Milyen érdekes, hogy mennyire befolyásolja a mindennapjaink minőségét ez az egész vírus helyzet. Abból is látszik, hogy nap végére kevés olyan történést tudok felidézni, ami nem munkáról, vagy kötekességről szólt.
Nem szoktunk hétköznapokon nagyon nyüzsgő életet élni, de azért csak előfordul, hogy itt-ott megállunk egy pár mondatra valakivel, vagy nézelődünk csak azért, mert épp olyan kedvünk van. De most ilyenek sincsenek, a lehető legrövidebb idő alatt próbálunk mindent elintézni, hogy aztán jöhessünk is haza. Így aztán minden nap olyan most, mintha nem is élnénk igazán, csak úgy vegetálnánk addig, amíg ez a helyzet majd egyszer véget ér.
Igen, kezdünk besokallni. Én tegnap estére értem a mélypontra, és nem mondhatom, hogy aludtam rá egyet és most másképp érzem magam. Pocsék helyzet. :(((
VálaszTörlés