Csak ennyi

Újabban egyre nehezebben találok olyan témát, amiről szívesen írnék. Persze, vannak nálunk is minden nap apró bosszúságok, vagy épp nagyobbak, ugyanígy vannak kisebb-nagyobb örömeink is, de már nem akarok mindent kibeszélni magamból. Vagy legalábbis nem mindig mindent. 

Roli utolsó napjai nyolcadikosként az online térben megérnének egy kisebb misét, és biztos, hogy ha ő az első olyan gyerekem lenne, akit cseszegetnek, akkor nem is bírnàm ki, hogy ne kürtöljem világgá. De nem ő az első, ám az a szerencse, hogy az utolsó, így hagyom a francba az egészet. Megtanítottam intelligensen, de határozottan reagálni az ilyesmire, és pár napon belül meg is szabadulhat ettől a kapcsolattól végleg. 

A balatoni hétvége első teljes napja tökéletes nyugalomban telt, nagyon jó idő volt, igazi nyár illatú volt már minden. Strandon is voltunk, de persze csak a fiúk voltak a vízben. Én csak gyönyörködtem. 

Elég sokan vannak, szemmel láthatóan már nem csak azok, akiknek házuk van itt, hanem nyaralók is. Külföldiek is vannak, igaz, nagyon fiatalok, lehet, hogy egyetemisták, akik a vírus miatt nyáron sem jutnak haza. A távolságtartás nem nagyon jellemző, de szerintem senkinek eszébe sem jut. A vendéglátó helyeken mindenhol van kézfertőtlenítő kirakva, és van, ahol a kiszolgáló személyzeten van maszk.