2020. júl. 10.

Péntek lett

Ez a hét is gyorsan eltelt, amit persze cseppet sem bánok. Főleg, hogy ez most olyan nap, amikor már mondhattam, hogy mához egy hétre már a Balatonon leszünk. Az már most bearanyozza a jövő hetet, hogy csak négy napot kell dolgozni, és utána erre a hónapra elfelejtjük a munkát. 
Munka után mentem a körmöshöz. Beterveztem volna egy könyvtár látogatást is végre, de aztán rájöttem, hogy mégsem lehet must menni, mert gyermektábor van a könyvtárban. Jövő héten sem lehet még, úgyhogy majd meglátom még, lehet, hogy megint emailben kérek könyvet. 
És akkor mutatok egy (két) napicuki képet a körmeimről. 



2020. júl. 9.

Csütörtök

Ma egész nap olyan furcsa fejfájásim volt, amire nagyon sokáig azt gondoltam, még fájdalomcsillapító sem kell, mert majd elmúlik magától, de végül nem is volt elég egy. Mondjuk azt nem sikerült megfejtenem, hogy a nyakamtól fájt a fejem, vagy azért fáj a nyakam, mert a fejem is. Szerencsére már túl vagyok rajta. 
Munka után még elmentünk a volt kolleganőimmel a helyi pizzériába, beszélgettünk, ettünk. Jó volt nem csak úgy beszélgetni velük, hogy kutyafuttában egy cigi mellett. Igaz, mindig megállapítom, hogy világok választanak el bennünket. Mindenkivel jóban vagyok, ezzel nincs semmi baj, együtt is bírom őket, de vannak olyan furcsaságaik, ami miatt azért nem bánom, hogy már nem töltjük együtt a napok nagy részét. 

2020. júl. 8.

Szerda

Végre ma eljutottam a fodrászhoz. Ennek több okból is örülök. Egyrészt megszabadultam egy csomó hajtól, már a nyakamban sincs végre, másrészt nem magamnak kellett festeni. 
Végre ma pontot tettem megint egy régóta húzódó ügy végére is. Jó sok munkát kellett beletenni, de tök jó érzés volt megoldást találni, utánajárni, nyomozni, számolni, vizsgálódni. 
Jött mondjuk a helyére másik négy-öt hasonló, de nem baj, mindig nagyobb rutinom lesz ezekben, és hamarabb a végére járok majd. 
És a nap legnagyobb meglepetése volt, hogy találkoztam egy százlábúval a konyha plafonján. Olyannal, ami a Balatonon szokott lenni. Lehet, hogy onnan jött velünk? Még szerencse, hogy már jól ismerem, így nem rázott meg különösebben a látványa. 

2020. júl. 7.

Egyébként

Tök jól tettem, hogy megírtam azt a bejegyzést arról, hogy szeretnénk szép lenni, mert a hozzászólásaitok hatására például vettem magamnak hétfőn egy olyan rövid farmer nadrágot, amivel eddig mindig csak szemeztem, és minden alkalommal jól le is beszéltem magam róla. De most nem csak megvettem, de nem is vittem vissza az után sem, hogy itthon felpróbáltam, és Balázs azt mondta rá, kicsit furcsa..Máskor ilyenkor azonnal félre tettem, és eldőlt, hogy biztos nem veszem fel. A fiúkat is megkérdeztem, ők azt mondták, nyugodtan felvehetem. Így nyugodtan fel fogom venni. Vagy lehet, hogy nem leszek rögtön teljesen nyugodt, de majd idővel az is menni fog. 
Így aztán most azon vagyok, hogy majd szép sorjában mégis kiírom magamból azokat, amiket eddig nem tettem azért, mert pl arra is gondoltam, hogy ki mit fog szólni hozzá. 
Ide is megérkezett a lehűlés, bevallom, én ma reggel kicsit fáztam is...nem is én lennék, ha nem így lett volna. Szerencsére azért napközben már szépen sütött a nap, és annak ellenére sem volt rossz idő, hogy a hőmérséklet nem a nekem ideális tartományban volt. Kirándulásra a nyaralóknak is biztos jó volt a mai nap. 
A napok szélsebesen telnek, és ennek most örülök. Most pont így kell lennie. Munkában nincs hiány továbbra sem, de ez sem baj, unatkozni sem jó. 

2020. júl. 6.

Csak egy hétfő

Ma rápillantottam a bejegyzés számlálóra, és megállapítottam, hogy hacsak nem történik valami nagyon váratlan katasztrófa, ami miatt nem leszek képes írni semmit (például elmegy az eszem a nagy nyaralás várásban), akkor bizony nemsokára megszületik a négyezredik poszt is. Ami azért elég szép szám, még akkor is, ha nem születtek itt világmegváltó gondolatok talán sosem. Jó, régebben azért sok, szépen összeszedett gondolatmenetet osztottam meg mindenkivel, de az utóbbi időben rengeteg semmitmondó információ látott itt napvilágot. 
Kicsit olyan vagy ebben, mint egy-két hírportál szerkesztői..régen nekik is jobban ment az értékes tartalom létrehozása. 
Furcsa, kicsit ijesztő olvasni a körülöttünk lévő országokból a koronavírus helyzetről szóló híreket. Olyan most itt nekünk, mintha mi valami burokban élnénk. Én nem tudom eldönteni, hogy itt tényleg ennyire jó a helyzet, vagy ennyire negvezethetők vagyunk, és vakon rohanunk a vesztünkbe. Továbbra is hiányolom mindenhonnan a tesztelést, mert én továbbra is azt gondolom, csak úgy tudjuk megelőzni/megfékezni megfelelő módon ezt az egészet, ha már tiszta lesz a kép arról, ki esett át rajta, ki aktív beteg/hordozó, Úgy lenne igazán nyomon követhető is. De persze, ki vagyok én, hogy beleokoskodjak a nagyok dolgába. 
Mit tippeltek, mikor lesz a négyezredik poszt?

2020. júl. 5.

Megint eltelt

Az örök igazságtalanság marad, hogy sokkal kevesebb idő a hétvége, mint a munkanap. Nem is csoda, hogy annyi negatív, befásult ember van..hát nem elég két nap egy héten kikapcsolódni, feltöltődni, és még egy csomó mindent bepótolni is, ami a munka mellett (miatt) nem sikerült. 
Nekem sem sikerült mindent megcsinálni, amit a hétvégére terveztem, de sebaj, majd valamikor. A feltöltődés azért nagyobbrészt sikerült, a napelemeim is töltődtek. 
Az nem túl felemelő hír, hogy a nagyapám még mindig vár a műtétre péntek óta. Voltak balesetes sérültek, akik azonnali műtétet igényeltek, meg mások, akiket sürgősebbnek gondoltak. De azért fura, hogy 85 évesen, combnyaktörötten harmadik napja étlen-szomjan (infúziót kapott) várja a sorát. 
A jövő héten jó sok minden lesz megint, szinte minden délután lesz valami elintézni valóm. Szerdán fodrászhoz megyek, pénteken körmöshöz, de pénteken a könyvtárba is be kéne mennem. A glamour kuponokat is át kell néznem, elég sok mindent kell vennem, remélem mindenhez találok kupont is. 

2020. júl. 4.

De szeretnék

Mostanában elég sokszor jut eszembe, hogy úgy szeretnék szép lenni. Nem úgy, hogy bajom van magammal, és bármit is átszabatnék magamon, mert alap dolgokkal meg vagyok elégedve. Még a szemüvegemet is szeretem. Nyilván szívesen megszabadulnék attól a pár centitől, ami a derekam, csípőm tájékán lerakódott, de még annyira sosem zavart, hogy bármit tegyek ellene. Meg talán nem is nagyon kell, 38-asnál nincs nagyobb nadrágom, de inkább 36-os a méretem. 
De jó lenne úgy szépnek lenni, hogy tudjak sminkelni, és ne úgy, hogy csak egy órán keresztül mutat valamit, később szánalmas bohócnak tűnök csak. És jó lenne úgy is szépnek lenni, hogy legyen kellő magabiztosságom szoknyában, ruhában járni, és ne csak sportcipőt és farmert hordjak. 
Gondolom ezek tanulható dolgok, mert ugye léteznek is olyan helyek, ahol ezzel foglalkoznak. Megmondják mit kéne, hogy kéne, még akár a színeket is, hogy mi állna jól. (A héten olvastam Áginál , hogy létezik színtanácsadas) Ha nem sajnálnék ilyenre pénzt költeni, holnap mennék is. De marad az álmodozás, meg az óvatos próbálkozás, és lehet, hogy egyszer majd azt fogom írni, hogy képzeljétek, ma szép voltam. 

2020. júl. 3.

Végre péntek

Pont olyan volt az utolsó munkanap is, mint előtte az összes többi. Rengeteg megoldásra váró helyzettel, problémával, feladattal. 
Itthon sem unalmas sosem az élet, de most még rátett egy lapáttal, hogy tegnap délután a nagyapám elesett. Ma kiderült, hogy combnyaktörése van, ami ugyan nem a legsúlyosabb ezek közül, mert nem mozdult el, de azért persze műteni kell. 

2020. júl. 2.

Csütörtök

Minden nap egy agymenés mostanában. Lehet, hogy csak nekem sok, mert fél lábbal már hetek óta a Balatonon vagyok, de tény, hogy minden nap az összes energiámra szükség van ahhoz, hogy képes legyek megfelelő agykapacitással végigcsinálni a napot. 
Kéne itthon is még energia, mert át kéne válogatni a ruhákat, van, amit el kéne ajándékozni, van, amit végleg ki kell dobni. Lenne pár dolog, amit nem ártana venni magamnak, de ezekhez már semmi erőm nincs hétközben. Másra sem nagyon, egy-egy bevásárlás felér egy kínzással is most már. 
Ráadásul ma este minden idők legmagasabb vérnyomását mértem magamnak (169/86), úgyhogy némi tanácstalanság után vettem be egy negyed gyógyszert abból, amit erre kaptam. Fél óra múlva már jobb volt kicsit a helyzet, bár csak a felső érték ment le 126-ra, az alsó kicsit feljebb ment 92-re. Pedig egyébként nem történt semmi, nem éreztem rosszul magam. 
Lassan el is vonulok a Borsa Brown könyvemmel a fürdőbe, és majd olvasás közben kicsit kikapcsol az agyam is. 
Holnap meg már péntek, rövid nap...

2020. júl. 1.

Szerda

Volt ma egy két órás megbeszélésem a főnökeimmel a nyár további részét illetően. A nemsokára kezdődő szabadságom szerencsére teljesen jó időpontban van, az augusztus utolsó hetére tervezett kicsit necces, de ha sikerül az előtte lévő hetekben előre dolgoznom, akkor szerintem nem lesz gond. 
A megbeszélés után úgy jöttem ki, mint egy zombi, próbáltam a rengeteg információt és elhangzott mindent valahogy feldolgozni. Szerencsére akkor már csak egy fél óra volt hátra a munkaidőből, és nem kellett már komoly dolgokkal foglalkozni, mert biztos nem lettem volna rá alkalmas. 
Egyébként azon szerencsés emberek közé tartozom, akik jóban vannak a főnökeikkel. Kettő van belőlük, akikkel minden nap együtt dolgozunk, ők a közvetlen főnökeim. A magasabb beosztású főnököm irgalmatlan munkatempóban dolgozik, hihetetlen teherbírása van, és kb mindenkiről ugyanezt feltételezi. Néha kénytelen vagyok figyelmeztetni arra, hogy belőlem is csak egy van, és az én munkaidőm is véges, nem tudok több feladatot bevállalni. Ilyenkor elvigyorodik, és közli, hogy dehogynem tudod megcsinálni. Az esetek többségében persze igaza van. 
A mostani hatalmas kihívás egyelőre elrettent, és attól tartok, ezt nem tudom megcsinálni, mert nem látom át rendesen, nem vagyok benne biztos, hogy mindent meg tudok valósítani, amit szeretnének. Ha elkezdem előkészíteni, biztos könnyebb lesz, csak most tűnik ilyen nagy dolognak. De nem, mert nagy dolog ez...egy komplett raktárat kell átrendeznem, új raktárrészt berendezni, optimalizálni mindent, hogy az összes folyamatnak a leginkább megfelelő legyen. 
De jó, hogy még előtte elmehetek nyaralni. 

2020. jún. 30.

A mai napról

Tegnap is, és ma is olyan fáradt voltam, mint már rég nem. Télen szokott csak ennyire vonzani délutánonként az ágy, de most pont azt éreztem, mint akkor szoktam. Jó, igazából nem is nagyon vacilláltam, hagytam magam odavonzani, ha már úgy alakult. Legalább fél órát el is szundítottam, ennek köszönhető, hogy most még nem vagyok ágyban. 
Voltam ma a háziorvosnál, de nem lettem sokkal okosabb. Mérjem továbbra is napi háromszor a vérnyomásomat, mert még most nem szám8t stabilan magasnak, hogy erre gyógyszert adjon. Nyilván afelé tendál, de még azért előfordulnak jobb értékek. Kaptam egy olyan gyógyszert, amiből akkor kell bevennem egy felet, ha 150 körül van. Aztán majd menjek vissza, és meglátjuk a továbbiakat. 
Kész tortúra volt ez az orvoshoz menés egyébként, mert ki kell tölteni egy adatlapot belépés előtt, meg lázat is mérnek. Ezzel semmi baj, de minden második ember azon akadékoskodott, hogy miért kell, vagy nem tudta kitölteni. A maszkot nem akarják felvenni, egy csomó embernek épp csak fityeg az arca előtt, takarni nem takarja el. Én sem szeretem hordani, de ez a szabály, akkor felveszem, és magamon hagyom. 

2020. jún. 29.

Erre sem gondoltam

Azok közé tartoztam világ életemben, akiknek úgy van mérhető vérnyomása, hogy előtte isznak két kávét. Szigorúan feketén, egy cukorral. Egyszer voltak már ilyen ritmuszavar féle gondjaim, de akkor is inkább csak a pulzusom volt magas, arra szedtem is valamit kb egy hónapig, aztán visszaállt minden a rendes kerékvágásba.
Egészen másfél héttel ezelőttig. Amikor bent a munkahelyen az egyik kolleganőnek vérzett az orra emiatt megmérte a vérnyomását (van vérnyomás mérő és defibrillátor is a raktárban). Ha meg már ott volt mérő az irodában, persze, hogy jó páran megmértük a sajátunkat. Legnagyobb döbbenetemre 147/96 volt, 91-es pulzussal. 
Azóta mérem minden nap, de nem nagyon mértem mostanában jó értéket. Most már zavar azért, főleg, hogy látszólag nem történt semmi, ami ezt indokolná. 
Felhívtam ma a háziorvost, holnap délután megyek hozzá, viszem a kis naplót a telefonomban. Gondolom fogok kapni valami enyhe gyógyszert, és remélem ennyi elég is lesz. 
Egyébként mióta tudom, hogy ilyen sz.r S vérnyomásom, már értem, hogy miért fulladok ki felfelé menet a lépcsőn, és sejtem mitől lehet, hogy zsibbad a bal kezem. De lehet, hogy csak belemagyarázom. 
Majd meglátjuk..

2020. jún. 28.

Pillanat

Tegnap este hazafelé a kocsiban írtam meg a Fradi meccses bejegyzést, amiatt is kimaradt valami. Meg amiatt is, mert igazából ugyan nagyon szorosan összekapcsolódik a két téma, de mégsem..
Nagyon sokszor volt már olyan ezen e rengeteg meccsen, hogy egy-egy gólnál, vagy nagyobb helyzetnél, esetleg egy különleges koreónál elkaptam valamelyik fiam arcán azt a különleges, gondtalan örömöt, amit sajnos már kinőttek. Tehet az ember bármit, lehet akármilyen laza szülő, akkor is utolér mindenkit az a fajta társadalmi elvárás, amitől egyszer csak elkezdi leplezni az igazi érzéseit, nem mondja ki mindig, minden helyzetben a teljes véleményét. Kontrollálja saját magát, mert ha nem ezt teszi, akkor bizony könnyen bajba kerül. Azt gondoljuk magunkról, hogy tök jó emberek vagyunk, mégis..ezt váltjuk ki egymásból. 
Tegnap este, amikor már az ünneplés zajlott, volt egy ritka, különleges pillanat. Mindhárom fiam a tűzijátékot nézte, mindenkinek mosoly volt az arcán, és az arcukon ott volt az a gyermeki csodálkozás, és még annyi érzelem, amit nem is tudok szavakkal elmondani. Balázst is megböktem, hogy lássa, részese legyen, és szerintem mindketten örökre belevéstük a pillanatot a szívünkbe. Eszembe sem jutott lefényképezni, csak elrontotta volna...
Amikor éjszaka már az ágyban feküdtem, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezek miatt a csoda pillanatok miatt nagyon szeretném, ha minden évben ugyanígy lenne bérletünk, mint eddig. Nagyon szeretném, ha minden évben megteremthetnénk ehhez a feltételeket. Az csak hab lesz a tortán, ha az évek múlásával már nem csak öt, hanem több bérletet is veszünk majd. Lehet, hogy a leendő menyeim nem lesznek focirajongók, de az unokáim biztos szeretni fogják ezeket a napokat. A menyeimnek pedig majd elmesélem ezt a tegnap estét, hogy ne nehezteljenek a meccsnapok miatt. 

2020. jún. 27.

Fradi Fieszta

Ma volt a szezon utolsó bajnoki meccse, a hivatalos bajnokavató meccs, ami egy fergeteges fiesztával zárult. 
Mit mondhatnék? Felejthetetlen pillanataink voltak minden meccsen. Örültünk, bosszankodtunk, szurkoltunk minden lehetséges pillanatban. Fáztunk, áztunk, ha a helyzet úgy hozta. 
Nem hiszem, hogy volt egyetlen fradista is ebben az országban, aki ne bízott volna abban, hogy meglesz a harmincegyedik bajnoki cím, és ez a közös hit is kellett ahhoz, hogy a ma este már az önfeledt szórakozásé legyen. 
Felnőtt férfiakat láttam ma sírva fakadni, amikor lefújták a meccset, és ez mindent elárul arról, hogy mit is jelent fradistának lenni. 
Most egy kis szünet következik, aztán nemsokára  következik a Bl. Ahol reményeink szerint sikerül egy kicsit tovább jutni, mint tavaly. És remélem, hogy a vírus helyzet nem szól bele újra, és a BL meccseken kis segíthetjük szurkolóként a csapatunkat. 

2020. jún. 26.

Péntek

Végre na olyan igazi nyári idő volt. Így, június legvégén azért már éppen itt volt az ideje. Minden nyáron vesszőparipám, hogy ne rinyáljunk már a meleg miatt, mert mindig van, aki éppen nyaral, és a nyaraláshoz hozzátartozik a meleg, a fagyi, a jéghideg limonádé, a dinnye...ezek meg azért húsz fok körüli hőmérsékletben nem esnek még annyira jól, mint amikor meleg van. 
Kicsit sajnálom is, hogy ezen a hétvégén nem vagyunk a Balatonon, de nem lehetünk telhetetlenek. Egyébként is itt az ideje egy kicsit "szürkébb" hétvégének. Ami egyébként a legkevésbé sem lesz szürke, főleg nem a holnapi nap. Leginkább pompázatos arany színekben fog játszani, mert holnap ott leszünk a szezon utolsó Fradi meccsén (is), ahol átveszi a csapat a jól megérdemelt aranyérmeket. 

2020. jún. 25.

Bizonyítványok

Ahhoz most már kicsit lusta vagyok, hogy mindent leírjak, meg egyébként is hülyeség lenne, ha lefényképezni is lehet. Szerencsére eszembe jutott Roli bizonyítványát is lefényképezni, mielőtt ma ott kellett hagyni a középiskolai beiratkozásnál az új iskolájában. 
Biztos van, aki sokkot kapna attól, ha ilyen jegyei lennének a gyerekeinek, de én semmi ilyesmit nem érzek. Büszke vagyok rájuk mindenért, amit végigcsináltak, ahogy egymást segítették a digitális oktatás során. 



2020. jún. 24.

Szerda

Majdnem azt adtam címnek, hogy hétfő..a héten megint kicsit időzavarban vagyok, de leginkább úgy lenne ez őszinte, hogy nagyjából fogalmam sincs róla, hogy milyen nap van. Arra igyekszem koncentrálni, hogy azokat a dolgokat, amiket határidőre meg kell tenni, azok meglegyenek. Ilyen például, hogy Rolit holnap be kell íratni a középiskolába. Végszóra ma meglett a bizonyítványa is, holnap vinni kell magunkkal. 
A nyakam jobb oldala elég durván becsomósodott, lehet, hogy elaludtam, nem tudom. Nem túl kellemes érzés. 

2020. jún. 23.

Megint itthon

Ma megint hazajöttünk a Balatonról, és holnap megint dolgozni megyünk, de itt vége is ennek a ciklikus jóvilágnak, mert most már majd csak nyaralni megyünk. De az már nem sok idő, és pont jó is lesz, mert addigra megint nagyon fog hiányozni, hogy ott legyünk. Most már volt azért benne egyfajta természetesség, hogy minden hétvégét ott töltünk, és persze, simán meg tudnánk szokni, de erre most még nincs reális esély. 
Igaz, Balázs hétvégén mind a hat számot eltalálta a hatos lottón, csak épp nem egy szelvényen voltak, így nem hullott az ölünkbe egy nagyobb kupac millió, amiből az ilyen típusú vágyaink testet ölthetnének. 
Én egyébként abszolút optimista vagyok e téren is, mert eddig még minden álmunkat valóra váltottuk, biztosan ez is sorra fog kerülni. Csak még nem jött el erre a megfelelő pillanat. 

2020. jún. 22.

27

Abban egészen biztos vagyok, hogy 1993 június 22-én nem volt sem szélvihar, sem eső, de még csak hosszú nadrágot sem jutott eszünkbe felvenni. Gyönyörű nyár nap volt, gyönyörű csillagfényes este. 
Hogy honnan tudom ezt ilyen biztosan? 27 évvel ezelőtt lett belőlünk egy pár. Már előtte is érzékeltük párszor, hogy van közöttünk valami érdekes szikra, valami, amitől kicsit talán többet kerestük egymás társaságát, mint ahogy az csak barátok között szokás volt. Most azt mondanák erre a jelenségre, hogy működött köztünk a kémia.  
Ez vezetett végül odáig, hogy azon a bizonyos 27 évvel ezelőtti nyári estén elcsattant közöttünk az A csók, ami aztán nagyjából mindent el is döntött a továbbiakra. 
Többet nem nagyon volt kétség, kérdés bennünk, egy pár lettünk, és kész. Nem voltak emlékezetes, romantikus randik, de olyan természetességgel simultunk bele egymás életébe, mintha mindig is erre készültünk volna. 
Izgalmas évtizedek vannak mögöttünk, elképesztő, hogy mi mindent csináltunk már végig együtt. Nem is tudom, vajon tényleg emlékszem e mindenre. 
Természetesen sok mindenben változtunk azóta, mindig igazodva az épp aktuális körülményekhez. 
A lényeg az, hogy a legfontosabb nem változik. Szeretjük egymást. 

2020. jún. 21.

Nahát..

Hát én most már azért tényleg ki vagyok akadva az időjárásra. Még ha azon túl is tudok lépni, hogy nekem mi lenne jó, akkor is elég nagy kicseszés ez azokkal, akik pl becsülettel otthon töltötték a karantén időszakot, végigtolták a digitális oktatás hónapjait meg a home office létet egy-két-három-négy gyerekkel, most meg, amikor már nagyjából minden teher lekerült, és lehetne kicsit kimozdulni, kikapcsolódni, akkor az időjárás fogja magát, és beint mindenkinek. Persze, hideg nincs, ha épp nem valami viharos szél közvetlen közelében vagy. Ha igen, akkor hideg is van, meg a szél is letépi a fejedet is akár. Látom én is, hogy sokan nyaralnak már, szedett-vedett meleg ruhákba burkolózva sétálnak, de nem esik igazán jól egy fagyi sem. 
Éledezne pedig a part, láttuk már a készülődést hetekkel ezelőtt, de most sokan inkább zárva vannak. Gondolom nem éri meg nyitva tartani egész nap úgy, hogy alig téved be valaki. 
Ha meg magamat nézem...hát..ma este teát csináltam magamnak, hogy valami kicsit átmelegítsen. Pedig nincs olyan, hogy ki sem mozdulunk a házból amiatt, hogy nincs jó idő, ma is voltunk sétálni nem csak a boglári parton, hanem Lellén is, de közvetlenül a Balaton partján szó szerint visszalökött a szél. Gyönyörű egyébként így is tó, a maga haragosan hullámzó módján, de túl közelről nem lehet megcsodálni. 


2020. jún. 20.

Meccsnap

Kevés dolog van, amiért a Balatonról elindulunk Budapestre, de a Fradi meccs, az Fradi meccs, ennyi idő után pedig, amit otthonról szurkolással töltöttünk, végképp nem is volt kérdés, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. 
Minden ugyanolyan volt, mint eddig, minden ismerős, mégis olyan érzés volt egy teltházas meccsen részt venni, mintha valami különleges ajándék részesei lehettünk volna. 
Nagyon sok ismerős, rég nem látott arccal találkoztunk, összemosolyogtunk, örültünk egymásnak. Az online sörözős emberek úgy örültek nekem, mintha a királynő lennék. 
A meccshangulat fantasztikus volt, mindenki kiszurkolt magából mindent, ami az elmúlt hónapokban elmaradt. Megvertük a lilákát, és 14 pontra növeltük az előnyünket a bajnokságban. A biztos bajnoki cím csak fényesebb lett ma este. 


2020. jún. 19.

Ma történt, és tegnap

Annyi minden tud történni egy-egy nap alatt, és mellette annyi minden tud nem megtörténni is. Mindennek megvan a maga oka, én hiszek ebben, és hiszem, hogy mindenből tanulunk valamit, minden a fejlődésünket szolgálja. 
Ma volt Roli ballagása hivatalosan. Az iskolában, vendégek, családtagok nélkül. Végül a veszélyhelyzet megszüntetése kapcsán tegnap délután bejelentették, hogy mindenkihez mehet egy szülő. 
Roli hetekkel ezelőtt eldöntötte, hogy nem akar ezen részt venni, és el is fogadtuk ezt a döntését. Jó oka van rá, hibáztatni sem tudom érte. Azért természetesen megkérdeztem tőle többször is, hogy biztosan nem fogja e megbánni, de megingathatatlan volt. 
Ha nem a harmadik gyerekünk lenne, lehet, hogy nem tudtam volna elfogadni a döntését, és nem tudtam volna ezt az egész mindenséget úgy kezelni, ahogy megtörtént. 
De ebből is sok mindent tanultunk. Sokat tanultam Roliról is, sok mindent értettem meg vele kapcsolatban ezeken keresztül. Sosem lesz könnyű eset, sosem lesz olyan, aki kérdés, kétség nélkül elfogad bármit. De ez nem baj, mert pont ez az ő egyik erőssége, hogy már-már idegesítő alapossággal és részletességgel jár utána mindennek, ami érdekes számára. Nagyon fárasztó követni a gondolatvilágát, néha baromi idegesítő is emiatt. 
Az még tegnapi történt, hogy végül tényleg úgy lett, hogy szombaton meccsre megyünk. Amikor bejelentették, hogy lehet, azonnal mindenki jegyvadászatba kezdett, az oldal persze nem bírta a terhelést. Már bőszen vigasztaltam magam amiatt, hogy ebböl az élményből kimaradok, amikor Patrik küldött egy képet a jegyekről. Ha nem épp az iroda kellős közepén ültem volna az asztalomnál, biztos, hogy felugrottam volna örömömben. Patrik nem tud velünk jönni, mert már leszervezte a hétvégi programját (az egy külön mese lenne, hogy időközben megjelent az életünkben egy kedves kis Zsófi nevű lány), és mégis minden követ megmozgatott, mert tudta, hogy nekem nagyon fontos. Úgyhogy holnap meccsnap...
Az megint mai történet, hogy négynapos hétvégét kezdtünk a Balatonon. Innen megyünk a meccsre, és ide jövünk haza majd. 
Minden úgy jó, ahogy van...

2020. jún. 18.

:(

Nincs ma olyan magyar ember, aki egy percre ne állt volna meg elszorult torokkal, hitetlenkedve fogadva a hírt, ami arról tudósított mindenkit, hogy Benedek Tibor elment közülünk. Semmi közöm nem volt a vizilabdához sosem, de azért az ő neve fogalom volt. 
Azt írják, súlyos betegséggel küzdött. És ebben a végső küzdelemben nem tudta elhódítani az olimpiai aranyat. 
Végtelenül sajnálom, hogy csak ennyi jutott neki, végtelenül sajnálom a gyermekeit, akik ma reggel életük legszörnyűbb napjára ébredtek, és soha többé nem lesz már ugyanolyan semmi.

2020. jún. 16.

Bajnokcsapat

Egyik szemem sír, a másik meg természetesen kacag. Normális esetben ezen a meccsen ott lennénk, és most nem posztot írnék az utolsó tíz percben, hanem már sokszáz szurkolótársammal együtt önfeledten ünnepelnénk a csapatunkat, akik ma este azzal a két góllal, amit a Honvédnak rúgtak, máris bebiztosítottàk a harmincegyedik bajnoki címet. Van még három meccs ezen kívül, de már olyan pontelőnyünk van, ami gyakorlatilag behozhatatlan, akármi is lesz. 
De a büszkeség így is hatalmas bennem, Magyarország legjobb csapata a miénk, amit eddig is tudtunk, de most akkor tudja megint az egész város...bajnok lett a Ferencváros. 
Az lenne a hab a tortán, ha szombaton már mindenki mehetne meccsre, mert akkor nincs az, ami onnan visszatarthat, egy derbyn ünnepelni a bajnoki címet a visszatért szurkolókkal...a gondolat is borzongató. Bárcsak így lenne...

2020. jún. 15.

Megint itthon

Nagyjából mindenki minket irigyel hetek óta ezekért a balatoni hétvégékért. Nem hiszik el, hogy van ott valóban dolgunk is, nem csak arról szól minden nap, mint nyaraláskor. Kicsit megtapasztaljuk, milyen lesz majd, amikor egyszer ott fogunk tartani, hogy saját nyaralónk is lesz. 
Elég gyorsan belejöttünk szerintem, az első héten volt csak némi fennakadás az itthoni és az ottani dolgok miatt, de akkor még rutintalanok voltunk. Azóta eljutottunk oda, hogy itthon is minden rendben van, van tiszta ruha folyamatosan, van étel a hűtőben, rend van, tisztaság. Ehhez persze kellünk mindannyian, de ez így pont jó. A fiúk tök jól tudnak már mosni, szárítógépet ki-be pakolni (a hajtogatást még gyakorolni kell). Hét közben porszívóznak, port törölnek, nekem csak felmosni kell. 
A ki-be pakolás fél óra alatt megvan, teljesen rutinosan készítünk össze már mindent. Néha lemarad valami, de nem esünk kétségbe. 
A fiúk a Balatonon sokkal inkább "élnek", mint itthon, órákat sétálnak, gördeszkáznak, mindenhová szívesebben mennek, mint itthon. Patriknál mondjuk most ez változott, ő olyan sűrű életét él a mindennapokban, hogy neki jelen pillanatban kicsit unalmas is az ottani nyugalom. Velünk továbbra is szívesen van, de már azért előfordul, hogy nem mi vagyunk az első helyen. 
Meg tudnám szokni ezt egyébként, szerintem nem okozna gondot a kétlakiság. 

2020. jún. 14.

Vasárnapi Balatonos nap

Furcsa időjárás van, az biztos. Délelőtt nyár volt, aztán volt délután olyan érdekes tavaszi idő is, estére még kifejezetten kora őszi volt. 
Itt a Balatonon nem esett, otthonról kaptuk csak a hírt, hogy ott viszont lezúdult rendesen az égi áldás. Nekünk nincs kárunk, de képeket láttunk a hömpölygő vízről, meg elárasztott udvarokról. 
Mi itt takarítottunk, többszáz könyvet szabadítottunk még nem kevés portól, most olyan jól néz ki, mint még talán sosem. Otthon titkon mindig vágytam egy könyvtár szobára, itt ebből a helyiségből simán lehetne ilyen. A könyvek, és a plafonig érő könyvespolc már adott, egy kényelmes fotel, pár puha takaró, egy jó lámpa kéne még, és engem akar oda is lehetne zárni egy hétre is. 
Amúgy nem haladunk rosszul, lassan tényleg az összes helyiség sorra kerül már, de egy ekkora házban nem nagyon megy gyorsabban, De továbbra is jó érzés megcsinálni, olyan jó, ahogy a kezünk munkája nyomán látványosan átalakul, megszépül, megtisztul minden. 
Holnap megint nem dolgozunk, így ma este még nem megyünk haza, csak valamikor holnap délután. Várhatóan a nyaralás előtt még a jövő hét vége is ugyanilyen lesz, utána már csak nyaralni jövünk. 
De azért természetesen ma is jutott idő sétálni is, gyönyörködni a Balaton ezer színű szépségében, hallgatni a madarak csiripelését, csivitelését.

2020. jún. 13.

Csak ennyi

Újabban egyre nehezebben találok olyan témát, amiről szívesen írnék. Persze, vannak nálunk is minden nap apró bosszúságok, vagy épp nagyobbak, ugyanígy vannak kisebb-nagyobb örömeink is, de már nem akarok mindent kibeszélni magamból. Vagy legalábbis nem mindig mindent. 
Roli utolsó napjai nyolcadikosként az online térben megérnének egy kisebb misét, és biztos, hogy ha ő az első olyan gyerekem lenne, akit cseszegetnek, akkor nem is bírnàm ki, hogy ne kürtöljem világgá. De nem ő az első, ám az a szerencse, hogy az utolsó, így hagyom a francba az egészet. Megtanítottam intelligensen, de határozottan reagálni az ilyesmire, és pár napon belül meg is szabadulhat ettől a kapcsolattól végleg. 
A balatoni hétvége első teljes napja tökéletes nyugalomban telt, nagyon jó idő volt, igazi nyár illatú volt már minden. Strandon is voltunk, de persze csak a fiúk voltak a vízben. Én csak gyönyörködtem. 
Elég sokan vannak, szemmel láthatóan már nem csak azok, akiknek házuk van itt, hanem nyaralók is. Külföldiek is vannak, igaz, nagyon fiatalok, lehet, hogy egyetemisták, akik a vírus miatt nyáron sem jutnak haza. A távolságtartás nem nagyon jellemző, de szerintem senkinek eszébe sem jut. A vendéglátó helyeken mindenhol van kézfertőtlenítő kirakva, és van, ahol a kiszolgáló személyzeten van maszk. 

2020. jún. 12.

Már megint

Piszok nagy mázlisták vagyunk, mert ez már a harmadik olyan hétvégénk lesz egymás után, ami nem csak hosszú hétvége, de még ráadásul a Balatonon is töltjük. 
Nem kevés szervezést igényel, hogy otthon isinden rendben legyen, meg itt is úgy töltsük el az időt, hogy jusson pihenés és szórakozás is a mindenmás mellett, de minden fáradtságot megér. 
Vacsora utáni séta közben látni a naplementét, meg a Badacsonyt, felülmúlhatatlan. 


2020. jún. 11.

Csütörtök

Attól néha agybajt tudnék kapni, hogy amikor pl napközben lenne kedvem épp átpakolni a ruhákat a szekrényben, akkor természetesen pont dolgozom, és esélyem sincs ilyesmire. Amikor hazaérek, akkor meg kell legalább fél óra, mire az agyam átáll az itthoni üzemmódra. De miután átáll, méh akkor is erősen szelektalok mindent, ami eszembe jutott. Mert vagy kedvem nincs hozzá, vagy csak inkább ledőlnék az ágyra egy kicsit. 
Most meg mee ideje lesz ezt megtenni, mert naná, hogy megint fél 12 lett. 

2020. jún. 10.

Volt ma minden

Ami nem szokott lenni sima hétköznapokon. Például, hogy munka után nem sokkal csajbuliba mentem, Roli pár osztálytársának anyukáival. Jól éreztük magunkat, amiben nem csak a sokféle beszédtéma segített, hanem a diópálinka, körte pálinka meg a kétféle bor is. Kicsit a fejembe is szállt, de épp csak annyira, hogy még azért ne legyen kellemetlen. 
Este Fradi meccs is volt, ami csak az utolsó pillanatokban lett döntetlen. Nem mondom, hogy boldogok voltunk ettől, mert meg kellett volna nyerni, de már mindegy, ez csak erre volt elég ma..
Egyébként minden reggel megfogadom, hogy korán lefekszem, aztán valahogy mindig fél tizenkettő lesz. 

2020. jún. 9.

Hétköznapjaink

Mindig csak ismételni tudom magam mostanában, mert ilyen is mostanában az életünk. A hétvégéket a Balatonon töltjük, a hétköznapokat itthon, többnyire munkával. Ott természetesen zajlik az élet, újra és újra alkalmazkodnunk kell a folyton változó körülményekhez. Nem nagyon lehet előre tervezni, mert senkinek fogalma sincs arról, mi vár még ránk. De én minden nap optimistán kezdem a napot, mindenhez úgy állok hozzá, hogy meg fogjuk oldani. Van, amit nem egyszerű, és jó sok gondolkodást igényel, de ez nem baj. Minden megoldott helyzet után egy újabb tapasztalattal leszek gazdagabb, és minden ilyen után több mindent tudok. Tekinthetném úgy is, hogy végzek egy csomó felesleges plusz munkát, de annak nem sok értelme lenne, csak negatív irányba vinne el. 
Rolinak úgy tűnik, menet közben befejeződött az iskola. Nem kap már feladatot, az utolsó tegnap jött matekból. Vagyis vélhetően az utolsó..mert még bármi lehet péntekig. 
Eriknek még vannak feladatai, de az övé is erősen csökkenő tendenciát mutat. 
Patriknak is van még vizsgája, mellette itthonról dolgozik. Bámulatosan jó munkája és kollégái vannak, néha irigylem érte egy kicsit. De leginkább azt kívánom, hogy ez így maradjon neki egész életében, bármi is lesz majd a végén, ahol megállapodik. Elképesztő társasági életet is él, csak kapkodom a fejem, hogy hol ezzel a társasággal, hol egy másikkal, néha egész sokan, máskor meg épp csak páran vannak. Van mit pótolniuk, értem én, meg egyébként is most fiatalok. 
Hát így valahogy telnek ezek a hétköznapok.

2020. jún. 8.

Megint itthon

Nem mondom azt, hogy nem fárasztó ez a tempó, hogy hét közben itthon vagyunk, dolgozunk, aztán egész hétvégén a Balatonon vagyunk. Ott persze igyekszünk az adott időbe minél több mindent besűríteni, amit csak lehet. Kevesebbet is alszunk, bár..az idén még egyszer sem ébredtem fel arra, hogy megy a vonat, pedig aludtunk már nyitott ablaknál. De továbbra is azt gondolom, hogy ez kellemes gond, nagyon szívesen teszünk-veszünk a házban, ház körül, élvezzük a nagy sétákat, a 
madárcsicsergést, meg mindent, ami ott van. Télen majd ráérünk ezt kipihenni (vagy a következő vírus hullám idején, ki tudja?) 
Sajnos ezen a hétvégén sem nyertünk a lottón, és nem tehettük azt meg, hogy ma reggel mindketten telefonálunk a főnökeinknek, hogy mar ne számítsanak ránk. Pedig eljátszottunk a gondolattal. De így ma délután hazajöttünk, kipakoltunk, mostam egy adagot, elpakoltam minden ruhát, bevásaroltunk, rántott húst vacsoráztunk, és holnap reggel megyünk dolgozni. 

2020. jún. 7.

De jó volt

Hát ma aztán pont olyan idő volt itt, mint amit én szeretek. Annyira, hogy a nap is megfogta egy kicsit a karomat. És annyira, hogy a lábam majdnem térdig már benne volt a Balatonban. Az első pillanat sokkoló volt, mert azért hideg (főleg nekem), de alig pár pillanat múlva már kifejezetten kellemes volt. 
A Balaton továbbra is lenyűgöző, az a nyugalom és az a méltóságteljes nagyság, ahogy bármerre nézek, mindenhol a víz ezerféle színe tükröződik.. egyszerűen varázslatos. Órákig tudnék ülni, és nézni, és tízezer fényképét tudnék minden nap készíteni. 
Egyébként közülünk Roli volt olyan bevállalós, hogy már rendesen meg is mártózott a vízben, de rajta kívül is többen strandoltak már. Az én vesém biztos nem bírná ezt ki, nem is kockáztatom meg, de őszintén csodálom azokat, akik ilyen hőmérsékletű vízben is képesek eltölteni akármennyi időt is.
Ma még itt alszunk, és jelen pillanatban a Fradi meccset nézzük (és vezetünk, ahogy azt kell), holnap nem dolgozunk. Az ilyen hétfőket nagyon tudom szeretni. 


 

2020. jún. 6.

Alakul

Nem merem elkiabálni, de már azért igazából is olyan nyár féle volt minden. Nem csak a Balaton parton vagyunk, hanem sütött a nap is, szélcsend is volt, úgyhogy igazán kedvemre való volt minden. 
A ház takarítás is nagyon jól halad, az összes ablak meg van pucolva, az összes függöny ki van mosva. 
A fürdőt is kitakarítottam, a csempék, csapok csak úgy ragyognak. A pókokat is kiköltöztettem átmenetileg (úgyis visszajönnek). Tök jó, hogy úgy lehet mindezt csinálni, hogy közben nem kell idegeskedni semmin, bármikor lehet menet közben egy kicsit megpihenni a teraszon. 
Azt kicsit sem bánom, hogy az itteni konyha nem alkalmas arra, hogy ekkora családnak ebédet főzzek, így még erre vonatkozó kényszer sincs. Itt maximum grillezünk a kertben, minden mást a helyi, vagy a szomszédos települések valamelyikén dolgozó éttermek/pizzériák intéznek helyettünk. 
Ilyenkor mindig csak megerősödik bennem, hogy tényleg a főzés, és az akörüli dolgok viszik el a legtöbb energiát. 




2020. jún. 5.

Ez egy jó nyár lesz

Akkor is, ha nehezen indul, mert még mindig simán jólesik a polárszerű (talán wellsoft) kardigánban lenni, és nem érzek késztetést arra, hogy rövid ujjú felsőben menjek bárhová is. De amikor a nap süt, akkor egész más érzés minden, melegít, simogat, és olyan vidám hangulatú, hogy szó szerint azonnal más színben látom a világot. 
Ma munka után összepakoltunk otthon, és megint indultunk a Balatonra. Megint három napra, mert csak hétfőn megyünk haza. Ez is jó, és már most nyaralás hangulata van mindennek, még akkor is, ha út közben is többször elkapott minket egy-egy zivatar, és itt is esett szinte egész este. De esőben is lehet grillezni, és a teraszra nem esik be az eső, így lehet ott vacsorázni ilyenkor is. 
Jól el is lehet felejteni egy pillanat alatt minden hülyeséget, amit a héten is tapasztaltunk. Kit érdekel, amikor ilyenek is jutnak az embernek? 



2020. jún. 4.

Kispéntek

Azért mostanra tényleg eljutottam oda, hogy már nem csak mondogatom, hogy elengedek ezt vagy azt, hanem meg is teszem. Azt nem mondom, hogy már szemrebbenés nélkül megy, de jól haladok. Simán tudok nemet mondani is, türelmét kérni is munkával kapcsolatban is, már nem akarok másfél napnyi munkát elvégezni egy nap alatt. Megvár minden. 
Itthon is így van. Amihez nincs kedvem, nem csinálom. Ha fáradt vagyok, akkor pihenek. Persze előfordul, hogy kicsit bánom, amikor nem veszek erőt magamon valamit megtenni. 
Holnap már péntek lesz megint, és délután megint megyünk a Balatonra. Hagytunk még tennivalót is a múlt héten, de már kevesebb van, mint akkor volt. Remélem az időjárás is jobb lesz, legalábbis többet süt majd a nap. 

2020. jún. 3.

Daráló

Csak daráljuk a mindennapokat, szépen összesűrűsödtek a tennivalók, intéznivalók minden napra. Nyoma sincs már a lelassult világnak, csak az emlékeztet mindenkit a vírus helyzetre, hogy az üzletekben maszk van az emberek kb kilencven százalékán, meg mindenféle padlómatricák, elválasztók jelzik a betartandó távolságot. 
Nincs ezzel bajom, bár ezt a maszkviselést egyre jobban utálom már, se ha kell, akkor kell. 
Ma munka után elmentünk ruhát venni a fiúknak. Kedve senkinek nem volt hozzá, de most már nemigen lehetett tovább halogatni. Roli a ruhái nagyrészét kinőtte, Eriknek jó pár rövidnadrágja elhasználódott. Nem válogattak sokat, őket is nagyon zavarta a maszk, de mindenki kapott magának mindenfélét, amit akart. Nem annyit, amennyire szükségük lenne, de majd egyszer még vállalható lesz valamikor egy ilyen vásárlás. 
Holnap már csütörtök, ami jó, mert mindjárt megyünk megint a Balatonra. 

2020. jún. 2.

Ma nincs kedvem

Már úgy is keltem reggel, hogy nem volt kedvem semmihez sem, és ez ki is tartott egész nap. Pedig nem lehet okom panaszra, igazán kijut mindenféle csuda izgalmas projektből nekem is, egy kicsit sem lehet monotonnak vagy unalmasnak érezni a munkanapokat. 
Sajnos épp nem vagyok olyan hangulatban, hogy ezt értékelni tudjam, de sebaj, olyan is van, hogy előbb táncolnak, és csak később jön a zene. 
A meleg és a napsütés lenne az én zenén szerintem. Türelmesen várom.

2020. jún. 1.

Már itthon

Egy ideje már úgy van, hogy bárhol vagyunk is, és akármilyen jó is ott nekünk, azért hazajönni is mindig jó. Továbbra is nagyon szeretem ezt az otthonunkat, mert itt aztán minden olyan, amilyenre mi vágytunk, ráadásul itt van mindenki, aki nagyon fontos nekem. 
Ezen a hétvégén jórészt Patrik nélkül voltunk, ő csak a vasárnapot töltötte velünk (pont akkor volt a legrosszabb az idő). Szombaton a Padtársos fiúkkal-lányokkal volt csapatépítő buli. Kihasználták, hogy már nem csak online formában van lehetőségük beszélgetni. Annyit tudok a buliról, hogy igencsak felépült a csapat, abban nem volt hiba. 😊 Nem kíváncsiskodtam a részletekről, nincs is hozzá semmi közöm, annyit kérdeztem csak, hogy történt e olyan, amit majd egyszer a saját gyereke előtt szégyellne elmesélni, de azt mondta, semmi ilyen nem volt. Ma meg egy gyerekkori barátjával volt pecázni. Ez a pecázás amúgy nálunk nem nagy sláger, és ő is csak Dávid társasága miatt megy, mert ő meg szereti. Ezt sem akarta lemondani, mert egyre kevesebb lehetőségük van közös programokra, más irányba tart az életük, de ennek ellenére mindent megtesznek érte, hogy azért legyenek ilyen napok. 
Nekünk furcsa volt nélküle, de ez az élet rendje, ezt is szoknunk kell. Abban mondjuk tök jók vagyunk szerintem, hogy nem aggódjuk túl ezeket a bulikat. 
Ma egyébként már sokkal jobb idő volt, mint tegnap. Mondjuk legyen is, hát ma már június van. 
Igazán szuper környezetben ebédeltünk, a kikötőben. Amíg ettem, végig láttam a Szigligetet is, éppen ott pihent a következő járat indulása előtt. Szerintem egész héten ez fog éltetni majd munka közben is. 

2020. máj. 31.

Május utolsó napján

Pont olyan idő volt, mint pl október utolsó napján szokott. Esett, fújt a szél, és hideg volt. De ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor ez egy darabig az utolsó ilyen nap volt, és jövő héten jön a jó idő, és ezúttal itt is marad. 
Na de nem keseredtünk el, és nem indultunk el haza. A mai napot a pihenésnek, és egy kis takarításnak szenteltük. 
Estére elállt az eső, és még tudtunk egy jót sétálni is. Igaz, kabátban, kapucniban, mert a parton igencsak viharos és hideg szél tombolt még, de azért jólesett. 
Most még laptopon keresztül nézzük a Fradi meccset. Nem nagy lelkesedéssel játszanak, az eredmény is jelen pillanatban még 1:1 (ráadásul az ellenfél gólját is mi szerettük), de azért szurkolunk, még van hátra fél óra.

2020. máj. 30.

Itt van a hajóm is

Na jó, hát nyilván nem az enyém igazából, de akik régóta ismernek, azonnal tudták, melyik hajóra gondoltam. A Szigliget továbbra is a szívem csücske, bár még mindig olyan fura kettős érzés látni, hogy más a kapitány. Nem láttam őt ma, csak az egyenruháját, így egészen addig, amíg el nem indult, gondolhattam azt, hogy Miki bácsi van ott fent, és ő az, aki indulás előtt jelez a kürttel. Egészen addig működött is ez a varázslat, amit én teremtettem oda magamnak, amíg el nem indult a hajó. Mert ott rögtön a valósággal kellett szembenéznem, annyira más volt ez az indulás. Miki bácsinak volt egy jellegzetes stílusa, ahogy ezt a hajót kormányozta, kívülről, hozzá nem értőként is látszott, hogy nem csak ért hozzá, de szívvel-lélekkel viszi a hajót, és vele az utasokat mindenhová. 
Kevésbé fájt ez már, mint tavaly, amikor az első ilyen élményemnél a könnyeim is kibuggyantak. Erre jó az idő, ami nem áll meg, hogy elfogadtam, olyan többé már nem lesz, hogy ő lesz a kapitány. Majd igyekszem megbarátkozni is az új kapitánnyal (nem hiszem, hogy szó szerint), és talán az idén majd hajózunk is egyet vele. 
A város egyébként sokat szépült, az ismerős helyek is kicsit újak most, de ez jó dolog. 
Ahogy az is, hogy a Boglárka bisztróban megismernek, és régi ismerősként köszöntenek. 
Furcsa egyébként, hogy látszik, jelen van még a vírus helyzet, mert mindenhol vannak maszkos emberek, de a távolság tartás nem szembetűnő. Gondolom mire igazán nyár lesz, már a maszkos emberek is kevesebben lesznek. 
Jó idő az nagyon kevés ideig volt, leginkább délelőtt, meg kora délután, de nem nagyon érdekelt a szél sem, sétáltunk, voltunk a parton is, és a ház pakolás, takarítás is tök jól halad. 
Jó itt lenni. 



2020. máj. 29.

Fityisz

A rossz időnek, a rosszkedvnek, meg minden másnak is, ami negatív. 
Ma délután érkeztünk a Balatonra, a megszokott helyünkre. Bevállaltuk a tulajok helyett a szokásos karbantartási munkálatokat, mert ők nem tudnak most hazajönni Angliából. Nekünk nemhogy nem fáradtság, hanem egyenesen felüdülés füvet nyírni, vizet kinyitni, pókhálózni, portalanítani, mert közben csak gondolunk egyet, és pár perc sétával a Balaton parton vagyunk. 
Ilyen lesz ez a pünkösdi hosszú hétvége. 

2020. máj. 28.

Összevissza mindenféle

Nem is tudom már, hogy milyen évszak van, vagy minek is kéne lennie. Az biztos, hogy valahogy semmi nem stimmel, mert május végén nem ilyen időnek kéne lennie. Reggelente olyan, mintha szeptember vége lenne, aztán délelőtt van egy kis május elejéig időjárás, hogy aztán délután még már megint ott tartsunk, mint március elején. Kiborító...
Na de nincs mit tenni, mint hogy ebből kihozni valami jót. Ami persze nem mindig könnyű. 
Eriknek lesz jövő héten matek vizsga, végül nem online formában, hanem a suliban. Hát nem is tudom, jó ötlet e most még ezzel is stresszelni őket, hogy hónapok óta nem voltak az iskola környékén sem, most meg rögtön egy agyonszabályozott matek vizsga. Pont matek...jajj..De persze megoldja majd, nem gondolom, hogy nem, csak feleslegesnek tartom. 
Patrik online vizsgázott már több tárgyból is, ez sem egyszerű, mert nincs felkészülési idő, de megoldotta. 
Roli meg nagyon az utolsókat rúgja már, abszolút a türelme végére ért, és elege van, de nem csökken a feladatok száma még mindig. De azért látszik nar a fény az alagút végén. 

És a mai hírek kapcsán ha esetleg felmerült bennetek a kérdés, fogalmunk sincs róla, hogy megyünk e még meccsre, vagy hogy most mi is van. Épp a héten kaptuk vissza a Fradi kártyáinkra a kifizetett, de fel nem használt részt a bérleteink árából. De majd meglátjuk. Lehet, hogy még az is előfordul, hogy össztalálkozunk kartonfigura önmagunkkal. 😁

2020. máj. 27.

Bahh

Nagyon éles váltás volt a mai nap a négy nap itthonlétet követően, amikor ugye nem kellett sietni sehová semmiért, nem volt kapkodás és fejetlenség körülöttem. Na ezt ma gyorsan el is felejthettem, de legalább három napot kell csak dolgozni, és aztán megint lesz egy háromnapos hétvége. Az sem volt jó, hogy rajtam kívül mindenki itthon maradt, de sebaj..ki lehet bírni mindent. 
Munka után még körmösnél is voltam. Annyira cuki lett ez most, hogy meg kell mutatnom. 

Nem matrica, hanem úgy lettek a hangyák ráfestve. 
Este pedig még volt egy nézők nélküli Derby is, amit megnyertünk, nagy keservesen..de kilenc ponttal vezetjük a bajnokságot. A többi meg nem számít. 

2020. máj. 26.

Már biztos

..hogy Roli úgy hagyja ott az általános iskolát, hogy nem lesz ballagás. Valami olyat írt az osztályfőnök, hogy majd valamikor júniusban egy délelőtt lesz, amikor szigorúan maszkban, maximum fél órában lesz valami úgy, hogy csak az osztályfőnök és ők lehetnek ott. Roli nem akar menni ebben a formában, én meg nem fogom erőltetni, mert megértem, én sem akarnám ezt így. Egyébként sem kötődik senkihez sem már, ahogy látom, az osztálytársai zömétől is eltávolodott a táncpróbák során. Lehet, hogy történt akkoriban valami, és ezért is volt egy olyan nap is, amikor az egész táncolást is vissza akarta mondani, de simán lehet, hogy mostanában már jobban kilógott a sorból a maga kis furcsaságaival. Sosem fogom megtudni, ha történt is valami, mert ha eddig nem osztotta meg velem, akkor biztosan nem is tartozik rám. 
Egyetlen tanára van, akitől szeretne elbúcsúzni, és neki éppen ma ajándékot is választott, természetesen ezt meg fogjuk oldani, hogy megtehesse, mert ez viszont fontos neki. A sors furcsa fintora, hogy éppen Erik volt osztályfőnöke az illető, aki egyébként Eriknél is az egyetlen favorit volt az általános iskolában. Patrikot is tanította, így akkor most Rolival lezárjuk vele a családi angol tanítást. 
Szóval..ballagás nem lesz, ennek ellenére megrendeltem a ballagási szalagokat, hogy legalább emlékbe eltehesse ő is, mint ahogy a többieké is megvan. Azt még nem beszéltük meg, hogy mi lesz azon a napon, amikor hivatalosan lenne a ballagás, de remélem, hogy legalább az időjárás engedi majd, hogy valahol kiránduljunk egyet. 
Nekem szerintem nyomasztóbb ez, mint neki, mert ő nem érzi a veszteség részét, csak azt, hogy nem kell ünneplőben feszengeni, és végig állni mindenféle unalmas beszédeket. Egyébként kettőnk közül szerintem ő kezeli jobban. 
És íme... időközben elkészültek a tabló képek is. Komoly fiatalember lett a kiskirályfiból. 


2020. máj. 25.

Ami elromlik

...azt első körben megpróbáljuk megjavítani, vagy megjavíttatni olyanokkal, akik értenek hozzá. De persze nem bármi áron, és nem mindenáron. Ami aránytalanul magas költségű javítást jelentene, ott gyorsan be szoktuk látni, hogy kell keresni helyette valami mást, ami pótolni tudja. 
A mosogatógép egy ilyen volt, amire már öt évvel ezelőtt is több szerelő azt mondta, nincs alkatrész, dobjuk ki. Akkor még nem mondtunk le róla, kerestünk olyan embert, aki megcsinálta. Most már nem volt érdemes többet költeni rá, főleg, mert valami komoly elektronikai baja lett. 
Egy egész éjszaka elég volt hozzá, hogy eldőljön, venni kell egy másikat. Tudtuk, mit akarunk, tudtuk, mekkora helyre fér be, tudtuk, hogy milyen márkát szeretnénk. Nem volt nehéz találni egyet Balázsnak már reggel, és ma délután már el is hozták Erikkel. Nagyon jó dolog ám, ha az embernek van három életerős fia, meg egy tettre kész férje, mert gyakorlatilag a kanapéról ülve végignézhettem az egész műveletet. Levitték a régit (otthagyták a vásárlás helyén, így nekünk már nincs gondunk az elektronikai hulladékkal), felhozták, és beüzemelték az újat. 
És tádám... Már meg is van az új mosogatógép. 



2020. máj. 24.

Vasárnap

A nap, amikor a mosogatógép így, tizenhét év után úgy döntött, most már végképp nyugdíjba vonul. Volt már ilyen próbálkozása pár éve, de akkor még meg tudtuk győzni a maradásról, most úgy tűnik, végleges a döntése. Először csak hibaüzeneteket írt ki, aminek természetesen utánanéztünk, és természetesen Balázs meg is próbálta orvosolni a problémát. Egy jó pár órás hadművelet után úgy tűnt, mégis marad még velünk, de aztán minden bizonnyal meggondolta magát, mert este tízkor úgy döntött, egy utolsó kàprázatos hibaüzenet mellé még megajándékoz minket egy jó kis konyhaáztatós mókával is. A móka rész bejött, mert ahogy négykézláb itattuk fel a vizet a roppant cuki unikornisos felmosó rongyaimmal, kitört belőlem a röhögés. 
Na mindegy...sok edényt elmosogatott helyettem ennyi év alatt, úgyhogy nem haragszom rá..remélem hamarosan lesz helyette utód, mert sokáig nincs kedvem kézzel mosogatni mindent. 

2020. máj. 23.

Meccsnap

Ma újraindult a bajnokság. Zárt kapuk előtt játszanak le minden fordulót. Ami végtelenül szomorú dolog, mert mindamellett, hogy tisztában vagyok vele, a foci egy hatalmas üzlet mindenkinek, aki részt vesz benne, azért arról szól, hogy a csapatok és a szurkolóik egymásra találjanak az ilyen napokon. 
Az összes meccset közvetíti a tv, így természetesen itthonról szurkolunk a sok tízezer (vagy megkockáztatom..sok százezer) Fradi szurkolóval együtt. Mi ugyan ott voltunk a stadionban is kartonból készült másunk formájában, gondolom, hogy mindkét Sigér gólnál fel is ugrottunk ott a C3 szektorban, ahogy azt kell. 
Az itthonról szurkolásban is jók vagyunk, nyertünk a Debrecen ellen 2:1-re. 
De azért ez így nagyon nem az igazi ám..

2020. máj. 22.

Péntek

Ma egész délelőtt gyötört a fejfájás, vártam is, hogy végre délután legyen, és jöhessek haza. Szerencsére addigra el is múlt, de azért még éreztem az utóhatásait, elég nyomott voltam. Nem is volt kedvem csinálni semmit, pedig lett volna mit. Igaz, belefért most ez is, szokatlan módon négy napig itthon leszek. 
Holnap jó lenne valamerre kirándulni egyet. Érthető okokból leginkább a Balatonhoz vàgyom. Nem tudom milyen lesz az idő, mert nem ígér semmi jót, meglátjuk. Lehet, hogy az időjárás megint közbeszól, és végül maradunk itthon továbbra is. Ha így lesz, akkor viszont reggel fel kell kelni időben, mert nem készültem arra, hogy főznöm kell. 
Ma már biztossá vált, hogy nem lesz ballagás. Egyrészt jobb is így, semmiképp nem lenne ez már olyan, mint amilyennek kéne lennie, másrészt azért elég furcsa lesz ez így. Mint ahogy minden más is az már hónapok óta. 

2020. máj. 21.

Semmiség

Hú, mennyi szót, mondatot küldtetek. Jó kis kihívás lesz ezekből összerakni valamit. Határidőt nem mondok, mert ki tudja hogyan lesz időm/kedvem, de meglesz, az biztos. 
Minden rendben egyébként, a gyerekek minden feladatot megcsináltak, Roli is eljutott végre odáig, hogy nem halogat, nem vár össze mindent mindennel, hanem letudja a lehető legrövidebb időn belül. 
A munka nem kevés most sem, és a meglévő mindennapi feladatok mellé még két projektben is részt kell vennem. Ami persze jó lesz, mert biztos tök sokat tanulok majd belőle, csak most nincs kedvem hozzájuk. 

2020. máj. 20.

Tegyünk próbát

A puding próbája az evés-tartja mondás, úgyhogy ha már a gondolat megszületett bennem, akkor akár rögtön tettek is követhetik. 
Sok éve nem volt már ilyen itt, de próbáljuk ki, hátha vagytok még páran játékos kedvű olvasók. 
Legyen megint az a játék, hogy mindenki hagy itt nekem pár szót, vagy akár egy-két mondatot, amikből majd nemsokára írok valamit. 
Benne vagytok?

2020. máj. 19.

Ez is érdekes

Mostanában többen, más-más életszakaszomból ismerve, megkérdezték tőlem, hogy szoktam e még írni. Amikor pedig nemmel válaszoltam, sajnalkoztak, hogy kár, hogy abbahagytam, mert amiket akkor olvastak tőlem, az mindig nagyon tetszett nekik. Volt aki azt is mondta, hogy érdemes lenne még most is újra elkezdeni, és persze, szeretne is az első olvasók közé tartozni. 
Ezeknek a beszélgetéseknek kapcsán persze elgondolkoztam. Jól esett a dicséret, és hogy sok év  után is még erről is emlékeztek rám. Valahol a padláson még vannak olyan füzetek, írógéppel írt novellák, amiket szerelmes tini lányként írtam. A füzetekböl már lehet, hogy kikopott az írás, mert ceruzával írtam. 
Azóta sokat gondolkodom rajta, hogy vajon van e még elég türelmem az íráshoz, van e bennem elég kitartás, hogy elővegyem és leporoljam a régi àlmot. 

2020. máj. 18.

Érdekes

Érdekes időszak ez a mostani. Majdnem sajnálom, hogy nem vagyok épp szociológus hallgató, mert már tudnám is a diploma munkám témáját. 
Azt érdekes volt megfigyelni, hogy volt időszak, amikor voltak a maszkos emberek (a kekszes emberek), meg a nem maszkos emberek, és a két tábor folyton méregette egymást, valahogy szemre próbálták eldönteni, ki a hülyébb. 
Aztán lassan mindenkiből maszkos ember lett, és kezdődött az ismerj fel mindenkit maszkban is challenge. Itt is érdekes megfigyelni, hogy vannak, akik úgy tesznek mintha nem ismernének fel, és vannak, akik próbálják magukat a végtelenségig felismerhetetlennek gondolni. 
Aztán van ez ki, mikor, hova és hogyan léphet be. Nem bonyolult, de igen nagy kihívást jelent a mai napig is sokaknak. 
És van az a hatás, amit a mostani engedékenység váltott ki. Az a szabadság érzés, ami eddig el volt nyomva, most előtörni készül. Vagy van, akiből már ki is tört. Itt is vannak persze olyanok, akik ezt nem nézik jó szemmel. 
Én tulajdonképpen tartoztam már szinte minden táborba, kivéve a nem maszkos emberek közé. Maszk mindig volt rajtam. 
Ami ezután jön, az meglátjuk, mennyire kérészéletű szabadság. 

2020. máj. 17.

Vasárnap

Reggel esőre ébredtünk, ami nekem akkor sem volt jó hír, ha éppenséggel tudom, hogy nagy szükség van a csapadékra. Továbbra is utálom az esős-borús időt. 
Ma sem voltunk sehol, lehet mondani, hogy tisztességesen kitöltöttük a maradjotthon időszakot, mert csak dolgozni és vásárolni jártunk. 
Szerintem azért jövő héten már csak megyünk valahová. 
Azt még elmesélem, mert böki a csőrömet, hogy hogy jártunk...nem családilag, hanem Roli szülői csoportjában. Van egy csoport, amiben mindenki benne van, szülők, gyerekek, osztályfőnök, stb. És van egy, amiben csak szülők. Ez utóbbi csoportban volt beszélgetés a héten arról, hogy többen is elégedetlenek vagyunk sok mindennel, és nem érezzük úgy, hogy szeretnénk bármiféle búcsúzkodást, nagy ajándékot, akárhogy is alakul ez a mostani helyzet. Az felvetődött köztünk, hogy a gyerekek csinálnak valamilyen videós anyagot, mindenki mond valamit, megszerkesztik, és ennyi elég is. 
Erre ma este a szélesebb körű csoportba érkezett egy reakció az osztályfőnöktöl. Arra, amit ő nem láthatott ....volna, ha valaki nem fényképezi ki neki a másik helyről, és küldi el neki. 
Nem az zavar, hogy olvasta, mert én a véleményemet már többször is elmondtam neki, elég sokszor kerültünk konfliktusba is. De ez szerintem aljas húzás volt, akárki tette is, és fel sem foghatom, miért volt jó neki. 
Mindig úgy meg tud lepni az ilyen viselkedés. És nem mellesleg szerintem roppant etikátlan is.

2020. máj. 16.

Szombat

Kicsit össze vagyok időnként zavarodva a napokkal, de azért mindig sikerül gyorsan észbe kapni. A hétvégét amúgy is jól számon kell tartani, mert olyankor lehet tovább aludni. Kivéve, ha reggel fél nyolckor vár a fodrász. De az ilyen gondok azért kellemesek, nem is esik olyan nehezemre emiatt felkelni. 
Befestette, levágta, most egy-két hónapig majd magamnak festem megint, szerintem mielőtt nyaralni megyünk, akkor megyek majd hozzá. Vagy majd meglátjuk. 

Ez a szelfizés nem az én műfajom továbbra sem. Igaz, a héten kerestem képeket valahova magamról is többek között, és racsodálkoztam, hogy egy csomó képen tiszta lófejem van. 

2020. máj. 15.

Végre

Hát a mai nap csúcspontja mindenképpen az, hogy végre lettek újra könyveim a könyvtárból. Igaz, messze nem ugyanaz így kölcsönözni, de majd annál jobb lesz, amikor újra be lehet menni. 
Ez a telefonon olvasás nem az én asztalom, idegesít, hogy nincs a kezemben a könyv, nem tudok lapozni, nem ugyanaz az élmény úgy. Nyilván a semminél az is jobb, de e téren maradok a hagyományos verziónál, amíg csak lehet. 
Az időjárás nem a legjobb a héten, de remélem, hogy a fagyos szentek ki is tombolták már magukat, mert ez a tizenhárom fok, ami itt ma is volt egyáltalán nem a barátom. A szél meg főleg nem. 
Holnap fodrászhoz megyek. Épp idejében, mert most már megint úgy besűrűsödött, hogy szó szerint nehéz miatta a fejem, mert nem kap elég levegőt a fejbőröm. Tudom, ez sokak által irigyelt gond. 
Holnap drukkolok a budapestieknek, hogy olyan bejelentés legyen, ami már nekik is jó híreket hoz. 

2020. máj. 14.

Legyen inkább jó

A héten van egy közös pont minden kollégával. Kivétel nélkül mindannyian nagyon csalódottak, frusztráltak és dühösek vagyunk. 
Lehet azt mondani, hogy bármi történt is, nekünk legalább van munkánk, amiért fizetést kapunk. Ez így van, és ezért mindenki elég hálás is, bár hozzáteszem..nagyon sokan vannak, akik azokban a boldog békeidőkben is heti hét napot dolgoztak, amikor még mások a hosszú hétvégéket élvezték. Akkoriban volt az az álláspont, hogy hát ők választották..igen..és most ez a fajta kitartás így (és csakis így) fizetődik ki. 
Március végén még egy ország volt hálás a munkánkért, külön rádió hirdetésben köszönték meg a főnökeink is, hogy az akkor igen reménytelennek tűnő helyzetben is ott volt mindenki, ahol lennie kellett. 
Azóta sok minden lefolyt a Dunán, nagyot változott a világ, vele együtt az anyagi dolgok, a megítélés, és az egymás iránti lojalitás is. 
Ki-ki a maga vérmérseklete szerint dolgozza fel az elmúlt hónapok, és leginkább az elmúlt hét történéseit. Én először megsértődtem egy kicsit. Két napot adtam ennek a sértődött egónak, aztán meguntam, hogy lehúz, és elkezdtem elhessegetni innen. Van egy csomó pozitív hozadéka még a csalódásnak is. Remekül kirajzolódott az az éles határvonal, amit nem szabad átlépni. Nem kell többet adni magamból, mint amit kapok. Nincs szükség rá, hogy a végletekig felhasználjam az összes agykapacitásomat és energiámat. Nincs arra semmi szükség, hogy plusz időt fordítsak bármire is, ha nem elég a munkaidő. 
Külön tanulást igényel ez most, mert szeretem amit csinálok, és így szeretem jól csinálni, folyamatosan javítani mindenen, amin lehet, de ezek igénylik azt a pluszt, amire nincs szükség. 
A következő pár hétben megtanulok engedni, elengedni, és az így megmaradt energiákat máshol befektetni. 
És reményeim szerint már el is fogom ezt sajátítani mire nyaralni megyünk, és ott eszem ágában sem lesz munkával foglalkozni.

2020. máj. 13.

Semmi érdekes

Nem nagyon tudok mit írni. Vannak persze mindenféle gondolataim, de nem mindent akarok már ezek közül megosztani. Vagy azért, mert nem érdemes, vagy azért, mert nem érdekes, vagy azért, mert jobb magamban tartani. 
Megnyílt a könyvtárban a terasz kölcsönzés lehetősége, emailben lehet könyvet kérni, összekészítik, és szólnak mikor lehet érte menni. Írtam össze magamnak párat, akkor meg is néztem, hogy van bent mindegyikből, de végül még nem küldtem el. Most meg már meg kéne néznem megint, hogy még mindig kérhetem e őket, vagy már megelőzött valaki. De majd holnap délután elintézem. 

2020. máj. 12.

Csak egy kedd

Azt leszámítva, hogy a gyerekeim azért már igencsak ráuntak ezekre a classroom-os feladatokra és határidőkre (meg úgy egyáltalán erre a tanévre is általában) van ennek az egésznek jó része is az ő szempontjukból. Meg az enyémből is, mert annak egyformán örülünk, hogy nem kell reggel időre kelni (csak ha matek óra van, vagy valami számonkérés), nem kell buszra rohanni, nem kell őket tízszer hívni telefonon reggel, hogy biztos felkeltek e. Nincs aki elvegye a telefont, aki számon kérje, hogy miért nincs itt a tesicucc..szóval van egy csomó ilyen, ami nélkül határozottan jobb lenni. 
De azért hiányzik nekik a suli, vagyis leginkább a társaság a suliból. 
Eriknek az edzés is nagyon hiányzott, de ma ez megkezdődött. Öltözőt nem használhatnak, csak a mosdót, egyszerre csak egy csapat van ott. Nem lesz már meccs, de legalább mozognak, mert akármennyit is dekáznak, fociznak az udvaron, az messze nem ugyanaz. Természetesen voltak kétségeink, hogy engedjük e, de aztán végül nem emeltünk kifogást a dolog ellen. 
Ma a kutyák is megkapták az évi rendes oltásukat, meghoztuk a féreghajtó tablettákat is. Holnap hozzá a futár a kullancs,bolhairtó spot-on-t, remélhetőleg az idén megússzuk a bolhásodást. 
Kaptunk ma ezen kívül egy nagy kupac rossz hírt a munkahelyünkön, ami nagyon sz.rul esett mindenkinek, de nincs mit tenni, mint elfogadni. Nem baj...találunk valamit, amitől majd kicsit szebb lesz a világ. 
Például jelen leszünk a Fradi meccsen egészen formabontó módon...a klub felajánlotta, hogy megoldja...a feltöltött képekből készülnek karton figurák, akik a lelátókon lesznek majd. Gondolom a saját helyünkön. És ez jó..😊 

2020. máj. 11.

Kezdődik

Ma reggel úgy ébredtem, hogy fájt a derekam. Persze ki is tartott egész nap. Annyira tudom utalni ezt, amikor ilyen bajaim vannak, mintha már legalábbis lennék vagy nyolcvan éves. Na nem baj, nemsokára bejutok a fürdőbe, és egy jó meleg fürdő majd átvarázsol sántikáló negyvenes anyukától álmos negyvenes anyukává. 
Egész nap fújt a szél, azt hiszem, tényleg ideér végül az a hidegfront, amit ígértek. Pedig nekem aztán nem hiányzik. Az eső sem...bocs..
Ezt meg meg  úgy itthagyom. Jól fog jönni a héten biztos. 

2020. máj. 10.

Vasárnap

Ma is minden a már megszokott rendben zajlott. Az mindenképpen jó ebben, hogy sehová nem megyünk, hogy lehet mindent ráérősen csinálni, és nincs semmi versenyfutás az idővel. Azt nem mondom, hogy sosemlátott rend és tisztaság van nálunk, mert ez nem igaz. Rend van, mert alapjáraton is rendszerető emberek vagyunk (ez természetesen a fiúszobákra nem igaz, ők jól elvannak úgy is, ha kupi van náluk), tisztaság is nagyjából általános állapot. Nem takarítok csak azért. mert itthon vagyunk. 
Délelőtt Balázs bejelentette a T-home-nál, hogy valami nem teljesen kerek a beltéri működésével, és kora délután már itt is volt a szerelö a másikkal. Nem mintha elvárnám, hogy vasárnap délután is kijöjjenek, de ezt hívom szolgáltatásnak. Volt az emberen maszk és kesztyű is, abban a pillanatban, ahogy belépett a lakásba, már vette is fel a lábzsákot. Korrekt. Le a kalappal előttük. 
Délután vásároltunk, tévéztünk, újabb két adag mosott ruhát pakoltam el, játszottam a telefonomon, megkóstoltuk a délelőtt készült epermisut. És vége is a hétvégének.. 

2020. máj. 9.

Szombat

Nem beszéltük ezt meg, de úgy látszik, mindenki ahhoz tartja magát még magában, hogy még nem megyünk sehova. Nem tudom meddig gondolják ezt így, lehet, hogy a két hét leteltét várjuk az enyhítések után. 
Én a magam részéről roppant felelőtlen és önző módon legszívesebben indultam volna ma délelőtt a Balatonra. Az most mindegy lett volna, hogy melyik része, melyik város, nagyjából mindenhol tudnék egy teraszt, ahol megennék valamit, vagy innék egy kávét/limonádét. 
De nem erőltettem a dolgot, majd megjön ez a többieknél is. Igaz, én a magam részéről a vírussal is úgy vagyok most már, hogy bánom is én, essünk már túl rajta. 
Az itthon maradás jegyében aztán végül főztem, mostam, kutyákat fürdettem, majd ha már ők itt jártak, fürdőt takarítottam, porszívóztam, felmostam..
A mehetnék és az ehetnék végül este hétkor győzött, és elugrottunk a tatabányai Burger Kingbe..igaz, N mentünk be, csak hoztunk kaját a drive-ból. Rég nem esett már ilyen jól a vacsora.

2020. máj. 8.

Kóstoljátok meg

Lusta vagyok már bármit is írni, de mindenképpen meg kell mutatnom ezt a csokit, mert még kell kóstolni mindenkinek. Nagyon finom. 

2020. máj. 7.

Naiv vagyok

Bevallom, én azon naivák táborába tartoztam (és még nem adtam fel teljesen), akik azt gondolták, hogy ha valami, hát akkor most ez a helyzet megtanítja mindenkinek az önnön fontossága helyett az összefogás, az együttműködés fontosságát előtérbe helyezni. Azt gondoltam, hogy ez a helyzet megtanítja majd még több embernek értékelni a kis dolgokat, amikben rejlenek a nagy dolgok titkai. Azt gondoltam, hogy az évtizedek óta tartó folyamatos rohanás, egyre gyorsuló és személytelenebbé váló világban élés után majd értékelni fogjuk a csendet és a lassulást. 
A naiv gondolataim után nyilván volt bennem egyfajta várakozás is, vártam, hogy majd bekövetkezik ez a fajta változás, és szép lassan majd amikor újra kitárhatjuk az ajtóinkat egymás előtt, egy egészen más világ köszönt rám. 
Sajnos nagyon keserves csalódások érnek,ért nagyon kevés emberen látok változást pozitív irányba. Sőt... Nap mint nap tapasztalom, hogy minden eddiginél több rosszindulat és ellentét kapott szárnyra. Mindenki a másikat irigyli az ő helyzete miatt, a vidéki a pestire mutogat, a pesti a vidékire. Az idős emberek a fiatalokat gyalázzák, a fiatalok az időseket. Vannak a maszkos emberek, meg az őket hülyének néző emberek. 
Azt gondolom, így saját magunknak tesszük nehézzé pedig, mert bármi is volt a vírus okozója, bármi miatt is lett belőle világjárvány, muszáj lenne közösen, egy nyelvet beszélve megélni, túlélni. 
De persze ki vagyok én, hogy megmondjam bárkinek is a tutit..csak figyelek csendben, tanulok szorgalmasan, és igyekszem változtatni azokon a nem fontos dolgaimon, amik nincsenek rám jó hatással. 

2020. máj. 6.

Nyűgös

Nyűgös hét ez a mostani, pedig alapvetően a május a kedvenc hónapjaim közé tartozik. Biztos, hogy az időjárás nem túl ideális változása is közrejátszik ebben. Napok óta fázom, és tegnap is, meg ma is úgy éreztem magam, mint akit bármelyik pillanatban ledönthet a lábáról valami betegség. Szerencsére ez nem következett be, de rendesen be vagyok lassulva, és nagy kedvem lenne egy egész napot ágyban tölteni. 
Holnap már csütörtök, és az előbb jól rá is csodálkoztam, hogy minden nyűgösség ellenére milyen gyorsan telik a hét. Igaz, így van ez szinte mindig..gondoltátok volna, hogy már egy éve az új munkakörömben dolgozom? Mozgalmas év volt, az biztos. Rengeteget tanultam, és még mindig van mit. De ez azt hiszem, így is lesz mindig, mert folyamatosan változni és változtatni kell, igazodni az újabb és újabb igényekhez, elvárásokhoz, felnőni a mindenféle feladathoz. A következő fél-egy év során vár rám a raktarbővítés utáni raktárhelyek kialakítása, ami nem kis munka lesz, és nagyjából még fogalmam sincs róla, hogy fogom megvalósítani. Azt már tudom, hogy a főnököm egyik régóta dédelgetett álmát is valóra kell váltanom ennek során. De valahogy biztos sikerülni fog. 
Ma voltunk Rolanddal az okmányirodában megcsináltatni a NEK adatlapot. Egyedül csak őt engedték be, ami furcsa volt, mert mégis egy gyerekről beszélünk, meg maszk is volt rajta is, rajtam is, de csak egy pillanatra akartam fent ezen, mert végülis megoldotta. 
Patrikék online kurzusa jól sikerült, elég érdekes beszélgetés volt. 

2020. máj. 5.

Újdonságok

Menet közben valamikor a múlt hét vége és ennek a hétnek az eleje között frissített a telefonom szinte minden alkalmazást. Bevallom, az a fajta vagyok, aki meg sem nagyon nézi ezeket, csak rányomok a frissítés gombra, és kész. 
Aztán persze utána szoktam csodálkozni, hogy jé, ez még legutóbb nem így nézett ki. 
Így jártam most a blogger felülettel is. Mert az is teljesen más lett mobilon, mint eddig. Nem rosszabb semmiképpen, de más. Az első öt percben, amikor szembesültem vele (azt hiszem hétfőn este volt) kicsit elveszve néztem, hogy akkor most hol is kell bejegyzést írni, de aztán meglett. 
Mára már ismerősként üdvözöltem a felületet, úgyhogy nem lesz gond, meg fogom szokni. 
Így lesz majd valószínűleg a pdf könyvekkel is, mert most jött el az idő, amikor kifogytam a rendes, igazi könyvekböl. Olvasás nélkül meg lehet ugyan élni, csak nem érdemes. Nem vagyok nagy rajongója  telefonon olvasásnak, de szükség törvényt bont. Adok esélyt annak, hogy akár így is jó lesz. De aztán lehet, hogy könyveket kell vennem, mert a könyvtár zárva van továbbra is. Igaz, elindul valami másfajta kölcsönzés, akár azt is kipróbálhatom. 

2020. máj. 4.

Gyertek ti is!

Ti voltatok már Bánkon? És voltatok már olyan fesztiválon, aminek semmi köze nincs a zenéhez?
Ha mindkét kérdésre nemmel válaszoltatok, és felkeltettem a kíváncsiságotokat, akkor elárulom, hogy ha van kedvetek hozzá, akkor lehetünk együtt részesei egy rendhagyó fesztiválnak ezen a héten. Mégpedig pont Bánkon, mert ugye ott sem jártunk még.
Együtt lehetünk a Padtársos fiúkkal-lányokkal, akik dacára a régóta tartó karanténnak, legyőzve minden fizikai korlátot, időt, fáradtságot, megabyte-okat és gigabyte-okat nem kímélve szervezték meg a Fertőzött politika- karantén kurzus eseményt.  A többi érdekes részletet a linkre kattintva megtaláljátok.
Őket "ismerve", olvasva az írásaikat nem lesz unalmas politikai maszlag, hanem valami olyan, amiből mindannyian tanulhatunk valamit, választ kaphatunk a fel nem tett kérdéseinkre is, vagy csak egész egyszerűen megnézzük-meghallgatjuk hogy tud Deutsch Tamás beszélgetni ezekkel a fiatalokkal.
Szerdán este ott találkozunk.


2020. máj. 3.

Anyák napja

Mi szerencsések vagyunk ezzel a sokgenerációs együttéléssel, mert egy percre sem okoz fejfájást egyetlen családi ünnep sem. Gond nélkül megünnepeltük Erik szülinapját, a nevelőapám szülinapját, anyukám szülinapját, és most az anyák napját is. Igaz, elővigyázatosságból azért még velük sem puszizkodunk még ilyenkor sem, és senki nem tölt a mamáéknál sok időt.
A nagyszüleimhez egyáltalán nem megyünk be, akik egyébként ezért kicsit sem hálásak, sőt
..de nem baj. Még véletlenül sem szeretnénk mi vinni nekik bármit is, amitől nagy bajuk lehet.
Egyébként is- megmondom őszintén- nekem már a mama rég nem ugyanaz az ember, aki valamikor a nagymamám volt. Én magamban réges régen búcsút vettem tőle, és nagyon nehezére esik látni őt ilyen állapotban. Hálátlan dögnek tűnök tőle, de egyszerűen a hideg szaladgál a hátamon attól, ahogy látom az ágyban feküdni, és nézni azzal a tekintettel, amiben már nincs semmi értelem.
A fiúk (meg az apukájuk) jól megleptek engem, és már a közelgő születésnapomra is gondolva kaptam tőlük egy cipőt. Erik már sietett is a tudomásomra hozni, hogy ez olyan, amiben már lehet "flekszelni". (Azt jelenti, menőzni)
Gondoltak arra is, hogy majd azért eljön még az idő, amikor meccsre is fogunk járni megint, és Ida ez a cipő illik majd igazán.

A méretet is jól tudták, tökéletes a lábamra, és nagyon kényelmes.

2020. máj. 2.

Ma sincs meccsnap

Ma is eltelt egy nap. A szokásos semmi extra módon, pedig, ha minden rendben lenne a világban, akkor ma nem akármilyen meccsnap lett volna. Hanem egy hazai derby, ahol egész biztosan "robbant" volna a stadion a sokezer fradista hangjától. Ha minden rendben lenne a világban, akkor itt, ezen a meccsen szerintem már ünnepelhettük volna a harminegyedik bajnoki címet is.
Ehelyett csend van a Groupama Arénában sok-sok hete már, csak a pálya karbantartók járnak a gyepen.
Nem vagyunk elfelejtve egyébként, mert rendszeresen kapunk videóüzeneteket a játékosoktól, figyelemmel kísérhetjük az edzéseiket, volt már online meccs nézés is. A hatvanöt év feletti bérletes szurkolók ajándékot is kaptak, elég komoly csomagot állítottak össze nekik, hogy könnyebb legyen az otthon töltött idő.
Augusztus tizenötig biztos nem mehetünk meccsre, ami mostantól számítva még nagyon sok idő. Ha zárt kapus meccsek lesznek is, és nézhetjük a tévében, az messze nem lesz ugyanaz senkinek.
De türelmesnek kell lenni...

2020. máj. 1.

Május 1

Nem fogok azon keseregni, hogy mit nem csinálhattunk ma, mert felesleges lenne.
Azt gondolom, hogy most, amikor eljutottunk oda, hogy az ország nagy részén enyhítések következnek már, most kell csak igazán fegyelmezett és szabálykövető magatartást tanús8tani. Örömmel üdvözöltem a rendelkezést, miszerint végre kötelező lesz az üzletekben a maszk (vagy legalább valami, amivel eltakarja mindenki az orrát, száját), én már rég kötelezővé tettem volna.
Persze, tudom, könnyen vagyok, mert tudtam venni magunknak maszkot. Több helyről is rendeltem, olyanoktól, akik varrással keresik a kenyerüket, a munkahelyen is kaptunk moshatót is. És vettünk egy doboz eldobhatót is.
De nálunk mindenki hordja is. Akárhová megyünk, a házból kilépve rajtunk van.
De mindegy, ennyit erről a témáról.
A mai nap is jól eltelt itthon. Hamburger húst ebédeltünk, aztán filmet néztünk, muffint sütöttem meg kakaós csigát, hajat festettem, kitakarítottam a wc-ket.
Délután még a nap is sütött.

2020. ápr. 30.

Ilyen sem volt még

Ma sokak életében nagy nap lett volna. Ma ballagtak volna a középiskolások. Szomorú, hogy ez nekik az idén nem adatott meg, még akkor is, ha amúgy az a része biztos nem hiányzott senkinek, hogy ünneplő ruhában feszengve vonuljon végig az iskoláján, miközben mindenhol tömegek állnak. De ezen túl azért sok olyan szép és maradandó emléktől lettek megfosztva. Meg hát ez most így olyan semmilyen búcsú.
Láttam sok iskolánál, hogy online igyekeztek ezt is megoldani, készültek, videóztak, beszédet vettek fel, a négy év képeiből összeállított vetítés ment..Igyekeztek kihozni a maximumot a helyzetből, mert jó megoldás jelen pillanatban nincs. Azt nem lehet, hogy egymástól masfél-két méteres távolságot tartva ballagjanak, mint ahogy kiscsoportos keretek között sem lehetett volna megszervezni. Azt megint nem lehet, hogy még a saját szüleik sem mehetnek oda..így maradt ez a kreatív, online felület.
Gondolom valami ilyesmi vár a nyolcadikosokra is. Az sem lesz könnyű helyzet.

2020. ápr. 29.

Még jó

Nagy szerencse, hogy ez a hét csak négy munkanapból áll, mert többhöz semmiképpen nem is lenne már kedvem. Lélekölő tud lenni, hogy minden nap, és minden héten ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeni. A nap végére nagyjából sikerül mindent megoldani, és másnap reggel kezdődik minden elölről.
A pozitív napjaimon úgy gondolom, hogy ez jó, mert mindig van mit csinálni, mindig kell vinni egy kis kreativitást is mindenbe. A kevésbé pozitív napokon pedig kilenckor már indulnék is haza.
Szerencsére alapvetően inkább pozitív vagyok, mint nem, de néha nálam is betelik a pohár.
Rolinak ma jött egy levél abból az iskolából, amit nem első helyen jelöltünk meg, hogy nem vették fel. Így aztán logikusan következik, hogy ahová készül, oda meg igen, de erről még nem kaptunk hivatalos értesítést. Így lesz egy újabb informatikus tanonc a családban. Azt remélem, hogy neki is sok mindenben sokat fog segíteni ez az iskola, akárcsak Eriknek, és szeretni fog oda járni.

2020. ápr. 28.

Ma nem az igazi

Ma úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. Vagy mint aki nem is aludt egy fél óránál többet egész éjjel. Egyik sem volt igaz, természetesen, de valahogy semmi nem volt az igazi ma reggel. Pedig mióta nem járhatok hajnalban dolgozni, szó szerint a hasamra süt a nap reggel, amikor kelek. Ez egyébként tetszik most, hogy amikor reggel készülődök, már süt a nap, hallom, ahogy a madarak csicseregnek, és már bentről kinézve is tudom, hogy jó idő van. Ezt például én egész évben nagyon tudnám szeretni.
A nyűgös ébredés hatása egész nap velem volt, a fejem is olyan kis kótyagos volt, minden porcikám fájt, és úgy egyáltalán...legjobb lett volna itthon feküdni a kanapén.
Gondolom egyébként, hogy csak a holnapra ígért esőt érzem már, mint valami jó szamár.
Remélem kialszom, mert két napot egymás után utálnék így eltölteni.

2020. ápr. 27.

Nem is tudom

Vannak furcsa érzéseim Roland nyolcadikosságával kapcsolatban. Semmi nem úgy zajlott ebben a tanévben, ahogy azt vártam volna, meg ahogy tapasztaltam már a két nagyobb gyerekünk kapcsán. A felvételire készülés egy rémálom lett volna neki, ha hagyom, és nem mondtam volna azt, hogy álljon meg a menet, nem egyetemre készülünk, csak egy középiskolába. Egyetlen biztató szó nem hangzott el sosem, csak a pánikkeltés az átlagokkal, a jegyekkel, a pontszámokkal. Már az első gyereknél sem tulajdonítottam ennek az egésznek nagy jelentőséget, a harmadikkal meg aztán végképp nem.
A tánctanulás és a tánc maga sem jelentette azt az élményt, amit kellett volna, de természetesen ettől függetlenül én egy csodaként éltem meg, és úgy is marad meg az emlékeimben. Csak nem ez lenne a fontos, hanem az lett volna, hogy Roli is így élje meg.
És aztán most van ez a helyzet, amire nyilván senki nem számított, és még a legvadabb rémálmainkban sem fordult elő. Én már most nem is tudom hány hete vannak teljesen magukra hagyva. Jönnek a feladatok, számonkérések, abban nincs hiba és fennakadás. Csak minden másban. Nincs érdeklődés arról, ki tudja már, hova vették fel, nincs szó arról, mi lesz velük a ballagás kapcsán. Még csak ötletelés formájában sem. Nincs kérdés feléjük, hogy ők mit szeretnének, van e bármi elképzelésük.
Már én magam sem tudom, ezek után szeretném e, ha bármikor, bármilyen formában ballagás lenne. De azért mégis ..

2020. ápr. 26.

Vasárnap

A vasárnap is nagyjából ugyanúgy telt, mint a szombat. Tettünk-vettünk, pihentünk, tévéztünk, telefont nyomkodtunk, voltunk az udvaron, ilyenek.
Néha persze mi is egymás agyára megyünk már, mert persze, mindenkiben van már mehetnék, mindenkiben vannak kimondatlan kérdések, félelmek, ami néha úgy csapódik le, hogy odavetünk a másik valakinek egy hülye megjegyzést, vagy vágunk egy grimaszt. De ez szerintem abszolút normális, azért egészen kicsi gyerekként voltak/voltunk ennyit együtt mindannyian.
A gyerekeim egyébként az én szememben igazi hősök (mint ahogy az összes többi gyerek is), ahogy ezt az egészet kezelik, csinálják már ennyi hete. Nem tudom a tanáraik mit gondolnak, de szerintem minimum azt megérdemelnék, hogy erről a félévről írásban is kapjanak valami komoly elismerést. Akár simán el tudnám képzelni, hogy úgy, mint az érettségizők megkapják az Alaptörvényt, ők most kaphatnának egy elismerő oklevelet az oktatási miniszter és a miniszterelnök aláírásával. Most az tök mindegy, hogy ki milyen érzelmekkel viseltetik a kormány felé, vagy értékelnék e vagy sem, de a gesztus azért járna. (Nincsenek illúzióim, eszébe sem jut senkinek)
Holnap új hét kezdődik, szerencsére egy nappal rövidebb a megszokottnàl.

2020. ápr. 25.

Szombati semmi

Ma ágynemű és takarítás napot tartottam. Mármint ágynemű mosás, természetesen. Mindig megfogadom ilyenkor, hogy nem fogom egyszerre az összeset lehúzni, mosni, visszahúzni, mert az bizony jó sok időt vesz igénybe. De persze nincsenek illúzióim, így lesz ez legközelebb is, mert azt is utálnám, ha napokig ezzel foglalkoznék.
De mindegy is, ma este mindannyian friss, tiszta és illatos ágynemű között alszunk.
Azt egyébként nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, de azok az ágyneműhuzatok, amik a szekrényben vannak, sosem maradnak jó illatúak. Így inkább nem is nagyon használom őket, vagy ha igen, akkor újramosom használat előtt.
Ez is egy ilyen jó semmitmondó poszt lett, de mostanában nem történik túl sok minden.

2020. ápr. 24.

És péntek lett

Elképesztő sebességgel robogott el ez a hét is, pillanatok alatt péntek is lett.
Kicsit fura megint a közérzetem, a torkom is olyan érdekes. Nem fáj, nem kapar, csak olyan más érzés, mint szokott. Remélem, hogy csak a sok por, meg ez a száraz levegő az, ami kicsit megviseli a torkomat. Egyéb lehetőségre gondolni sem akarok. Igaz, sokan mondták már, hogy mindannyian el fogjuk kapni, csak az a kérdés, hogy mikor. Rendesen körül is vagyunk véve már, nagyon közel lakunk Budapesthez is, sokan járnak be most is dolgozni, közel van hozzánk Tatabánya is, ahol szintén sok beteg van már (és rengeteg kollégánk jár onnan dolgozni), és hát a mi megyénk az, amelyik Budapest és Pest megye után a legfertőzöttebb.
Na mindegy, lesz ami lesz, majd meglátjuk.
Egyébként nem történt semmi extra ma sem, csak a szokásos. A szomszédnak viszont nagy örömet szereztünk ma, mert vettem neki a tescoban virágföldet. Ők február végén jártak utoljára kapun kívül, és ezt sajnálta, hogy erről most lemarad, mert most akciós, de nem tud odamenni érte.
A másik nagy öröm volt, hogy sikerült e-receptet kérni a bőrgyógyásztól. Igaz, csak hétfőre készülnek el, de az már nem idő.