2020. júl. 31.

Hagyományos búcsúkép

Nem tudom már, hogy a legelső ilyen kép hogy született, de azóta, mióta az első elkészült, minden évben készül egy ilyen családi fotó rólunk. Szépen nyomon követhető, hogy mennyit változtunk már. A gyerekek menet közben kisfiúkból fiatalemberek, felnőtt férfiak lettek. Rajtunk még természetesen látszik erősen, hogy a negyvenes éveinket tapossuk, én pl nem is vettem észre, csak a képeket visszanézve tűnik fel, hogy azért jött fel rám pár kiló már. Csak úgy, magától..és nagyon érdekes is, mert továbbra is 36-os nadrágot hordok, De ez tulajdonképpen lényegtelen is. A lényeg az, hogy nagyon jó dolog ez, hogy a gyerekeink velünk nyaralnak, megosztják velünk is az ő örömpillanataikat, minden évben újabb élményeket szerzünk együtt. Minden ilyen együtt töltött nap ajándék, amikor meg így tölthetjük együtt, hogy senkinek nem kell rohanni sehová, az pedig egy csoda. 
És akkor íme...az éves balatoni családi fotó (és én lettem a legkisebb)

2020. júl. 30.

Utolsó teljes nap

Az idén ugye semmi sem a megszokott, a nyaralásunk is kicsit más az eddigieknél. Igaz, az, hogy az időpont kicsit változott a szokásoshoz képest, nem a koronavírus számlájára írható, hanem az év eleji mindenféle kollégás keverésnek. Így esett, hogy az idén nem vasárnap, hanem pénteken megyünk haza. És ez a péntek holnap lesz. Így a mai volt az utolsó olyan napunk, amikor még itt is ébredtünk, és itt is fekszünk le aludni. Ki is használtuk, amennyire csak lehetett, jó sok időt töltöttünk a strandon, este még sétáltunk egy jót a kikötőben, ittunk egy-két fröccsöt a Borudvarban, gyönyörködtünk a naplementében. 
Ha szerencsénk van, akkor augusztusban még lesz pár napunk itt, ha nincs, akkor majd csak jövőre jövünk. 
Bárhogy is lesz, ezeket a napokat már nem veszi el  tőlünk senki, megint szereztünk egy csomó közös emléket. 

2020. júl. 29.

A melegről jut eszembe

Gondolom már jó páran emlegettetek a napokban, ebben a hőségben. Biztos vannak olyanok is, akik nem a legkedvesebb jelzőkkel illettek ilyenkor. Sajnálom tényleg, akik nagyon szenvednek a melegben, és elismerem, ilyenkor nem a legkellemesebb a tűző napon sétálni az aszfaltozott járdán. De ez az időszak nem tart majd sokáig.
Én azokra gondolok ilyenkor irigykedve, akik bármilyen mennyiségben tudnak gyümölcsöt enni. Én azok közé tartozom, akiknek egy-két falat dinnyétől is órákig fáj a gyomra. De ugyanez van a cseresznyétől, a málnától, az élettől, a szilvától, a szőlőtől és az őszibaracktól is. Amit meg tudok enni gond nélkül, az a nektarin és a banán. Pedig néha olyan jól tud esni egy pár kocka dinnye, de nem éri meg elcsábulni. 
Ma Badacsonyban voltunk, ott ebédeltünk, sétáltunk egy kicsit, Délután strandoltunk, minden kiütésem ellenére is bementem én is a vízbe. Most már igazán jó a hőmérséklet. 

2020. júl. 28.

Képes poszt

A tegnapi és a mai képek. Vannak megunhatatlan helyek..




























2020. júl. 27.

21

A mai összes csodát és csodálatos időt is csupán apró, jelentéktelen kis semmivé alakítja az, hogy mindemellett ma az elsőszülött fiunk 21 éves lett. Leírni, kimondani is furcsa, pedig mindig, minden évben teljesen tudatában vagyok az évek múlásának. Mégis...olyan elképzelhetetlen,hogy az a kis pici baba, aki huszonegy évvel ezelőtt megszületett hozzánk, most már nemhogy felnőtt ember, de olyan felnőtt ember, aki gond nélkül megállja a helyét bármilyen helyzetben. 
Sok minden kavargott ma bennem, rengeteg emlék erről a huszonegy évről, aminek egyetlen perce sem volt sohasem sétagalopp, mindig akadt a rengeteg öröm, büszkeség és boldogság mellett aggódnivaló, féltés, bosszankodás is. 
Vele, mellette tanultam anyának lenni, mindenben ő volt a kísérleti nyúl. Természetesen sosem voltam én sem tökéletes, ahogy ő sem az, de minden pillanatban igyekeztem a lehető legjobb lenni neki. 
Ez a huszonegy azért most kicsit megrázó. Mindenhol a világon felnőttnek számít már. 
Persze, lehetek én is, ő is akármennyi idős, azért ő az én kisfiam marad. Kicsit másképp van rám szüksége már, mint eddig, de azt hiszem, ez a huszonegy év elég volt arra neki is, hogy tudja, bármikor, bármiben számíthat rám. 


2020. júl. 26.

Mai képes

Már tavaly sem nagyon volt felhőtlen naplemente, és ez valahogy az idén is így van, nem lehet minden este zavartalanul gyönyörködni benne..pedig egyébként komoly naplemente fotózás turizmus van minden este a parton, tehát igény lenne rá. De beérjük mindig azzal, ami épp van, mert egyébként szerintem akkor is egy csoda, ha épp felhők takarják. 

2020. júl. 25.

Csak félig esőnap

Tényleg esőnapra ébredtünk. Éjszaka akkorákat dörgött az ég, hogy remegett az ágy alattam, kicsit félelmetes volt. Délelőtt, és kora délután még úgy tűnt, hogy az eső lesz a nyertes, és a mai napot minden balatoni nyaralónak házban maradós nappá teszi. De biztos, hogy jó sokan nyaralunk mindenfelé, és mindenki nagyon drukkolt azért, hogy kisüssön a nap, mert négy órakor aztán a nap előbukkant, és percek alatt át is vette az uralmat. És milyen jól tette, mert ahogy előbukkant, az emberek is előmerészkedtek mindenhonnan, és mindenki sétált valamerre. 
Kora este mi a szintén itt nyaraló barátainkkal (akik kollégáink is) elmentünk a Borudvarba, megittunk pár üveg Kalász rosét, közben egy népzenei esten is részt vettünk. Ez utóbbi nem volt betervezve, csak úgy belecsöppentünk, de nagyon tetszett. Nem tudom, csak gondolom, hogy a helyi néptáncosok szervezték, ők táncoltak is. Beálltam közéjük egy kicsit, de nagyon ismeretlen körtáncokat jártak, legalábbis nekem nagyon ismeretlen volt, nem nagyon boldogultam vele. Pedig egyébként öröm volt nézni is, ahogy ők táncoltak. 
A barátaink egyébként úgy kerülnek ide, hogy tavaly egy napra lejöttek hozzánk vendégségbe..reggel jöttek, este mentek, közben persze egy csomó mindent láttak itt, és úgy megtetszett nekik a város, hogy már ősszel itt keresték a szállást az idei évre. Ilyen ez a Boglár, nagyon könnyen bele lehet szeretni. 


2020. júl. 24.

A mai nap

Szerintem valamikor már említettem itt, hogy van nálunk két vonatmániás is a családban, Balázs és Erik személyében. Ők ketten mindent tudnak a mozdonyokról, jelzőkről, meg én nem is tudom mi mindenről még. Hang alapján felismerik melyik milyen mozdony...vannak félelmetes dolgaik. Ők ketten nagyon élvezik, hogy itt gyakorlatilag a szomszédban van az állomás, és a kert végében megy a vonat. Szerintem a balatoni menetrendet is kívülről tudják. 
Kettőjük közül Balázs egyik nagy, dédelgetett vágyálma volt az, hogy egyszer körbevonatozzuk a Balatont. Jelen pillanatban ez szó szerint (még) nem tehető meg, de úgy igen, ahogy ma mi megtettük. Fél hétkor indultunk Boglárról, elmentünk egészen a Déli pályaudvarig, ahol aztán a Tapolcáig közlekedő sebes vonatra szálltunk. Tapolcán átszálltunk újra egy másik vonatra, amivel Balatonszentgyörgyig mentünk, majd ott az utolsó átszállással hazajöttünk Boglárra, mert körbeértünk. 
Erik összeszámolta, hogy a négy vonattal összesen 44 állomáson jártunk. Fél hétkor indultunk, és fél háromkor szálltunk itt le a vonatról. 
Én nem vagyok nagy vonatfun, de még nekem is jó, és emlékezetes élmény volt. Olyan helyeken jártunk, amiről eddig azt sem tudtam, hogy létezik. 
Azt nem mondom, hogy holnap megismételmém, de lehet, hogy azt a verziót jövőre bevállalom, amikor Balatonakarattyánál egy órás sétával elérhető váz északi parti vonal. Na majd meglátjuk. 
Délután még strandolni is tudtak, aztán estére megérkezett az eső, eleinte csak szép, csendesen..most meg már dörög és villámlik. 
Holnap esőnap lesz..

2020. júl. 23.

Kicsit más

Ez most nem az a folyton csavargós nyaralás, mint amilyen volt a tavalyi, meg méginkább a tavaly előtti. Most inkább itt helyben mozgunk többet, sokkal többször megyünk a strandra. Én már nem kockáztatok, és nem megyek be a vízbe, mert úgy lett, ahogy jósoltam, már másnapra megjelentek a kiütések, azóta meg még több lett (tegnap még bementem térdig), úgyhogy tudomásul kell vennem, hogy csak a partról csodálhatom a vizet. Nem baj, ettől persze nem dől össze a világ, és nem fogom kevésbé szeretni sem a Balatont. Olvastam ma egy cikket az algásodásról, és az ott leírtak alapján elég könnyen elképzelhető, hogy arra vagyok ilyen szuperérzékeny. 
Attól is más ez a nyaralás, hogy Patrik úgy tudott velünk jönni, hogy ő közben dolgozik is. Tudtuk ezt előre, mert nincs ennyi szabadsága, és persze, mi neveltük őt ilyen kötelességtudó és felelősségteljes felnőtté..mégis fura, hogy időről időre eltűnik a szobájában, mert meeting van, illetve holnap mennie kell egy megbeszélésre is. Egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert fontos volt neki, hogy velünk jöjjön, és minden kényelmetlenséget bevállalt, de néha nagyon nem jó, hogy nem tud velünk jönni valahová. De ez is most új helyzet, majd meg fogjuk szokni, és jövőre már kevésbé lesz furcsa, ha esetleg ugyanígy lesz. 

2020. júl. 22.

Ez az a hely..

"Vannak helyek, ahol a mosolyok igazzá, a pillanatok végtelenné, a szavak valódivá válnak. Ahol a reggeli kávé illata magával ragad. Ahol az első perctől kezdve otthon érzed magad" (ismeretlen szerző)









2020. júl. 21.

Végre meleg

Ma reggel végre olyan "én szeretem" melegre ébredtünk. Ez az a fajta, amitől nagyjából mindenki kikészül, és nem tudja elképzelni, hogy ebben mi a jó. Nem gondolom, hogy el tudom magyarázni, de képzeljétek el, hogy az ilyen napokon van csak olyan, hogy egy testrészem sem fázik, és nem fájnak a csontjaim belül, úgyhogy amikor csak lehet, én bizony élvezem. 
A meleg miatt, ami csak nekem volt komfortos, a család férfi tagjainak annyira nem, nem is terveztünk mára mást, mint strandolást, és ezt jól meg is valósítottuk. Még én is voltam a Balatonban térdig. Igaz, szerintem holnapra meg is lesznek az ilyenkor szokásos kiütéseim, de mindegy, majd bekenem. Meg ez egyébként is a holnap problémája lesz. 
Késő délután megérkeztek a viharfelhők, és a frissítő eső, meg a lehűlés is megérkezett. Jó, fázni azért nem lett volna muszáj, de én azért már elővettem a kardigánt. 😁 
Este még sétáltunk egyet a kikötő környékén, és éppen elcsíptük a naplementét is. 



2020. júl. 20.

Nem olyan hétfő

Ha rajtam múlna, akkor nagyon sokáig ilyen lenne minden hétfő. Nem éreznék semmi bűntudatot, ha esetleg lenne olyan szerencsém, hogy valami miatt megadatna, hogy ne kelljen dolgoznunk. Akármennyi idő is lenne, kihasználnánk az utolsó percig, begyűjtenénk rengeteg élményt a már meglévők mellé. 
Addig pedig, amíg egy ilyen helyzet nem áll elő, ugyanúgy kihasználjuk az összes rendelkezésre álló időt mindenre. Vagy bármire, amire csak tudjuk. Nyilván vannak korlátok, fizikai, anyagi, de ez sosem szegte kedvünket semmitől sem. Nyaraltunk már nagyon kevés pénzből, a gyerekek a mai napig emlegetik azt, amikor ki volt számolva minden fillér, és maximum napi egy fagyi fért bele. Akkor is jól éreztük magunkat, együtt voltunk, élmény volt. 
Ma Balatonfüreden voltunk. Sokadszorra, de most először mentünk vonattal. Maga a vonatút nem volt az igazi élmény, legalábbis nem olyan, amilyen lehetett volna. Elfoglalták a helyeinket a vonaton, és ugyan megpróbáltuk visszaszerezni attól, aki elfoglalta, de az ő helyükön is ültek, így aztán veszett fejsze nyele volt, álltunk egy órát. De legalább már ott eldöntöttük, hogy visszafelé más útvonalon megyünk majd. 
Füreden rengetegszer voltunk már, de még mindig tud újat mutatni. Ott van minden, ami régóta ismerős, a bácsi is a padon a harmonikájaval, a szökökút, a Tagore sétány, a szebbnél szebb virágok. Nagyon finom ebédet ettünk a Bircsa étteremben, ettünk óriás fagyit a soprano-nál, sétáltunk, majd fél hatkor hajóra szálltunk, és elindultunk Siófokra. Füredről még sosem jöttünk hajóval a déli partra, ahogy a Szent Miklóson sem utaztunk még sosem. Imádom a hajókat, és ez a Szent Miklós gyönyörű nagy hajó, a Balaton zászlós hajója. Nagy élmény volt utazni vele, de valahogy a Szigliget akkor is sokkal inkább a szívem csücske. Siófokról még hazavonatoztunk, és mire megérkeztünk, már kellően elfáradtunk, és lejártuk a labainkat. 
De hatalmas élmény volt... bármikor mehetünk újra.