Ezen a héten megint különösen érzékeny vagyok (egy csomó mindenre) a negativitásra. Körülöttem az emberek kilencven százaléka csak morog, a rosszat keresi mindenben, én meg épp olyan passzban vagyok, hogy ez szörnyen frusztrál. Nem akarom ezt látni, hallgatni meg főleg nem. De ugye ki vagyok én, hogy bárkinek/mindenkinek megmondjam a tutit, de azért vannak páran, akiknek felhívom a figyelmét erre a tényre, és próbálom ugyanazt a helyzetet egy másik perspektívába helyezni. Persze, rendre megtörténik, hogy nem érti, mit akarok, és ilyenkor én érzem hülyén magam.
De azért akad egy-két olyan ember is, aki elgondolkodik, és megköszöni, és többször is kaptam már azon azóta, hogy kijavítja magát egy-egy megnyilvánulás kapcsán.
Nem gondolom magam egyébként jó embernek, aki képes erre a "be positive" életérzésre, mert nekem is vannak sz@r napjaim, van, amikor kiakadok, de legalább igyekszem nem belesüppedni ezekbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése