2020. jún. 30.

A mai napról

Tegnap is, és ma is olyan fáradt voltam, mint már rég nem. Télen szokott csak ennyire vonzani délutánonként az ágy, de most pont azt éreztem, mint akkor szoktam. Jó, igazából nem is nagyon vacilláltam, hagytam magam odavonzani, ha már úgy alakult. Legalább fél órát el is szundítottam, ennek köszönhető, hogy most még nem vagyok ágyban. 
Voltam ma a háziorvosnál, de nem lettem sokkal okosabb. Mérjem továbbra is napi háromszor a vérnyomásomat, mert még most nem szám8t stabilan magasnak, hogy erre gyógyszert adjon. Nyilván afelé tendál, de még azért előfordulnak jobb értékek. Kaptam egy olyan gyógyszert, amiből akkor kell bevennem egy felet, ha 150 körül van. Aztán majd menjek vissza, és meglátjuk a továbbiakat. 
Kész tortúra volt ez az orvoshoz menés egyébként, mert ki kell tölteni egy adatlapot belépés előtt, meg lázat is mérnek. Ezzel semmi baj, de minden második ember azon akadékoskodott, hogy miért kell, vagy nem tudta kitölteni. A maszkot nem akarják felvenni, egy csomó embernek épp csak fityeg az arca előtt, takarni nem takarja el. Én sem szeretem hordani, de ez a szabály, akkor felveszem, és magamon hagyom. 

2020. jún. 29.

Erre sem gondoltam

Azok közé tartoztam világ életemben, akiknek úgy van mérhető vérnyomása, hogy előtte isznak két kávét. Szigorúan feketén, egy cukorral. Egyszer voltak már ilyen ritmuszavar féle gondjaim, de akkor is inkább csak a pulzusom volt magas, arra szedtem is valamit kb egy hónapig, aztán visszaállt minden a rendes kerékvágásba.
Egészen másfél héttel ezelőttig. Amikor bent a munkahelyen az egyik kolleganőnek vérzett az orra emiatt megmérte a vérnyomását (van vérnyomás mérő és defibrillátor is a raktárban). Ha meg már ott volt mérő az irodában, persze, hogy jó páran megmértük a sajátunkat. Legnagyobb döbbenetemre 147/96 volt, 91-es pulzussal. 
Azóta mérem minden nap, de nem nagyon mértem mostanában jó értéket. Most már zavar azért, főleg, hogy látszólag nem történt semmi, ami ezt indokolná. 
Felhívtam ma a háziorvost, holnap délután megyek hozzá, viszem a kis naplót a telefonomban. Gondolom fogok kapni valami enyhe gyógyszert, és remélem ennyi elég is lesz. 
Egyébként mióta tudom, hogy ilyen sz.r S vérnyomásom, már értem, hogy miért fulladok ki felfelé menet a lépcsőn, és sejtem mitől lehet, hogy zsibbad a bal kezem. De lehet, hogy csak belemagyarázom. 
Majd meglátjuk..

2020. jún. 28.

Pillanat

Tegnap este hazafelé a kocsiban írtam meg a Fradi meccses bejegyzést, amiatt is kimaradt valami. Meg amiatt is, mert igazából ugyan nagyon szorosan összekapcsolódik a két téma, de mégsem..
Nagyon sokszor volt már olyan ezen e rengeteg meccsen, hogy egy-egy gólnál, vagy nagyobb helyzetnél, esetleg egy különleges koreónál elkaptam valamelyik fiam arcán azt a különleges, gondtalan örömöt, amit sajnos már kinőttek. Tehet az ember bármit, lehet akármilyen laza szülő, akkor is utolér mindenkit az a fajta társadalmi elvárás, amitől egyszer csak elkezdi leplezni az igazi érzéseit, nem mondja ki mindig, minden helyzetben a teljes véleményét. Kontrollálja saját magát, mert ha nem ezt teszi, akkor bizony könnyen bajba kerül. Azt gondoljuk magunkról, hogy tök jó emberek vagyunk, mégis..ezt váltjuk ki egymásból. 
Tegnap este, amikor már az ünneplés zajlott, volt egy ritka, különleges pillanat. Mindhárom fiam a tűzijátékot nézte, mindenkinek mosoly volt az arcán, és az arcukon ott volt az a gyermeki csodálkozás, és még annyi érzelem, amit nem is tudok szavakkal elmondani. Balázst is megböktem, hogy lássa, részese legyen, és szerintem mindketten örökre belevéstük a pillanatot a szívünkbe. Eszembe sem jutott lefényképezni, csak elrontotta volna...
Amikor éjszaka már az ágyban feküdtem, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezek miatt a csoda pillanatok miatt nagyon szeretném, ha minden évben ugyanígy lenne bérletünk, mint eddig. Nagyon szeretném, ha minden évben megteremthetnénk ehhez a feltételeket. Az csak hab lesz a tortán, ha az évek múlásával már nem csak öt, hanem több bérletet is veszünk majd. Lehet, hogy a leendő menyeim nem lesznek focirajongók, de az unokáim biztos szeretni fogják ezeket a napokat. A menyeimnek pedig majd elmesélem ezt a tegnap estét, hogy ne nehezteljenek a meccsnapok miatt. 

2020. jún. 27.

Fradi Fieszta

Ma volt a szezon utolsó bajnoki meccse, a hivatalos bajnokavató meccs, ami egy fergeteges fiesztával zárult. 
Mit mondhatnék? Felejthetetlen pillanataink voltak minden meccsen. Örültünk, bosszankodtunk, szurkoltunk minden lehetséges pillanatban. Fáztunk, áztunk, ha a helyzet úgy hozta. 
Nem hiszem, hogy volt egyetlen fradista is ebben az országban, aki ne bízott volna abban, hogy meglesz a harmincegyedik bajnoki cím, és ez a közös hit is kellett ahhoz, hogy a ma este már az önfeledt szórakozásé legyen. 
Felnőtt férfiakat láttam ma sírva fakadni, amikor lefújták a meccset, és ez mindent elárul arról, hogy mit is jelent fradistának lenni. 
Most egy kis szünet következik, aztán nemsokára  következik a Bl. Ahol reményeink szerint sikerül egy kicsit tovább jutni, mint tavaly. És remélem, hogy a vírus helyzet nem szól bele újra, és a BL meccseken kis segíthetjük szurkolóként a csapatunkat. 

2020. jún. 26.

Péntek

Végre na olyan igazi nyári idő volt. Így, június legvégén azért már éppen itt volt az ideje. Minden nyáron vesszőparipám, hogy ne rinyáljunk már a meleg miatt, mert mindig van, aki éppen nyaral, és a nyaraláshoz hozzátartozik a meleg, a fagyi, a jéghideg limonádé, a dinnye...ezek meg azért húsz fok körüli hőmérsékletben nem esnek még annyira jól, mint amikor meleg van. 
Kicsit sajnálom is, hogy ezen a hétvégén nem vagyunk a Balatonon, de nem lehetünk telhetetlenek. Egyébként is itt az ideje egy kicsit "szürkébb" hétvégének. Ami egyébként a legkevésbé sem lesz szürke, főleg nem a holnapi nap. Leginkább pompázatos arany színekben fog játszani, mert holnap ott leszünk a szezon utolsó Fradi meccsén (is), ahol átveszi a csapat a jól megérdemelt aranyérmeket. 

2020. jún. 25.

Bizonyítványok

Ahhoz most már kicsit lusta vagyok, hogy mindent leírjak, meg egyébként is hülyeség lenne, ha lefényképezni is lehet. Szerencsére eszembe jutott Roli bizonyítványát is lefényképezni, mielőtt ma ott kellett hagyni a középiskolai beiratkozásnál az új iskolájában. 
Biztos van, aki sokkot kapna attól, ha ilyen jegyei lennének a gyerekeinek, de én semmi ilyesmit nem érzek. Büszke vagyok rájuk mindenért, amit végigcsináltak, ahogy egymást segítették a digitális oktatás során. 



2020. jún. 24.

Szerda

Majdnem azt adtam címnek, hogy hétfő..a héten megint kicsit időzavarban vagyok, de leginkább úgy lenne ez őszinte, hogy nagyjából fogalmam sincs róla, hogy milyen nap van. Arra igyekszem koncentrálni, hogy azokat a dolgokat, amiket határidőre meg kell tenni, azok meglegyenek. Ilyen például, hogy Rolit holnap be kell íratni a középiskolába. Végszóra ma meglett a bizonyítványa is, holnap vinni kell magunkkal. 
A nyakam jobb oldala elég durván becsomósodott, lehet, hogy elaludtam, nem tudom. Nem túl kellemes érzés. 

2020. jún. 23.

Megint itthon

Ma megint hazajöttünk a Balatonról, és holnap megint dolgozni megyünk, de itt vége is ennek a ciklikus jóvilágnak, mert most már majd csak nyaralni megyünk. De az már nem sok idő, és pont jó is lesz, mert addigra megint nagyon fog hiányozni, hogy ott legyünk. Most már volt azért benne egyfajta természetesség, hogy minden hétvégét ott töltünk, és persze, simán meg tudnánk szokni, de erre most még nincs reális esély. 
Igaz, Balázs hétvégén mind a hat számot eltalálta a hatos lottón, csak épp nem egy szelvényen voltak, így nem hullott az ölünkbe egy nagyobb kupac millió, amiből az ilyen típusú vágyaink testet ölthetnének. 
Én egyébként abszolút optimista vagyok e téren is, mert eddig még minden álmunkat valóra váltottuk, biztosan ez is sorra fog kerülni. Csak még nem jött el erre a megfelelő pillanat. 

2020. jún. 22.

27

Abban egészen biztos vagyok, hogy 1993 június 22-én nem volt sem szélvihar, sem eső, de még csak hosszú nadrágot sem jutott eszünkbe felvenni. Gyönyörű nyár nap volt, gyönyörű csillagfényes este. 
Hogy honnan tudom ezt ilyen biztosan? 27 évvel ezelőtt lett belőlünk egy pár. Már előtte is érzékeltük párszor, hogy van közöttünk valami érdekes szikra, valami, amitől kicsit talán többet kerestük egymás társaságát, mint ahogy az csak barátok között szokás volt. Most azt mondanák erre a jelenségre, hogy működött köztünk a kémia.  
Ez vezetett végül odáig, hogy azon a bizonyos 27 évvel ezelőtti nyári estén elcsattant közöttünk az A csók, ami aztán nagyjából mindent el is döntött a továbbiakra. 
Többet nem nagyon volt kétség, kérdés bennünk, egy pár lettünk, és kész. Nem voltak emlékezetes, romantikus randik, de olyan természetességgel simultunk bele egymás életébe, mintha mindig is erre készültünk volna. 
Izgalmas évtizedek vannak mögöttünk, elképesztő, hogy mi mindent csináltunk már végig együtt. Nem is tudom, vajon tényleg emlékszem e mindenre. 
Természetesen sok mindenben változtunk azóta, mindig igazodva az épp aktuális körülményekhez. 
A lényeg az, hogy a legfontosabb nem változik. Szeretjük egymást. 

2020. jún. 21.

Nahát..

Hát én most már azért tényleg ki vagyok akadva az időjárásra. Még ha azon túl is tudok lépni, hogy nekem mi lenne jó, akkor is elég nagy kicseszés ez azokkal, akik pl becsülettel otthon töltötték a karantén időszakot, végigtolták a digitális oktatás hónapjait meg a home office létet egy-két-három-négy gyerekkel, most meg, amikor már nagyjából minden teher lekerült, és lehetne kicsit kimozdulni, kikapcsolódni, akkor az időjárás fogja magát, és beint mindenkinek. Persze, hideg nincs, ha épp nem valami viharos szél közvetlen közelében vagy. Ha igen, akkor hideg is van, meg a szél is letépi a fejedet is akár. Látom én is, hogy sokan nyaralnak már, szedett-vedett meleg ruhákba burkolózva sétálnak, de nem esik igazán jól egy fagyi sem. 
Éledezne pedig a part, láttuk már a készülődést hetekkel ezelőtt, de most sokan inkább zárva vannak. Gondolom nem éri meg nyitva tartani egész nap úgy, hogy alig téved be valaki. 
Ha meg magamat nézem...hát..ma este teát csináltam magamnak, hogy valami kicsit átmelegítsen. Pedig nincs olyan, hogy ki sem mozdulunk a házból amiatt, hogy nincs jó idő, ma is voltunk sétálni nem csak a boglári parton, hanem Lellén is, de közvetlenül a Balaton partján szó szerint visszalökött a szél. Gyönyörű egyébként így is tó, a maga haragosan hullámzó módján, de túl közelről nem lehet megcsodálni. 


2020. jún. 20.

Meccsnap

Kevés dolog van, amiért a Balatonról elindulunk Budapestre, de a Fradi meccs, az Fradi meccs, ennyi idő után pedig, amit otthonról szurkolással töltöttünk, végképp nem is volt kérdés, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. 
Minden ugyanolyan volt, mint eddig, minden ismerős, mégis olyan érzés volt egy teltházas meccsen részt venni, mintha valami különleges ajándék részesei lehettünk volna. 
Nagyon sok ismerős, rég nem látott arccal találkoztunk, összemosolyogtunk, örültünk egymásnak. Az online sörözős emberek úgy örültek nekem, mintha a királynő lennék. 
A meccshangulat fantasztikus volt, mindenki kiszurkolt magából mindent, ami az elmúlt hónapokban elmaradt. Megvertük a lilákát, és 14 pontra növeltük az előnyünket a bajnokságban. A biztos bajnoki cím csak fényesebb lett ma este. 


2020. jún. 19.

Ma történt, és tegnap

Annyi minden tud történni egy-egy nap alatt, és mellette annyi minden tud nem megtörténni is. Mindennek megvan a maga oka, én hiszek ebben, és hiszem, hogy mindenből tanulunk valamit, minden a fejlődésünket szolgálja. 
Ma volt Roli ballagása hivatalosan. Az iskolában, vendégek, családtagok nélkül. Végül a veszélyhelyzet megszüntetése kapcsán tegnap délután bejelentették, hogy mindenkihez mehet egy szülő. 
Roli hetekkel ezelőtt eldöntötte, hogy nem akar ezen részt venni, és el is fogadtuk ezt a döntését. Jó oka van rá, hibáztatni sem tudom érte. Azért természetesen megkérdeztem tőle többször is, hogy biztosan nem fogja e megbánni, de megingathatatlan volt. 
Ha nem a harmadik gyerekünk lenne, lehet, hogy nem tudtam volna elfogadni a döntését, és nem tudtam volna ezt az egész mindenséget úgy kezelni, ahogy megtörtént. 
De ebből is sok mindent tanultunk. Sokat tanultam Roliról is, sok mindent értettem meg vele kapcsolatban ezeken keresztül. Sosem lesz könnyű eset, sosem lesz olyan, aki kérdés, kétség nélkül elfogad bármit. De ez nem baj, mert pont ez az ő egyik erőssége, hogy már-már idegesítő alapossággal és részletességgel jár utána mindennek, ami érdekes számára. Nagyon fárasztó követni a gondolatvilágát, néha baromi idegesítő is emiatt. 
Az még tegnapi történt, hogy végül tényleg úgy lett, hogy szombaton meccsre megyünk. Amikor bejelentették, hogy lehet, azonnal mindenki jegyvadászatba kezdett, az oldal persze nem bírta a terhelést. Már bőszen vigasztaltam magam amiatt, hogy ebböl az élményből kimaradok, amikor Patrik küldött egy képet a jegyekről. Ha nem épp az iroda kellős közepén ültem volna az asztalomnál, biztos, hogy felugrottam volna örömömben. Patrik nem tud velünk jönni, mert már leszervezte a hétvégi programját (az egy külön mese lenne, hogy időközben megjelent az életünkben egy kedves kis Zsófi nevű lány), és mégis minden követ megmozgatott, mert tudta, hogy nekem nagyon fontos. Úgyhogy holnap meccsnap...
Az megint mai történet, hogy négynapos hétvégét kezdtünk a Balatonon. Innen megyünk a meccsre, és ide jövünk haza majd. 
Minden úgy jó, ahogy van...

2020. jún. 18.

:(

Nincs ma olyan magyar ember, aki egy percre ne állt volna meg elszorult torokkal, hitetlenkedve fogadva a hírt, ami arról tudósított mindenkit, hogy Benedek Tibor elment közülünk. Semmi közöm nem volt a vizilabdához sosem, de azért az ő neve fogalom volt. 
Azt írják, súlyos betegséggel küzdött. És ebben a végső küzdelemben nem tudta elhódítani az olimpiai aranyat. 
Végtelenül sajnálom, hogy csak ennyi jutott neki, végtelenül sajnálom a gyermekeit, akik ma reggel életük legszörnyűbb napjára ébredtek, és soha többé nem lesz már ugyanolyan semmi.

2020. jún. 16.

Bajnokcsapat

Egyik szemem sír, a másik meg természetesen kacag. Normális esetben ezen a meccsen ott lennénk, és most nem posztot írnék az utolsó tíz percben, hanem már sokszáz szurkolótársammal együtt önfeledten ünnepelnénk a csapatunkat, akik ma este azzal a két góllal, amit a Honvédnak rúgtak, máris bebiztosítottàk a harmincegyedik bajnoki címet. Van még három meccs ezen kívül, de már olyan pontelőnyünk van, ami gyakorlatilag behozhatatlan, akármi is lesz. 
De a büszkeség így is hatalmas bennem, Magyarország legjobb csapata a miénk, amit eddig is tudtunk, de most akkor tudja megint az egész város...bajnok lett a Ferencváros. 
Az lenne a hab a tortán, ha szombaton már mindenki mehetne meccsre, mert akkor nincs az, ami onnan visszatarthat, egy derbyn ünnepelni a bajnoki címet a visszatért szurkolókkal...a gondolat is borzongató. Bárcsak így lenne...

2020. jún. 15.

Megint itthon

Nagyjából mindenki minket irigyel hetek óta ezekért a balatoni hétvégékért. Nem hiszik el, hogy van ott valóban dolgunk is, nem csak arról szól minden nap, mint nyaraláskor. Kicsit megtapasztaljuk, milyen lesz majd, amikor egyszer ott fogunk tartani, hogy saját nyaralónk is lesz. 
Elég gyorsan belejöttünk szerintem, az első héten volt csak némi fennakadás az itthoni és az ottani dolgok miatt, de akkor még rutintalanok voltunk. Azóta eljutottunk oda, hogy itthon is minden rendben van, van tiszta ruha folyamatosan, van étel a hűtőben, rend van, tisztaság. Ehhez persze kellünk mindannyian, de ez így pont jó. A fiúk tök jól tudnak már mosni, szárítógépet ki-be pakolni (a hajtogatást még gyakorolni kell). Hét közben porszívóznak, port törölnek, nekem csak felmosni kell. 
A ki-be pakolás fél óra alatt megvan, teljesen rutinosan készítünk össze már mindent. Néha lemarad valami, de nem esünk kétségbe. 
A fiúk a Balatonon sokkal inkább "élnek", mint itthon, órákat sétálnak, gördeszkáznak, mindenhová szívesebben mennek, mint itthon. Patriknál mondjuk most ez változott, ő olyan sűrű életét él a mindennapokban, hogy neki jelen pillanatban kicsit unalmas is az ottani nyugalom. Velünk továbbra is szívesen van, de már azért előfordul, hogy nem mi vagyunk az első helyen. 
Meg tudnám szokni ezt egyébként, szerintem nem okozna gondot a kétlakiság. 

2020. jún. 14.

Vasárnapi Balatonos nap

Furcsa időjárás van, az biztos. Délelőtt nyár volt, aztán volt délután olyan érdekes tavaszi idő is, estére még kifejezetten kora őszi volt. 
Itt a Balatonon nem esett, otthonról kaptuk csak a hírt, hogy ott viszont lezúdult rendesen az égi áldás. Nekünk nincs kárunk, de képeket láttunk a hömpölygő vízről, meg elárasztott udvarokról. 
Mi itt takarítottunk, többszáz könyvet szabadítottunk még nem kevés portól, most olyan jól néz ki, mint még talán sosem. Otthon titkon mindig vágytam egy könyvtár szobára, itt ebből a helyiségből simán lehetne ilyen. A könyvek, és a plafonig érő könyvespolc már adott, egy kényelmes fotel, pár puha takaró, egy jó lámpa kéne még, és engem akar oda is lehetne zárni egy hétre is. 
Amúgy nem haladunk rosszul, lassan tényleg az összes helyiség sorra kerül már, de egy ekkora házban nem nagyon megy gyorsabban, De továbbra is jó érzés megcsinálni, olyan jó, ahogy a kezünk munkája nyomán látványosan átalakul, megszépül, megtisztul minden. 
Holnap megint nem dolgozunk, így ma este még nem megyünk haza, csak valamikor holnap délután. Várhatóan a nyaralás előtt még a jövő hét vége is ugyanilyen lesz, utána már csak nyaralni jövünk. 
De azért természetesen ma is jutott idő sétálni is, gyönyörködni a Balaton ezer színű szépségében, hallgatni a madarak csiripelését, csivitelését.

2020. jún. 13.

Csak ennyi

Újabban egyre nehezebben találok olyan témát, amiről szívesen írnék. Persze, vannak nálunk is minden nap apró bosszúságok, vagy épp nagyobbak, ugyanígy vannak kisebb-nagyobb örömeink is, de már nem akarok mindent kibeszélni magamból. Vagy legalábbis nem mindig mindent. 
Roli utolsó napjai nyolcadikosként az online térben megérnének egy kisebb misét, és biztos, hogy ha ő az első olyan gyerekem lenne, akit cseszegetnek, akkor nem is bírnàm ki, hogy ne kürtöljem világgá. De nem ő az első, ám az a szerencse, hogy az utolsó, így hagyom a francba az egészet. Megtanítottam intelligensen, de határozottan reagálni az ilyesmire, és pár napon belül meg is szabadulhat ettől a kapcsolattól végleg. 
A balatoni hétvége első teljes napja tökéletes nyugalomban telt, nagyon jó idő volt, igazi nyár illatú volt már minden. Strandon is voltunk, de persze csak a fiúk voltak a vízben. Én csak gyönyörködtem. 
Elég sokan vannak, szemmel láthatóan már nem csak azok, akiknek házuk van itt, hanem nyaralók is. Külföldiek is vannak, igaz, nagyon fiatalok, lehet, hogy egyetemisták, akik a vírus miatt nyáron sem jutnak haza. A távolságtartás nem nagyon jellemző, de szerintem senkinek eszébe sem jut. A vendéglátó helyeken mindenhol van kézfertőtlenítő kirakva, és van, ahol a kiszolgáló személyzeten van maszk. 

2020. jún. 12.

Már megint

Piszok nagy mázlisták vagyunk, mert ez már a harmadik olyan hétvégénk lesz egymás után, ami nem csak hosszú hétvége, de még ráadásul a Balatonon is töltjük. 
Nem kevés szervezést igényel, hogy otthon isinden rendben legyen, meg itt is úgy töltsük el az időt, hogy jusson pihenés és szórakozás is a mindenmás mellett, de minden fáradtságot megér. 
Vacsora utáni séta közben látni a naplementét, meg a Badacsonyt, felülmúlhatatlan. 


2020. jún. 11.

Csütörtök

Attól néha agybajt tudnék kapni, hogy amikor pl napközben lenne kedvem épp átpakolni a ruhákat a szekrényben, akkor természetesen pont dolgozom, és esélyem sincs ilyesmire. Amikor hazaérek, akkor meg kell legalább fél óra, mire az agyam átáll az itthoni üzemmódra. De miután átáll, méh akkor is erősen szelektalok mindent, ami eszembe jutott. Mert vagy kedvem nincs hozzá, vagy csak inkább ledőlnék az ágyra egy kicsit. 
Most meg mee ideje lesz ezt megtenni, mert naná, hogy megint fél 12 lett. 

2020. jún. 10.

Volt ma minden

Ami nem szokott lenni sima hétköznapokon. Például, hogy munka után nem sokkal csajbuliba mentem, Roli pár osztálytársának anyukáival. Jól éreztük magunkat, amiben nem csak a sokféle beszédtéma segített, hanem a diópálinka, körte pálinka meg a kétféle bor is. Kicsit a fejembe is szállt, de épp csak annyira, hogy még azért ne legyen kellemetlen. 
Este Fradi meccs is volt, ami csak az utolsó pillanatokban lett döntetlen. Nem mondom, hogy boldogok voltunk ettől, mert meg kellett volna nyerni, de már mindegy, ez csak erre volt elég ma..
Egyébként minden reggel megfogadom, hogy korán lefekszem, aztán valahogy mindig fél tizenkettő lesz. 

2020. jún. 9.

Hétköznapjaink

Mindig csak ismételni tudom magam mostanában, mert ilyen is mostanában az életünk. A hétvégéket a Balatonon töltjük, a hétköznapokat itthon, többnyire munkával. Ott természetesen zajlik az élet, újra és újra alkalmazkodnunk kell a folyton változó körülményekhez. Nem nagyon lehet előre tervezni, mert senkinek fogalma sincs arról, mi vár még ránk. De én minden nap optimistán kezdem a napot, mindenhez úgy állok hozzá, hogy meg fogjuk oldani. Van, amit nem egyszerű, és jó sok gondolkodást igényel, de ez nem baj. Minden megoldott helyzet után egy újabb tapasztalattal leszek gazdagabb, és minden ilyen után több mindent tudok. Tekinthetném úgy is, hogy végzek egy csomó felesleges plusz munkát, de annak nem sok értelme lenne, csak negatív irányba vinne el. 
Rolinak úgy tűnik, menet közben befejeződött az iskola. Nem kap már feladatot, az utolsó tegnap jött matekból. Vagyis vélhetően az utolsó..mert még bármi lehet péntekig. 
Eriknek még vannak feladatai, de az övé is erősen csökkenő tendenciát mutat. 
Patriknak is van még vizsgája, mellette itthonról dolgozik. Bámulatosan jó munkája és kollégái vannak, néha irigylem érte egy kicsit. De leginkább azt kívánom, hogy ez így maradjon neki egész életében, bármi is lesz majd a végén, ahol megállapodik. Elképesztő társasági életet is él, csak kapkodom a fejem, hogy hol ezzel a társasággal, hol egy másikkal, néha egész sokan, máskor meg épp csak páran vannak. Van mit pótolniuk, értem én, meg egyébként is most fiatalok. 
Hát így valahogy telnek ezek a hétköznapok.

2020. jún. 8.

Megint itthon

Nem mondom azt, hogy nem fárasztó ez a tempó, hogy hét közben itthon vagyunk, dolgozunk, aztán egész hétvégén a Balatonon vagyunk. Ott persze igyekszünk az adott időbe minél több mindent besűríteni, amit csak lehet. Kevesebbet is alszunk, bár..az idén még egyszer sem ébredtem fel arra, hogy megy a vonat, pedig aludtunk már nyitott ablaknál. De továbbra is azt gondolom, hogy ez kellemes gond, nagyon szívesen teszünk-veszünk a házban, ház körül, élvezzük a nagy sétákat, a 
madárcsicsergést, meg mindent, ami ott van. Télen majd ráérünk ezt kipihenni (vagy a következő vírus hullám idején, ki tudja?) 
Sajnos ezen a hétvégén sem nyertünk a lottón, és nem tehettük azt meg, hogy ma reggel mindketten telefonálunk a főnökeinknek, hogy mar ne számítsanak ránk. Pedig eljátszottunk a gondolattal. De így ma délután hazajöttünk, kipakoltunk, mostam egy adagot, elpakoltam minden ruhát, bevásaroltunk, rántott húst vacsoráztunk, és holnap reggel megyünk dolgozni. 

2020. jún. 7.

De jó volt

Hát ma aztán pont olyan idő volt itt, mint amit én szeretek. Annyira, hogy a nap is megfogta egy kicsit a karomat. És annyira, hogy a lábam majdnem térdig már benne volt a Balatonban. Az első pillanat sokkoló volt, mert azért hideg (főleg nekem), de alig pár pillanat múlva már kifejezetten kellemes volt. 
A Balaton továbbra is lenyűgöző, az a nyugalom és az a méltóságteljes nagyság, ahogy bármerre nézek, mindenhol a víz ezerféle színe tükröződik.. egyszerűen varázslatos. Órákig tudnék ülni, és nézni, és tízezer fényképét tudnék minden nap készíteni. 
Egyébként közülünk Roli volt olyan bevállalós, hogy már rendesen meg is mártózott a vízben, de rajta kívül is többen strandoltak már. Az én vesém biztos nem bírná ezt ki, nem is kockáztatom meg, de őszintén csodálom azokat, akik ilyen hőmérsékletű vízben is képesek eltölteni akármennyi időt is.
Ma még itt alszunk, és jelen pillanatban a Fradi meccset nézzük (és vezetünk, ahogy azt kell), holnap nem dolgozunk. Az ilyen hétfőket nagyon tudom szeretni. 


 

2020. jún. 6.

Alakul

Nem merem elkiabálni, de már azért igazából is olyan nyár féle volt minden. Nem csak a Balaton parton vagyunk, hanem sütött a nap is, szélcsend is volt, úgyhogy igazán kedvemre való volt minden. 
A ház takarítás is nagyon jól halad, az összes ablak meg van pucolva, az összes függöny ki van mosva. 
A fürdőt is kitakarítottam, a csempék, csapok csak úgy ragyognak. A pókokat is kiköltöztettem átmenetileg (úgyis visszajönnek). Tök jó, hogy úgy lehet mindezt csinálni, hogy közben nem kell idegeskedni semmin, bármikor lehet menet közben egy kicsit megpihenni a teraszon. 
Azt kicsit sem bánom, hogy az itteni konyha nem alkalmas arra, hogy ekkora családnak ebédet főzzek, így még erre vonatkozó kényszer sincs. Itt maximum grillezünk a kertben, minden mást a helyi, vagy a szomszédos települések valamelyikén dolgozó éttermek/pizzériák intéznek helyettünk. 
Ilyenkor mindig csak megerősödik bennem, hogy tényleg a főzés, és az akörüli dolgok viszik el a legtöbb energiát. 




2020. jún. 5.

Ez egy jó nyár lesz

Akkor is, ha nehezen indul, mert még mindig simán jólesik a polárszerű (talán wellsoft) kardigánban lenni, és nem érzek késztetést arra, hogy rövid ujjú felsőben menjek bárhová is. De amikor a nap süt, akkor egész más érzés minden, melegít, simogat, és olyan vidám hangulatú, hogy szó szerint azonnal más színben látom a világot. 
Ma munka után összepakoltunk otthon, és megint indultunk a Balatonra. Megint három napra, mert csak hétfőn megyünk haza. Ez is jó, és már most nyaralás hangulata van mindennek, még akkor is, ha út közben is többször elkapott minket egy-egy zivatar, és itt is esett szinte egész este. De esőben is lehet grillezni, és a teraszra nem esik be az eső, így lehet ott vacsorázni ilyenkor is. 
Jól el is lehet felejteni egy pillanat alatt minden hülyeséget, amit a héten is tapasztaltunk. Kit érdekel, amikor ilyenek is jutnak az embernek? 



2020. jún. 4.

Kispéntek

Azért mostanra tényleg eljutottam oda, hogy már nem csak mondogatom, hogy elengedek ezt vagy azt, hanem meg is teszem. Azt nem mondom, hogy már szemrebbenés nélkül megy, de jól haladok. Simán tudok nemet mondani is, türelmét kérni is munkával kapcsolatban is, már nem akarok másfél napnyi munkát elvégezni egy nap alatt. Megvár minden. 
Itthon is így van. Amihez nincs kedvem, nem csinálom. Ha fáradt vagyok, akkor pihenek. Persze előfordul, hogy kicsit bánom, amikor nem veszek erőt magamon valamit megtenni. 
Holnap már péntek lesz megint, és délután megint megyünk a Balatonra. Hagytunk még tennivalót is a múlt héten, de már kevesebb van, mint akkor volt. Remélem az időjárás is jobb lesz, legalábbis többet süt majd a nap. 

2020. jún. 3.

Daráló

Csak daráljuk a mindennapokat, szépen összesűrűsödtek a tennivalók, intéznivalók minden napra. Nyoma sincs már a lelassult világnak, csak az emlékeztet mindenkit a vírus helyzetre, hogy az üzletekben maszk van az emberek kb kilencven százalékán, meg mindenféle padlómatricák, elválasztók jelzik a betartandó távolságot. 
Nincs ezzel bajom, bár ezt a maszkviselést egyre jobban utálom már, se ha kell, akkor kell. 
Ma munka után elmentünk ruhát venni a fiúknak. Kedve senkinek nem volt hozzá, de most már nemigen lehetett tovább halogatni. Roli a ruhái nagyrészét kinőtte, Eriknek jó pár rövidnadrágja elhasználódott. Nem válogattak sokat, őket is nagyon zavarta a maszk, de mindenki kapott magának mindenfélét, amit akart. Nem annyit, amennyire szükségük lenne, de majd egyszer még vállalható lesz valamikor egy ilyen vásárlás. 
Holnap már csütörtök, ami jó, mert mindjárt megyünk megint a Balatonra. 

2020. jún. 2.

Ma nincs kedvem

Már úgy is keltem reggel, hogy nem volt kedvem semmihez sem, és ez ki is tartott egész nap. Pedig nem lehet okom panaszra, igazán kijut mindenféle csuda izgalmas projektből nekem is, egy kicsit sem lehet monotonnak vagy unalmasnak érezni a munkanapokat. 
Sajnos épp nem vagyok olyan hangulatban, hogy ezt értékelni tudjam, de sebaj, olyan is van, hogy előbb táncolnak, és csak később jön a zene. 
A meleg és a napsütés lenne az én zenén szerintem. Türelmesen várom.

2020. jún. 1.

Már itthon

Egy ideje már úgy van, hogy bárhol vagyunk is, és akármilyen jó is ott nekünk, azért hazajönni is mindig jó. Továbbra is nagyon szeretem ezt az otthonunkat, mert itt aztán minden olyan, amilyenre mi vágytunk, ráadásul itt van mindenki, aki nagyon fontos nekem. 
Ezen a hétvégén jórészt Patrik nélkül voltunk, ő csak a vasárnapot töltötte velünk (pont akkor volt a legrosszabb az idő). Szombaton a Padtársos fiúkkal-lányokkal volt csapatépítő buli. Kihasználták, hogy már nem csak online formában van lehetőségük beszélgetni. Annyit tudok a buliról, hogy igencsak felépült a csapat, abban nem volt hiba. 😊 Nem kíváncsiskodtam a részletekről, nincs is hozzá semmi közöm, annyit kérdeztem csak, hogy történt e olyan, amit majd egyszer a saját gyereke előtt szégyellne elmesélni, de azt mondta, semmi ilyen nem volt. Ma meg egy gyerekkori barátjával volt pecázni. Ez a pecázás amúgy nálunk nem nagy sláger, és ő is csak Dávid társasága miatt megy, mert ő meg szereti. Ezt sem akarta lemondani, mert egyre kevesebb lehetőségük van közös programokra, más irányba tart az életük, de ennek ellenére mindent megtesznek érte, hogy azért legyenek ilyen napok. 
Nekünk furcsa volt nélküle, de ez az élet rendje, ezt is szoknunk kell. Abban mondjuk tök jók vagyunk szerintem, hogy nem aggódjuk túl ezeket a bulikat. 
Ma egyébként már sokkal jobb idő volt, mint tegnap. Mondjuk legyen is, hát ma már június van. 
Igazán szuper környezetben ebédeltünk, a kikötőben. Amíg ettem, végig láttam a Szigligetet is, éppen ott pihent a következő járat indulása előtt. Szerintem egész héten ez fog éltetni majd munka közben is.