Nagyon szeretem a meccsnapokat, és nagyon szeretem azt is, ha valahova (jellemzően a Balatonra) utazunk, de most ezen a hétvégén annak örülök, hogy nem megyünk sehova.
Balázsnak volt ugyan délután programja, céges ebéden volt, Eriknek is volt meccse, de ezeken túl nagy részvételt nem vártak tőlem. Elég volt, hogy inget vasaltam, meg sok szerencsét kívántam (ez utóbbit természetesen Eriknek)
Így aztán ma üresre mostam a szennyes tartót (legalábbis volt pár óra, amikor ez az állapot volt), elmosogattam a fritut, kitakarítottam végre a konyhát, a fürdőt.
Van olyan, hogy ennek is lehet örülni.
Erikék egyébként rettenetesen rossz szériában vannak, eddig minden meccsükön csúnyán kikaptak. Csodálom érte, hogy ennek ellenére a fájós térdével is minden edzésen ott van, minden meccsen becsülettel küzd. Nagyjából minden poszton játszott már. Az edzője minden alkalommal agyon dícséri, erre nagyon büszke. (Az edzője valamikor Fradi játékos volt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése