Már harmadik napja dolgozom napi tíz, vagy tizenegy órát, és elég jól bírom annak ellenére is, hogy négy-öt óra alvás után nagyon nehéz hajnalban felkelni.
Az ébredés utáni első fél óra az, ami rettenetes, de utána már minden rendben, és hajnali öt-negyed hat tájban már teljesen éber állapotban dolgozom.
Nem lettem sztahanovista, csak ez a műtét már nem volt belekalkulálva az idei évbe, és egész egyszerűen nincs ennyi szabadságom. Ha lehet, el szeretném kerülni, hogy betegállományba kelljen mennem. Olyat meg lehet, hogy a többlet órákat lecsúszom. Erre gyúrok most, hogy összegyűjtsek annyit, amennyi elég lesz. Aztán meglátjuk, meddig bírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése