Lehet azt mondani, hogy bármi történt is, nekünk legalább van munkánk, amiért fizetést kapunk. Ez így van, és ezért mindenki elég hálás is, bár hozzáteszem..nagyon sokan vannak, akik azokban a boldog békeidőkben is heti hét napot dolgoztak, amikor még mások a hosszú hétvégéket élvezték. Akkoriban volt az az álláspont, hogy hát ők választották..igen..és most ez a fajta kitartás így (és csakis így) fizetődik ki.
Március végén még egy ország volt hálás a munkánkért, külön rádió hirdetésben köszönték meg a főnökeink is, hogy az akkor igen reménytelennek tűnő helyzetben is ott volt mindenki, ahol lennie kellett.
Azóta sok minden lefolyt a Dunán, nagyot változott a világ, vele együtt az anyagi dolgok, a megítélés, és az egymás iránti lojalitás is.
Ki-ki a maga vérmérseklete szerint dolgozza fel az elmúlt hónapok, és leginkább az elmúlt hét történéseit. Én először megsértődtem egy kicsit. Két napot adtam ennek a sértődött egónak, aztán meguntam, hogy lehúz, és elkezdtem elhessegetni innen. Van egy csomó pozitív hozadéka még a csalódásnak is. Remekül kirajzolódott az az éles határvonal, amit nem szabad átlépni. Nem kell többet adni magamból, mint amit kapok. Nincs szükség rá, hogy a végletekig felhasználjam az összes agykapacitásomat és energiámat. Nincs arra semmi szükség, hogy plusz időt fordítsak bármire is, ha nem elég a munkaidő.
Külön tanulást igényel ez most, mert szeretem amit csinálok, és így szeretem jól csinálni, folyamatosan javítani mindenen, amin lehet, de ezek igénylik azt a pluszt, amire nincs szükség.
A következő pár hétben megtanulok engedni, elengedni, és az így megmaradt energiákat máshol befektetni.
És reményeim szerint már el is fogom ezt sajátítani mire nyaralni megyünk, és ott eszem ágában sem lesz munkával foglalkozni.
Pont volt a héten nekünk is ilyen mélypont. Sírtam is, mikor a fejünkhöz kaptuk, hogy legyünk hálásak, mert itthon dolgozhatunk, és biztos nem ültünk 8 órát a gép előtt és fizetést kaptunk. Hálásak vagyunk, én fennen hirdettem is, de azért azt nem érzem, hogy a semmire kaptam. Azért dolgoztunk, dolgozunk. Nem esett jól, de érzem, hogy most abban a pozícióban sem egyszerű. Túllépünk rajta és csináljuk a munkát.
VálaszTörlésHát..mi ott voltunk, csak az irodai pozíciókban volt home office, mégis csökkentés van, meg szigorítás..Mindegy, kibírjuk, volt már rosszabb is. És lesz még jobb is. 😊
VálaszTörlés