem fogok mellé. Az mondjuk igaz, hogy mindkét könyv lebomló a saját nem túl fényes lelkiállapotom miatt volt rám olyan hatással, amilyennel. </p><p>Általában úgy választok könyvet, hogy csak találomra leveszem a polcmak arról a részéről, ahol a könyvtári könyvek laknak, amikor nálam vannak. Nem is sok fény van ott esténként, így egészen addig meglepetés a választásom, amíg be nem érek a fürdőszobába. </p><p>Ennek a könyvnek a borítója minden nap megmosolyogtat, az első alkalommal rögtön el is vesztem miatta a saját emlékeimben is.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfdveT9OMccz4s9AAh3-XiUeq-JeYV5Z-WJciRek5FvPTOlqLG9CBaGhsaonCwO1JBD2cG0CXfwOYrX3J4FhMi1Qf2UqsszyQgoTZhPUkinMcqfxciyg-tMJPOopF4qQHZSvStIz9P1A8g12jlLOg2vd4qThfAantAgLsCrPzJSlPBPThaUQ1xIEq653w/s500/covers_720804.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfdveT9OMccz4s9AAh3-XiUeq-JeYV5Z-WJciRek5FvPTOlqLG9CBaGhsaonCwO1JBD2cG0CXfwOYrX3J4FhMi1Qf2UqsszyQgoTZhPUkinMcqfxciyg-tMJPOopF4qQHZSvStIz9P1A8g12jlLOg2vd4qThfAantAgLsCrPzJSlPBPThaUQ1xIEq653w/s320/covers_720804.jpg" width="211" /></a></div><p>Könnyed kis semmiségre számítottam, gondoltam lesz mindenféle strandos sztori, némi szerelmi szállal megspékelve, de azért annál több. Érdekesen ír az írónő, nagyon sok mindent nagyon sokszor inkább sejtet, mint egyértelműen leír, de tetszik..</p><p>Most ezt jó olvasni, úgyhogy örülök neki, hogy itt van a második része is, és rögtön tudom olvasni azt is. </p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-85331069604004763472024-03-14T21:31:00.000+01:002024-03-14T21:31:01.643+01:00Csütörtök <p> Ami egyben szerencsére péntek is, legalábbis a munkanapok szempontjából. Korán kezdődött, hajnali négykor Balázs már keltegetett. Nehezen indult a nap, nehezemre esett felkelni, de aztán egészen jól alakult. Ehhez biztosan köze volt annak is, hogy ma tök jó, tavaszias idő volt megint, szépen sütött a nap. </p><p>Munka után voltunk még vásárolni, aztán még gyalog is volt egy körünk. Jól esett sétálni, pedig amúgy fáradt voltam, de az egész heti munka után külön jó volt kiszellőztetni a fejünket. </p><p>Láttunk fiatal srácokat rövidnadrágban és pólóban. Na, azt nem tudom ő mit vesz majd fel nyáron, ha meleg lesz, de most semmiképpen sem éreztem azt, hogy ez az időjárásnak megfelelő ruházat. Itthon Erik is télen -nyáron rövidnadrágban van, de azért odakint még nem így jár..</p><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-49985345286052944862024-03-13T21:45:00.002+01:002024-03-13T21:45:51.477+01:00Szerda <p> Ma hajnalban valamikor arra ébredtem, hogy hangosan nevetek. Ez engem is nagyon meglepett, az azért nem jellemző rám, hogy ilyen vidám vagyok bármilyen korai időpontbam is. Balázs le is volt döbbenve rendesen, és kérdezgette, hogy mit álmodtam, de sajnos fogalmam sincs róla. De érdekes lehetett, mert most az emlék hatására is fülig szaladt a szám, pedig itt ülök egymagamban a kanapén. Érdekes az ember agya. Az enyémről mondjuk tudjuk, hogy időnként előfordulhat kisebb -nagyobb kontakthiba, de ezt megszoktuk már. </p><p>A vérnyomáscsökkentő jól funkcionál, ma már mondjuk kicsit mintha túl is teljesítette volna a tervet, mert volt már csak 106/70-es vérnyomásom is. Ettől aztán úgy szédültem, és olyan kótyagosnak éreztem magam, hogy ihajj.. A két véglet...és egyik sem jö. </p><p>Délután volt nálunk egy rég nem látott kedves vendég. A régi olvasók biztosan emlékeznek rá, hogy van nekünk egy majdnem lányunk, akit háromévente koráig mondhatni mi neveltünk. Kicsit mostanra megkopott a folyamatos kapcsolattartás, de azért tudunk egymásról mindig. Örültem neki..</p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-76410861474935102662024-03-12T21:09:00.000+01:002024-03-12T21:09:54.156+01:00Kedd<p> Nehezen keltem ma reggel, mondjuk ez várható volt, miután nagyjából még ott tartottam az elalvási fázisban, amikor már a következő pillanatban aludtam volna, és elkezdett ömleni az eső. Jól meg is ijedtem, és egy pillanat alatt ki is ment az álom a szememből, és aztán még forgolódtam egy ideig, mire aztán elaludtam. </p><p>A nap egészen jól eltelt, pedig nem nagy kedvvel indultam neki ma sem. </p><p>Délután voltam masszázson, az jó volt, jól esett még a lelkemnek is. </p><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-55198424745497003292024-03-11T21:46:00.002+01:002024-03-11T21:46:55.114+01:00Hétfő <p> A februári tavasz után azért már nem esik jól egy esős-szeles, hűvösebb nap. Én egyébként sem vagyok ennek az időjárásnak nagy rajongója, a mostani lelkiállapotomban meg még kevésbé. </p><p>Mondjuk változtatni sem tudtam rajta, maximum azt tudtam volna tenni ellene, hogy felülök egy repülőre, ami elvisz egy jó meleg, napsütéses helyre, de most épp azért erre sincs lehetőségem. </p><p>Egyébként egy teljesen átlagos hétfő volt ez a mostani, amikor senkinek semmi kedve dolgozni. Az legalább jó hír a hétre, hogy csak négy napot kell menni. </p><p>Balázs ma itthon volt, cserébe majd szombaton megy. Nem a legjobbak ezek a külön töltött szabadnapok, de ilyen is van. </p><p>Tegnap befejeztem a könyvet, amiről pénteken írtam. Végül azért az utolsó 70 oldalra megérkezett a hangulata is..Most majd valami vidámabbat választok. </p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-78718396952090962942024-03-10T21:28:00.002+01:002024-03-10T21:28:32.868+01:00Vasárnap <p> Azt hiszem, kicsit depressziós vagyok, vagy valami olyasmi. Még magam sem tudom eldönteni, hogy azért, mert egy csomó mindenről és mindenkiről lehullt a lepel, vagy azért, mert én magam jó nagy talány vagyok a magam számára. Vagy a kettő együtt sok csak. </p><p>Nagyon sokat és nagyon nagyokat csalódtam az idén már. Sok mindent nyeltem is le már, mert voltak helyzetek, amikor megpróbáltam elmondani a gondolataimat, de annyit se ért, mintha itthon Freddynek elmeséltem volna, amikor vacsorát kap. Így aztán arra jutottam, hogy ezt a részt elengedem, nem beszélgetek feleslegesen senkivel. Igaz, emiatt kapok furcsa pillantásokat, na de majd hozzászokik mindenki. Én is. Mert egyébként nehéz, </p><p>Minden porcikám arra vágyik, hogy érezzem, hogy szeretnek, hogy süsse a nap az arcomat, miközben hallgatom a Balaton hullámzását. De nem akarok senki mást magam mellett látni, csak Balázst és a fiúkat. Nem akarom, hogy bárki más hozzám szóljon, semmiképpen se érintsen meg, még egy kézfogás erejéig sem. </p><p>Gondolom, miután minden mindennel összefügg, így ezeknek az érzéseknek, és a vérnyomásomnak is közük van egymáshoz. Utóbbiból ma már sikerült jót is mérni, úgyhogy van remény arra, hogy a többi is jó lesz majd. </p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-1080932662880307122024-03-09T21:31:00.002+01:002024-03-09T21:31:50.032+01:00Szombat <p> Tök jól kialudtam magam ma reggelre, mondjuk tegnap közel húsz órát voltunk ébren, úgyhogy nem nagy csoda, hogy amikor már ágyba kerültem, szinte azonnal el is aludtam, és reggelig szinte mozdulatlanul voltam. </p><p>Szerettem volna ma menni a Balatonhoz, de elhalasztottuk, nem volt elég jó idő hozzá. </p><p>Helyette délelőtt boltban voltunk, aztán elkészült az ebéd, délután Balázs lefestette a fürdő plafonját. Nagyon szép fehér lett, pedig egyébként nem is látszott olyan nagyon koszosnak. Egy helyen még kellett javítani, ott jelenleg szárad a glettelés, majd holnap elkészül teljesen.</p><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-91687118797321721262024-03-08T23:13:00.001+01:002024-03-08T23:13:23.560+01:00Könyves péntek <p> A könyvtárban a kortárs magyar szerzők külön válogatott polcán jött szembe velem, és éppen már akkor nem voltam a legjobb formában, gondoltam, akkor ezt most elviszem, hátha nekem is menedék lesz. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvpOfK-PhCA9EqQfekfq_Nq96iMpYCOq_i7PiTd3kr3oBORdbYxF3m7LxAWiHC9WkUmnYD5-SsNUbq1t8PBA4Kt39xlDOTjSFWCuTX-TtKcUuoT22b3Ur3O5oOb5iD2QZiDqGzhFvH_DQAbX8wcfB0zjEJXJdnw21FhP_EOHe_T1N-xiaVqhgdguAvWSs/s627/8594046_5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="627" data-original-width="400" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvpOfK-PhCA9EqQfekfq_Nq96iMpYCOq_i7PiTd3kr3oBORdbYxF3m7LxAWiHC9WkUmnYD5-SsNUbq1t8PBA4Kt39xlDOTjSFWCuTX-TtKcUuoT22b3Ur3O5oOb5iD2QZiDqGzhFvH_DQAbX8wcfB0zjEJXJdnw21FhP_EOHe_T1N-xiaVqhgdguAvWSs/s320/8594046_5.jpg" width="204" /></a></div><br /><p>Lett is, meg nem is. A Balaton, mint helyszín a lehető legjobb, és rendszeresen bele is feledkezem a tájleírásokba, próbálom betájolni, hol is van ez a Balatonszépe. </p><p>Időközben rájöttem, mert utánanéztem, hogy van ennek a könyvnek egy előzménye is, de azt hiszem azért nem olyan nagy baj, hogy nem azzal kezdtem. A történet attól függően lebilincselő vagy éppen borzasztóan unalmas, hogy épp milyen hangulatú napom volt aznap. Nem a legkönnyebben olvasható, nagyon sok olyan hosszú és bonyolult gondolatfolyam van benne, amik közben el lehet veszíteni a fonalat. </p><p>Két szálon fut a cselekmény, egyik szál az 1920-as években, másik pedig 1942-ben. Egyik időszak sem könnyű a történet főhőse, a "bolond báró" számára, de valahogy mégsem váltja ki belőlem az igazi együttérzést. </p><p>Még nem olvastam el teljesen, de megkímélt őszintén, várom a végét. </p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-89448551629626924502024-03-07T21:24:00.001+01:002024-03-07T21:24:36.722+01:00Csütörtök <p> Letelt a magamnak méricskélésre adott egy hét, úgyhogy ma délután, munka után elmentem a háziorvoshoz. Vittem magammal a telefonomra letöltött vérnyomás applikációban az adatokat. És háát, igen, ezt kezelni kell azért, de biztos, hogy ez pontosan amiatt van, amit én is gondolok, azok a fránya hormonok..Írt fel gyógyszert, amiből napi egyet kell bevenni, reggel, amikor még jó magától is. Merthogy nem a magasat kell levinni, hanem a normálist kell ott tartani. Hát jó. Legyen így. Gyógyszert kiváltottam, holnaptól már majd reggelente beveszem..</p><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-41778131221732101832024-03-06T21:18:00.001+01:002024-03-06T21:18:21.079+01:00Szerda <p> Olyan furcsa továbbra is minden, ma többször is rácsodálkoztam, hogy még csak szerda van, valahogy olyan érzésem volt, mintha már a csütörtöknél kéne tartanunk. Nem vagyok jól, de igazából nem mondhatom azt sem, hogy rosszul érzem magam, vagy beteg vagyok. Egyszerűen csak nagyon furcsán érzem magam a bőrömben. A vérnyomásom néha már előfordul, hogy a normális tartományban van, de ez a ritkább. A fejem kótyagos a nap nagy részében, de egészen ma estig még nem fájt egyszer sem. Most épp bepótolja ezt. </p><p>Tök jó lenne csupa vidám dologról beszámolni, de ez most megint nem az az időszak, amikor a pozitív dolgokra tudok koncentrálni. Szerintem egész életemben még nem voltam ennyire furcsa és ellentmondásos érzelmekkel sem magam felé, sem a világ felé. Van bennem egy csomó minden összezavarodva, ugyanakkor olyan éles kontrasztokat látok, olyan más megvilágításba helyeződtek emberek, helyzetek, érzelmek. </p><p>Azért őszintén remélem, hogy végül normális maradok, és nem a teljes elhülyülés kezdeti tüneteit tapasztalom. </p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-2511996168814390822024-03-05T22:06:00.002+01:002024-03-05T22:06:45.414+01:00Kedd<p> Ma egészen érdekes nap volt. Elég gyakran szállóige nálunk bent a híres Üvegtigrisből származó párbeszéd ("Itt mindenki hülye? Itt? Mindenki") Ma reggel nyolc órára már túl is voltunk ezen, és megállapítottuk, hogy itt bizony mindenki...</p><p>Nem tudom mi lehetett a levegőben, de szinte mindenki feszültebb volt a szokásosnál, mindenkinek volt valami furcsa dolga ma. </p><p>Én is elkövettem kisebb -nagyobb figyelmetlenségeket, néha egészen úgy éreztem magam, mintha nem is ezen a bolygón lennék. </p><p>És aztán délután még megadta magát a mindenféle social media is. Nyilván semmi összefüggésben nincs a dolgok között, de azért érdekes egy nap volt így mindennel együtt. </p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-28584620726207413672024-03-04T21:31:00.002+01:002024-03-04T21:31:47.424+01:00Hétkezdés <p> Meglepő módon nem volt ma olyan tipikus hétfő érzésem, mint szokott lenni. Ebben biztos, hogy nagy szerepe van annak, hogy már egészen tavaszias a levegő. Én is láttam, hogy még a héten várható némi lehűlés, de már remélhetőleg csak erősen átmeneti lesz az. Na de majd ez kiderül. </p><p>A munkaidő sem telt unalmasan, volt benne némi újdonság, amin kellett gondolkodni, de az sosem baj, ha így kell tenni. Az más kérdés, hogy világok omlanak össze bennem, amikor látom, hogy milyen sokan nem tudnak logikusan gondolkodni. </p><p>Még napközben megkaptam az sms-t, hogy elkészült a személyi igazolványom, úgyhogy munka után elmentünk érte. </p><p>A vérnyomásom ma sem remekelt, bár reggel ébredés után nem volt vele gond. Azt az állapotot kéne egész nap fenntartani. </p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-15135312707835993532024-03-03T21:29:00.001+01:002024-03-03T21:29:19.126+01:00Meccsnap <p> Ma már nem esett az eső, sőt, ma is tök jó tavaszias idő volt, de beértem egy boltba sétálással. Nem egy Balaton part, de ha figyelembe veszem a parkban lévő nádas melletti belvíz mennyiségét, akkor akár oda is képzelhetem magam. Minden csak egy kis fantázia kérdése. </p><p>Patrik megérkezett ma ebédre, úgyhogy azért nem telt úgy a hétvége, hogy ne lett volna egy családi ebéd. Túl sok időt nem töltött itt, mert meccsre mentünk, de ott is együtt voltunk. </p><p>Nyertünk is 2:0-ra, jó idő is volt, úgyhogy ez egy jó délután volt. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8KimtzOFYFhEbYDhszu0yTaK2ozRQXvqap5E2rjR2Ov3aHhq8ZxvRc21SN4SB_9UX3Svq37ZiinG748Km3Icj32ND4dZE3cakadB1XqQbzCqAbEqp3nyD4OOUes1wqxzMP2WO9yGpdi-lW8-avCedBzzpPZzwoJ6o047ssxvbY7BIuXL8b6IIbvSPl5E/s1443/FB_IMG_1709496588109.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1443" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8KimtzOFYFhEbYDhszu0yTaK2ozRQXvqap5E2rjR2Ov3aHhq8ZxvRc21SN4SB_9UX3Svq37ZiinG748Km3Icj32ND4dZE3cakadB1XqQbzCqAbEqp3nyD4OOUes1wqxzMP2WO9yGpdi-lW8-avCedBzzpPZzwoJ6o047ssxvbY7BIuXL8b6IIbvSPl5E/s320/FB_IMG_1709496588109.jpg" width="240" /></a></div><br /><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-58804956215631701002024-03-02T22:10:00.003+01:002024-03-02T22:10:49.005+01:00Naná, hogy hétvégén <p> Romlik el az idő, és esik egész nap. Pedig arról álmodoztam hét közben, amikor a csodás tavaszias, napsütéses időben dolgoztunk, hogy majd hétvégén jól elmegyünk valahová egy nagy sétára. Ez az álom most nem valósult meg. </p><p>Így a mai nap csak itthon telt. Az ebédfőzésre ma nem volt gondunk, apósom hozott nekünk gulyást. De készült tiramisu Eriknek, fánk airfryerben Balázsnak és Rolinak..</p><p>Patrik ma nem jött, mert vendégeik voltak, majd holnap jön haza. </p><p>A vérnyomásom ma sem remekelt, egészen pocsék számokat mutatott akárhányszor mértem. Még kap egy hetet, addig írom, aztán elmegyek a háziorvoshoz. </p><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-84903229485708209992024-03-01T21:51:00.003+01:002024-03-01T21:51:41.043+01:00Könyves péntek <p> Majdnem két hét ment el ezzel a könyvvel, és majdnem le is tettem félúton. Ritkán van ilyen egyébként, de előfordult már, hogy valamit elkezdtem, de végül mégsem fejeztem be. Az írónőtől egyébként sok könyvet olvastam már, és azt is tudtam, hogy kicsit nehéz felvenni a fonalat, mert minden könyvében elképesztően sok szereplőt foglalkoztat nagyon aktívan. Elég komolyan kell figyelni, hogy tudjam követni ki kicsoda. Ez a könyv ráadásul egy régebbi könyvének a folytatása, így az, hogy azt nem mostanában olvastam, nem könnyítette meg. </p><p>A sztori egyébként nem egy mélyen szántó valami. Rachel valaha alkoholista volt, de sikeresen leszokott, és mostanra ő maga is egy ilyen intézményben dolgozott segítőként. Körülbelül a háromszázadik oldalig semmi extra nem is volt ebben, amíg meg nem jelent a holt férj, és ki nem derült, hogy Rachelnek volt egy halva született kislánya, akinek a születése után gyógyszer függő lett. Egészen addig, amíg ezzel a volt férj nem szembesítette, azt gondolta, hogy egy másik nő miatt ért véget a házassága. Végül persze felismerte, hogy emiatt hagyta el a férje, és ezzel együtt egy csomó más felismerést is tett. </p><p>A könyv végére újra együtt volt a volt férjével, és így egy kedves kis lezárás lett ezzel. </p><p>Végül nem bántam meg, hogy nem hagytam abba a kezdeti unalmasság után, mert azok a mindenféle gondolatok és érzések, amik felszínre kerültek a szembesülések során nekem is jót tettek sok szempontból. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyrg7cCO09eQn3pchG2fiKGqC5OnxJyXJurezLuaN_mzfWuZ77lYcLeO9sKuOUkgCvE2kzW5Sw-sRpPH-fuIBsmFpDRibWhHlRQcJDZ1JA_R9toAVWesyt8Q-p5JS-tf2P1Ht6_06YxO6XkS-PnkwVeiC4FhJjoTRqXVPKJ04xGeGzly6YiFMF90SSJbI/s388/9429197_4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="388" data-original-width="243" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyrg7cCO09eQn3pchG2fiKGqC5OnxJyXJurezLuaN_mzfWuZ77lYcLeO9sKuOUkgCvE2kzW5Sw-sRpPH-fuIBsmFpDRibWhHlRQcJDZ1JA_R9toAVWesyt8Q-p5JS-tf2P1Ht6_06YxO6XkS-PnkwVeiC4FhJjoTRqXVPKJ04xGeGzly6YiFMF90SSJbI/s320/9429197_4.jpg" width="200" /></a></div><br /><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-59838588709947903552024-02-29T22:06:00.001+01:002024-02-29T22:06:24.608+01:00Körmös nap <p> A mai napban az volt az egyik jó, hogy plusz órák miatt korábban jöttünk haza. </p><p>A másik pedig, hogy voltam körmösnél, és ha már itt van a jó idő, akkor lett ilyen tavaszias hangulatú körmöm. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdPhn6WZkQN7fCezXo3m1qQN9DvayLDmv1vPkMzvPuWw30bvl_iebDU-v3Wz-kM3qsQtjXT0xQgYY3TmZObgJ1Ot7bE91qfdCaa0R_QlWjJjUyzlinz1x93KKDIIe-BSCNvg8BdaZ5iUwroCxMVSWrYWb4z5-7H2slAKo5454vP4sAbnwD8XIPvgwrFZE/s4624/IMG_20240229_210557.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4624" data-original-width="3472" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdPhn6WZkQN7fCezXo3m1qQN9DvayLDmv1vPkMzvPuWw30bvl_iebDU-v3Wz-kM3qsQtjXT0xQgYY3TmZObgJ1Ot7bE91qfdCaa0R_QlWjJjUyzlinz1x93KKDIIe-BSCNvg8BdaZ5iUwroCxMVSWrYWb4z5-7H2slAKo5454vP4sAbnwD8XIPvgwrFZE/s320/IMG_20240229_210557.jpg" width="240" /></a></div><br /><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-39033879934521351462024-02-28T21:31:00.002+01:002024-02-28T21:31:20.739+01:00Szerda <p> Ma voltam üzemorvosnál kora délután. Én ugyan nem aggódtam, de a kollégák elárulták, hogy ők azért kicsit kétségbe voltak esve, hogy mi lesz velük, ha nem lesz jó a vérnyomásom, és nem enged dolgozni tovább. Egyébként ott is magas volt, elsőre is, aztán mondta, hogy lazítsak, sóhajtsak párat. Másodszorra magasabb lett, mondtam is neki, ne mondja, hogy lazitsak, nyugodjak meg, mert nem vagyok ideges, de ettől leszek .. Harmadszorra még mindig 160/99 volt, de ott elengedte a méricskélést. Megbeszéltük menet közben, hogy volt már ilyen, és akkor is voltam a háziorvosnál, majd most is elmegyek. Minden mást rendben talált, így majd csak jövő ilyenkor találkozunk. Így mindenki megnyugodhatott, bár a probléma nem oldódott meg, de majd foglalkozunk azzal is. </p><p>Munka után voltam az okmányirodában (vagy kormányablak?), le fog járni a személyim, de nem várom meg azt az időpontot, mert lesz mostanában olyan ügyintézésem, amihez kelleni fog. Nem lenne célszerű nem új személyi igazolvánnyal csinálni. Nagyon gyorsan végeztem, nagyon kedves volt mindenki, pedig úgy mentem, hogy vajon bejutok e, mert hiába szerettem volna időpontot foglalni, nem volt szabad, csak március végére. De gondolom valahogy úgy van beállítva, hogy délutánra nemigen lehet foglalni, legyen hely azoknak is, akik csak így mennek, mint most én is. </p><p>Most pedig még nézzük a Debrecen -Fradj kupameccset, már a hosszabbítás második félideje van, nemsokára tizenegyesek döntenek majd valószínűleg. Meglátjuk hogy alakul..</p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-53157829321169931232024-02-27T22:14:00.001+01:002024-02-27T22:14:18.614+01:00Kedd<p> Megmondom őszintén, már volt időm bőven barátkozni azzal a gondolat, hogy akkor most azok az éveim következnek, amikor nem csak több erőfeszítés kell tennem saját magamért, és másképp kell magamra gondolni, de időnként előfordul az is, hogy egyszerűen csak átveszi az irányítást a belső hatalom. De azt hiszem, ehhez nekem a világ összes ideje sem lesz elég. Az lehet, hogy a saját makacsságom, korlátaim és meggyőződéseim is sok nehézséget jelentenek, de azért helyenként már ezekből is engedtem. Azt még azért mégsem gondolnám, hogy akkor most gyakorlatilag újra kellene saját magamat alkotnom, de már magam sem tudom mi is lenne jó. Egy biztos, életemben nem volt még ekkora teher nőnek lenni, mint mostanában. Minden arról szól, hogy éppen mit miért és hogyan befolyásol az, hogy éppen vajon hogy állnak a hormonjaim. Ami egyébként csak teória, mert nem lehet normálisan mérni, és egyébként sincs semmi összehasonlítási alap. Honnan is tudnánk, hogy vajon milyen volt régen, amikor soha fel sem merül még csak hasonló vizsgálat sem. </p><p>A legtöbb, amit tehetek magamért, hogy hallgatok az ösztöneimre, és a lehető legtöbb olyan dolgot megtenni, ami jó nekem. </p><p>Ezek mentén ma délután munka után még könyvtárban voltam. Nem volt teljes az élmény, pedig Balázs bevállalt velem egy sétát is (és ez mindig jó), az egész napos vérnyomás mizéria azért éreztette a hatását, nem tudtam ott sem teljesen kikapcsolni, de sokat segített a könyvek illata, és az ottani, semmivel össze sem három nyugalom. </p><p>Majd holnapra is kitalálunk valamit..</p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-23386435946950845942024-02-26T21:58:00.001+01:002024-02-26T21:58:34.553+01:00Jól kezdődik <p> Ez a hét. Már eleve nagyon furcsa volt reggel felkelni. Nem az a szokásos jajj, tudnék még aludni érzés, hanem valami egészen fura, nagyon ólmos fáradtság. </p><p>Aztán délelőtt többször is jó kótyagos volt a fejem, de ezt ráfogtam arra, hogy nem ittam még eleget. </p><p>Itthon megmértem a vérnyomásomat. 141/98. Najó, hát kicsit lefekszem, biztos az időjárás, meg a hormonok..egy óra fekvés után 152/104. </p><p>Pedig amúgy nem mondanak, hogy rosszul érzem magam. Igaz, azt sem, hogy minden jó. Azért kicsit most megijedtem. </p><p>Szerdán üzemorvoshoz megyek. Ilyen vernyomatr mér, kitér a hitéből is. Bízom benne, hogy holnap már nem ilyen lesz, és csak valami átmeneti zűrzavar. </p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-75634644094361556292024-02-25T21:28:00.000+01:002024-02-25T21:28:24.737+01:00Vasárnap <p> Az így pár nap után már biztos, hogy nagyon jó döntés volt ez a szőnyegmentesítés. Egészen más levegő van a szobákban, sokkal jobb. Úgy tűnik, valamennyivel kevesebb a por is, ami ráadásul sokkal gyorsabban és hatékonyabban eltüntethető egy porszívózással. Roli már most sokkal kevesebbszer fújja az orrát, pedig egy ideje már borzasztóan sokszor (és nagyon idegesítően) trombitált. </p><p>Ma sétáltunk egyet délelőtt a boltba, aztán végül, mivel Balázs és Roli visszavitték a két bontatlan csomag laminált padlót a Diego-ba, a Burger King főzte az ebédünket. Na jó, nem teljes egészében, mert csak szendvicset hoztak, amihez az airfryerben sütöttem krumplit, Balázsnak hús is ott sült, ő nemigen eszik ilyen helyről, vagy legalábbis nagyon ritkán. De jó volt így is, szeretem az ilyen gyorsan elkészülő ebédeket. </p><p>Délután megcsináltam a szokásos vasárnap délutáni takarítást, végre a könyveket is visszapakoltam a helyükre. </p><p>Meccsnap is volt, nem is akármilyen. Most csak tévén keresztül drukkoltunk, de a csütörtöki csalódottság után alaposan kárpótoltak mindenkit. Öt gólt rúgtunk Újpesten. Ez a győzelem mindig édesebb az összes többinél. </p><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-26746073977564009152024-02-24T22:08:00.003+01:002024-02-24T22:08:38.164+01:00Ha szombat <p> Akkor együtt ebédel a család teljes létszámban. Ma kicsit későn, mert Balázs dolgozott, és ő ugyan többször is mondta délelőtt, hogy ne várjuk meg, együnk nyugodtan, de senki nem hallgatott rá, nem volt kérdés, hogy majd akkor lesz ebéd, amikor mindenki itthon lesz. </p><p>Párszor már eszembe jutott, hogy hogy is lesz ez akkor, amikor majd egyszer talán lesz olyan is, hogy mindenki hoz magával még egy embert, mert most is jó nagy edényekben főzök, jókora mennyiségek fogynak mindenből. De természetesen meg fogom oldani azt is, mert ugyan a főzés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de az majd egy tök Mád helyzet lesz már. Úgy gondolom most, hogy úgy lesz, hogy már előtte nap is arra fogok készülniük, hogy másnap mindenki haza érkezik. Szerintem minden lányt szeretni fogok a fiaim mellett, mert az alap nálam, hogy aki a gyerekeimet szereti, azt én is szeretem. </p><p>Na de jó messzire szaladtam előre, ezek egyelőre csak álmok, képzelgések. </p><p>Patrik nem sokat mesél arról, milyen nélkülünk, de mindig megerősíti, hogy minden rendben. Amiben bizonytalan, azzal kapcsolatban felhív, vagy ír messengeren, és megkérdezi, minden mást megold. Mondjuk sejtettem, hogy így lesz, elég talpraesett gyerek volt mindig is. </p><p>Végre kipakoltam az összes zsákot. Meg vagyok elégedve, mert még maradt hely is a szekrényben úgy is, hogy a mi szobánkban a komód egyik feléből is átpakoltam a meccsre járós ruhàinkat. </p><p>Holnap még a könyveket is visszapakolom, és kész minden. Mondanám, hogy egy darabig látni sem akarok semmi pakolni és takarítani valót, de ismerve magunkat, két hét múlva már majd a következő valamit tervezgetjük. </p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4826345634237588699.post-45932650677579655702024-02-23T21:47:00.001+01:002024-02-23T21:47:29.083+01:00Péntek <p> Három óra alvás után mentünk dolgozni, és meg is beszéltük, hogy legközelebb akkor megyünk ilyen későn kezdődő meccsre, ha másnap tudunk szabadságra menni. Most is tervben volt, csak mire meglett a hivatalos időpont, Balázs kollégája már lefoglalta a repülőjegyeket. De semmi gond ezzel, csak már nem megy olyan könnyedén sem az ébredés ilyen kevés alvás után, sem végigcsinálni a következők napot. </p><p>Munka után kettőre temetésre mentünk. Most nem családtagtól szerencsére, hanem egy kedves ismerőstől búcsúztunk. Nagyon megható polgári szertartás volt, már az első zeneszám alatt sem bírtam könnyek nélkül, és aztán, ahogy a szónok elbúcsúzott tőle a két fia nevében, hát teljesen kikészített. Minden mondatból áradt, hogy mennyire szerették egymást ő és a gyerekei. </p><p>Ezek után alig vártam, hogy itthon lehetőségem legyen egy kicsit ledőlni a kanapéra, már fájt nyitva tartani a szememet. Aludtam is kb másfél órát, utána még nekiálltam végre Erik szobájából is kihozni a hét elején óta ott parkoltatott zsákokat. Napok óta össze van szerelve már a szekrény, ahová el kellett ezeket a holmikat tenni, de még eddig nem volt időm rá. </p><p>A zsákok kipakolása kapcsán rájöttem, hogy Balázsnak már megint igaza volt, és az a két paplan, amit nem használtunk már vagy három éve feleslegesen foglfljs nálunk a helyet, úgyhogy szerintem holnap elvisszük adományba. Nincs baja, csak nekünk már nincs rá szükségünk. </p><p><br /></p>Diushttp://www.blogger.com/profile/08784861517055621454noreply@blogger.com2