Lógós nap

Ebben a hónapban ez már a második olyan nap, amit ellógtam. Azt sem lehet mondani, hogy helyette itthon feje tetejére állítottam mindent, és most ragyog a ház, mert ezt is ellógtam. Nincs semmi mentségem, kivéve, hogy pont ehhez volt kedvem. Majd lehet, hogy lesz idő, amikor ezt bánni fogom, de már mindegy...
Azért Erik biztosítónak hiányzó orvosi papírját beszereztem (alig két órás várakozással).
Balázs közben elment Rolival megnézni, hogy sikerült a felvételi. Ügyes volt, főleg annak függvényében, hogy évek óta azt hallgatom róla, hogy nem tanul semmit, nem tud semmit, lusta, mint a föld. Jó, ez a legutolsó tényleg jellemző rá.
Meg persze az is igaz, hogy nem tettünk túl sok plusz energiát ebbe a felvételi dologba most sem (és így volt ez a két bátyja esetében is) Az iskolai kötelező előkészítőn részt vett, de csak az idén, miután lekerült a gipsz a kezéről. Tavaly nem éreztem szükségét.

64 pont összesen, a matek jobban sikerült, mint a magyar. Mindkét kiszemelt iskolába elég lesz szerintem, már csak Rolin múlik, hogy marad a sorrend úgy, ahogy először gondolta, vagy változtatni akar.
Délután aztán derült égből villámcsapásként begörcsölt a vesém. Épp a lidl kellős közepén érte el a csúcspontját. Még szerencse, hogy Erik velem volt, mert ha egyedül lettem volna, biztos, hogy ott hagyok mindent, és kimegyek. Így is volt olyan félelmem egy-két percre, hogy rosszul leszek a fájdalomtól.
Ez aztán már az egész estémre is rányomta a bélyegét, csak a fekvésre voltam alkalmas (nospa-algopyrin kombóval)
Mostanra azért sikerült azt elérni, hogy már nem fáj (csak ha nevetek), így bízom benne, hogy ennyi volt. De legalább most már biztos lehetek benne, hogy eddig sem a derekam fájt.