2019. nov. 30.

Szombat

Hát én olyan jót aludtam ma. Igaz, fejfájással ébredtem, de Balázs hozott egy fájdalomcsillapítót, bevettem, és még egy órát aludtam, akkor már úgy ébredtem, hogy semmi bajom. Azt le sem merem írni, hogy tíz óra is elmúlt már, amikor kijöttem a szobából. 😊
A nap további része a szokásos dolgokkal telt. Kivéve azt, amikor ez az üzenet érkezett a családi csoportba.


2019. nov. 29.

Péntek

A hétköznap minden napja teljesítve van most is. A vasárnapi leltárra minden készen van, ami az én reszortom volt. Végre elértem azt is, így fél év után, hogy a megadott határidőre megkaptam a használatban lévő eszközök leltárjàt is. Van, ahol kezdettől fogva gond nélkül működött, és van, ahol ennyi idő kellett, hogy megcsinálják. De sikerként könyvelem el, hogy eljutottunk ide.
Erik volt ma vérvételen meg röntgenen a műtéti felkészülés jegyében.
Egész nap fájt a fejem, és mostanra már sejtem is, hogy azért, mert mostanra ideért az az ígért hideg. Az előbb voltam kint, és olyan jeges szél fújt, hogy egészen meg is döbbentem.
Remélem, hogy a hétvégén sikerül összekapni magam, és több mindent is megcsinálni, és e mellett még sikerül pihenni is. Na majd meglátjuk.

2019. nov. 28.

Csütörtök

Avagy meccsnap. Az utolsó hazai meccsen voltunk ma este az Európa Liga csoportkör sorozatában. 2-2 lett a végeredmény, de még úgysem tudok rosszat, negatívat mondani, hogy egyébként volt jó pár perc, amikor a győzelmet ünnepeltük. Ahhoz az érzéshez képest nyilván csalódás, hogy végül csak döntetlen lett, és csalódás, hogy ha Isael nem hagyja ki a tizenegyest...de nem vagyok csalódott.
Mert egyébként azt látom, hogy ebben a sorozatban csapat lett a focistáinkból, szurkoló a bézőkből. Ebben a sorozatban szemmel látható a folyamatos fejlődés, ezt a mai meccset a mindenféle hiba ellenére is olyan jó volt átélni, és végig szurkolni.
Még bármi lehet, december 12-én Bulgáriában eldől..

2019. nov. 27.

Szerda

Tényleg minden héten rácsodálkozik az ember, hogy milyen gyorsan telik az idő. Nem csak arra, hogy nahát, már megint szerda van, hanem arra is, hogy aztaaaa, vasárnap már december elseje lesz. Ezt csak azért nem bánom, mert reményeim szerint ilyen gyorsan túl is leszünk ezen a tél dolgon, ami természetesen továbbra sem tartozik a kedvenceim közé.
Az mondjuk jó érzés, hogy ez már olyan tél lesz, amikor nem kell minden egyes munkanapon megfagynom, mert fűtött irodában van az asztalom. Ennyi év fagyoskodas után ez nagy ajándék.
Ma voltunk Erikkel ekg-n, minden rendben. Rolival kitöltöttük az írásbeli felvételire jelentkező lapot. Már csak egy fél év, és végleg búcsút veszünk az általános iskolától. Már nosztalgiát sem érzek, csak nagyon örülök ennek. 

2019. nov. 26.

Kedd

Ez a nap is igen gyorsan és aktívan telt. Azt már látom, hogy a kicsit kevesebb munka és tennivaló nem az én munkakörömet fogja érinteni, nagyjából mindegy is, hogy milyen évszak van, vagy milyen hónap. Igaz, ezen a héten megint univerzális is vagyok, és a régi munkámba is visszasegítek. Azt is látom már, hogy nem lesz olyan, hogy teljesen el tudok onnan szakadni, ezer szállal kapaszkodnak belém, hozzám fordulnak, ha nehéz a megoldás valamire, nekem mesélik el a konfliktusokat. Néha teher, de legtöbbször jól esik. A visszadolgozás is olyan, amit nem kéne megtennem, ha nem akarnám, de ha ki tudom szorítani az időmből, megteszem. Legalább nem felejtek el semmit azokból a dolgokból sem.
A múlt hét végén egyébként elgondolkodtam, hogy hagyom a fenébe ezt a plusz óra gyűjtést, és beáldozom a december 27ei szabimat legalább, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Az legalább pont lehet egy olyan hét, amikor tényleg ki tudok kapcsolódni, és csak itthon lenni, így marad. Amúgy sem kell már sok. Két nap már megvan, és a harmadik is alakulóban.
Holnap Eriknek megkezdődik a műtétre készülés, délután ekgra megy. Aztán pénteken vérvétel, röntgen. Jövő héten megyünk az altató orvoshoz. És már kezdek is izgulni miatta.

2019. nov. 25.

Hétfő

Nem is tudom, mit tudnék a mai napról mesélni. Hosszú volt, ma is lenyomtam egy 12 órás műszakot. Ez hétfőn igencsak öngyilkos vállalkozás, de mindegy. Még talán ez a hét lesz ilyen, és aztán megnyugodhatok, meglesz mind a három nap csúszó, amire szükségem van.
Azt nem mondhatom, hogy nem repült az idő, mert akadt bőven mit csinálni, úgyhogy tulajdonképpen nem is tűnt olyan megerőltetőnek. Igazán akkor éreztem magam már csak fáradtnak, amikor hazaértem. Meg majd holnap hajnalban fogom még ezt érezni.
Egyébként minden rendben, mindenki jól van. Ez a lényeg. Minden más meg megy szépen, ahogy kell.
Vannak megoldásra váró feladatok, itthon is, vannak megbeszélni való dolgok. Eriknek pl épp egy új cipő beszerzése lenne a legfontosabb. Rolinak a bankos adategyeztetés volt. (De ezt ma Balázzsal elintézte, és már utalni is tud) Patrik ezerféle dologban van benne, élvezi, tetszik neki, bár szemmel láthatóan fárad..
Én meg....várom a soromat, mert szeretném hinni, hogy leszek én még a legfontosabb is.
Addig meg szépen teszem a dolgomat nap mint nap.

2019. nov. 24.

Meccsnap

Ma reggel sem vidultam fel attól, amit a tükörben láttam, még biztos eltart jó pár napig, amíg legalább azt elfogadom, hogy ez bizony most ilyen rövid és béna haj, és ezzel kell együtt élni.
Az mindenképpen okot adott a vidámságra, hogy a válogatott szünet után ma újra játszik a mű csapatunk is. A többi nb 1es csapat már tegnap lejátszotta a maga meccseit, így azt is tudtuk, hogy ha mi nyerünk ma, akkor átvesszük a vezetést is.
Én bíztam a győzelemben, és ebéd közben meg is tettem a magam három-egyes tippjét. Még a gólszerzőket is megtippeltem (Isael, Tocmac, Varga).
Ma már jobban fel kellett öltözni, mint eddig, elbírtuk a téli kabátot mindannyian. Én a vékonyabb aláöltözetemet is felvettem már. De még mindig nem szólhatunk egy szót sem, egészen eddig nem kellett még ennyire felöltözni.
A meccs jó volt, majdnem pontosan eltaláltam az eredményt is, meg a gólszerzőket is.
A szokásos családi fotón meg látszik a béna, fiús hajam is.


2019. nov. 23.

Haragszom

A fodrászomra. Alig vártam, hogy ma reggel menjek hozzá, mert mostanra hátul már kezelhetetlenné vált ahogy megnőtt, és besűrűsödött, folyton elaludtam, és összevissza állt. Még azt is elterveztem már magamban, hogy majd holnap meg befestem, és akkor de jó lesz, pár hétig megint normálisan fogok kinézni.
Nagyon régóta járok már hozzá, olyan közös emlékeink is vannak, hogy úgy vágta a hajamat, hogy alig fértünk el, mert egyszerre voltunk utolsó idős terhesek jó nagy pocakkal mindketten. Én Rolival, ő a harmadik fiával (neki még lett egy negyedik fia is) Jó ideje már csak akkor kell szólnom neki, ha valami nagyon mást akarok, mint eddig. De ez nem igazán jellemző, mostanában már főleg nem.
Így aztán tátva maradt a szám, amikor egyszer csak azon kaptam, hogy oldalt a hajvágó géppel vágja a hajamat. Addigra persze már késő volt, hiába is tiltakoztam volna, ráadásul hirtelen megszólalni sem tudtam.
Próbáltam magam túltenni rajta ott rögtön, gondolva, hogy semmi gond, akkor most kicsit más lesz, mint eddig. Volt már hasonló (tizenhét évvel ezelőtt).
Aztán mikor végeztem, akkor szólt, hogy én ugyan nem látom, de hátul két hatalmas ősz folt lett most, hogy levágta a hajamat.
Még amikor hazajöttem, és azonnal a hajfestés nem álltam neki, akkor is azt gondoltam, ha befestem, akkor sokkal jobb lesz.
De igazából utálom az egészet, mert olyan hülye fejem lett most. Nem én vagyok ezzel a fiús frizurával, ráadásul oldalt annyira felszedte, hogy nagyon gyorsan le is fogja dobni a festéket is.
Az idén már biztos nem megyek hozzá. Amíg megnő újra (szerencse, hogy elég gyorsan nő), addig még eldöntöm, hogy keresek mást, vagy kap még esélyt.
De most nagyon haragszom.

2019. nov. 22.

Végre péntek


Azt hiszem, Sanyin kívül még vagyunk így páran. Én is nagyon vártam, hosszú volt ez a hét.
Ennek örömére ma délután semmit nem is csináltam, csak örültem annak, hogy korábban itthon voltam.
Balázs vezetöi tréningen volt ma, Erik ment vissza az iskola szalagavatójára. Rolinak támcpróbája volt, Patrik meg este ment bulizni. Annyi assziszenciát igényelték csak mindehhez, hogy Eriknek inget vasaltam, Rolit még figyelmeztettem, hogy vigye magával az ünneplős cipőjét. Ezt leszámítva mindenki intéz mindent magának, jön-megy, amikor kell.
Lehet, hogy pár éve ez még végtelenül szomorú és magányos időket sejtetett volna, de mostanra már tudom élvezni.
Holnap lenne egy csomó dolgom, amiről már most tudom, hogy semmi kedvem nem lesz hozzá, de majd ez a holnap problémája lesz.

2019. nov. 21.

Ez is megvolt

Az idei évre sok első dolog jutott. Még nincs is vége a sornak (bár remélem, hogy most már mégis), mert ma ugye jött a könyvvizsgáló. Természetesen nagyon izgultam, mint minden új dolog miatt, és mert emlékszem rá, hogy az "elődöm" mennyit parázott ezen mindig.
Nos, egy percet sem kellett volna izgulasra pazarolni, mert nem is volt semmi vészes helyzet. Igaz, szerencsém is volt, mert tök jó fej pasi volt, meg egyetlen ellenőrzött rakaton sem talált eltérést.
Azért elfáradtam ebben az egészben, de most már tényleg azt remélem, az idei évben már lesz egy kis nyugalom.

2019. nov. 20.

Nyílt nap

Ma nem dolgoztam. Rolival voltunk nyílt napon Erik iskolájában. Nem teljesen olyan volt, mint a helyi gimiben a múlt hónapban, itt most sokkal hangsúlyosabb volt a szakképzés bemutatása, kisebb szerep jutott a most még szakgimnázium, jövő szeptembertől technikum résznek.
Ettől függetlenül tetszett Rolinak, és azt mondta, az igazgató úr sokkal szimpatikusabb neki, mint a másik volt, és egyáltalán nem zavarja őt sem, hogy mivel ez egy egyházi fenntartású iskola, itt kötelező hittan órára járni, és vannak olyan napok, amikor misével kezdenek.
Erik példáján már tudjuk, hogy ez valóban kicsit sem zavaró, Erik életébe is nagyon szépen épült be, mondhatom azt is, hogy szeret a miséken részt venni.
Még van egy kis időnk eldönteni, hogy a jelentkezési lapra milyen sorrendet írjunk, és hagyni fogom Rolandot dönteni. Tényleg az a fontos, hogy jó szívvel, jó érzésekkel menjen majd az új iskolába. Végülis öt évet fog itt eltölteni, ott, azon a helyen lesz belőle felnőtt férfi.
Itthon nagy dolgok nem történtek, de legalább volt időm főzni is, meg mostam is két adagot.
A munkahelyi nyugalmat tegnap elkiabáltam...ma délután hívtak hogy holnapra bejelentkezett a könyvvizsgáló. Hát...nem repestem az örömtől, de remélem rendes lesz, és hamar túl leszünk ezen is.

2019. nov. 19.

Kedd

Nagyjából eseménytelen nap volt ez a mai. Nem akarom elkiabálni, de miután hétfőn végre eljutottunk a közel fél évig tartó tárgyi eszköz selejtezés végére, mintha minden más is lecsitult volna. Vagy csak végre eljutunk odáig, hogy mindent behoztak már, amit akartak, a nagy akciókra megérkeztek minden, és most már lassan elcsendesedik egy kicsit a beszerzési osztály is, és már a következő évi dolgokra koncentrálnak. Na majd meglátjuk...még nyilván az éves leltár befejezéséig lesz pár nehezebb órám, de annyi reménytelenül nehéz ilyenen vagyok túl, hogy talán ezek már majd meg sem fognak rázni.
A ma esti Wales elleni meccs az utolsó eb selejtező. Reménykedve, és természetesen számolgatva . Matematikailag volt reális esélye annak, hogy a csoportból második helyen kijutnunk. Nyilván mindannyian tisztában voltunk vele, hogy ahhoz, hogy ebből valóság legyen, egy csoda is kell, mert Wales bizony klasszisokkal komolyabb játékosállománnyal rendelkező válogatott.
Még az utolsó percek tartanak, de már nincs többé remény. A harmadik helyről is lecsúsztunk, mert a szlovákok is megverték az azerieket.
Ha teljesen őszinték vagyunk, még lehet, hogy jobb is ez így, a jelenlegi válogatott keretünk kevés egy Európa bajnoksághoz. De magyar, fociszerető emberként nagyon drukkoltam nekik, mert hátha csak egy ilyen kéne ahhoz, hogy végre leketüljön az átok, és az a bizonyos balsors.
De még előfordulhat, hogy a nemzetek ligájában vigaszágon mégis sikerül.

2019. nov. 18.

Így jó

A saját lelki békém érdekében nemigen politizálok (ami nem könnyű egy politológia szakos hallgatóval egy háztartásban), egyre kevesebb olyan cikket olvasok, ami valamilyen eszme mentén próbál befolyásolni, vagy véleményvezérként állni elém. Nem zavar, ha látom, hogy mások a Facebookon is képesek vérre menő vitákat folytatni a maguk igazáért.
Látom, hogy micsoda szakadék tátong az ellentétes nézeteket valló emberek között, és már szinte mindegy is, hogy miről van szó. Az emberek képesek egymas torkának esni akár amiatt is, hogy mit eszik, vagy mit nem eszik a másik.  És az talán a legkevésbé gáz téma.
Ezek helyett, amikor nem dolgozom, és nem olvasok blogokat, vagy nem épp a szokásos háztartási mindenfélét intézem, akkor a telefonomon játszom a lakberendezős játékommal.
Mert az úgy jó nekem.....

2019. nov. 17.

Van kabátom

Nem mondom, hogy könnyű volt megtalálni, mert naná, hogy nem. Az én utazómagasságomhoz sehogy sem passzol ez a most divatos hosszú fazon. Ami egy magas, vagy legalább középmagas nőnek combközépig ér, az nekem térdig. Igen hülyén néztem ki benne.  Igaz, ahhoz, hogy egyáltalán felpróbáljak egyet is, le kellett győznöm magamban a sokkot, amit az okozott, hogy húszezer forint alatt nincs kabát. Nem, nem az orsay-ban nincs, hanem a C&A-ban, a H&Mben. Na mindegy, ezt a sokkot legyűrtem, mert végül a new yorkerben rátaláltam arra, amit kerestem. Semmi extra, sima fekete, szőrös kapucnis.
Szerettem volna pulcsit is, de azt sehogy sem tudtam magamra erőltetni, hogy a pulcsi vagy egy kinyúlott rongydarab hatezerért, vagy épp csak derekamig ér. Egyik sem nyerte el a tetszésemet.
A fiúk kicsit határozottabban találtak maguknak mindent, amit akartak.
De legalább ez is megvan.

2019. nov. 16.

Hú, de elfáradtam

Biztos az is benne volt a dologban, hogy végül abszolút kedv nélkül, és nagyon nyűgösek mentem be dolgozni ma. Meg persze az is, hogy nagyon régen nem álltam már ennyit egy helyben, mint na. Délben volt az a holtpont, ahonnan már nemigen sikerült magam visszarángatni. Addigra már nagyon fájt a lábam, nagyon éhes voltam, és nagyon vágytam egy kis fekvésre.
Végül azért fél kettőig kitartottam. Itthon Patrik és Erik vártak minket a már megérkezett pizzával.
És aztán olyan jót aludtam...igaz, most, utólag már bánom hogy ennyi időt elpazaroltam, de az alvás jó volt nagyon.

2019. nov. 15.

Péntek

Mondanám, hogy de jó, hogy péntek van, de még ez most nem olyan péntek. Holnap is megyek dolgozni. Aztán azzal már végképp bőven elég is lesz a munkából erre a hétre.
Ma voltam körmösnél, és olyan történt, amiről még pár hónapja azt mondtam, hogy biztos, hogy olyat aztán soha. Aztán ma mégis...lett piros körmöm. Igaz, csak kettő-kettő, a többin csak a vége piros, de már ezzel is bőven kibillentettem magam a komfortzónámból. Egyébként tetszik, érdekes lett tőle a kezem.

2019. nov. 14.

Micsoda hülyeség

Sosem értettem, hogy miért jó ez az őrült kapkodás év vége előtt. Az a mondat, hogy "ne vigyük át a következő évre", kifejezetten irritáló nekem. Nem is értem...attól, hogy január elsején egy új év kezdődik, nem sok minden változik az előző naphoz képest. Mégis, mint az őrültek, hajtunk, hajszoljuk magunkat, mert még ezt is, még azt is meg kell csinálni az év vége előtt.
Mindegy...nyilván megcsinálom, amit kell, mert nem én vagyok a döntéshozó, csak hülyeségnek tartom.

2019. nov. 13.

Gyűjtögetem

Már harmadik napja dolgozom napi tíz, vagy tizenegy órát, és elég jól bírom annak ellenére is, hogy négy-öt óra alvás után nagyon nehéz hajnalban felkelni.
Az ébredés utáni első fél óra az, ami rettenetes, de utána már minden rendben, és hajnali öt-negyed hat tájban már teljesen éber állapotban dolgozom.
Nem lettem sztahanovista, csak ez a műtét már nem volt belekalkulálva az idei évbe, és egész egyszerűen nincs ennyi szabadságom. Ha lehet, el szeretném kerülni, hogy betegállományba kelljen mennem. Olyat meg lehet, hogy a többlet órákat lecsúszom. Erre gyúrok most, hogy összegyűjtsek annyit, amennyi elég lesz. Aztán meglátjuk, meddig bírom.

2019. nov. 12.

Megint az orvosi kör

Ma megint megjártuk Erikkel ugyanazt az orvosos kört, mint a múlt héten. Az eső is ugyanúgy szakadt, mint akkor, úgyhogy akár akár egy időutazáson is lehettünk volna.
A háziorvos megnézte a régebbi leleteit, 2010-ben még nem volt magasabb a bilirubinja, viszont akkor volt az első érdekes, megmagyarázhatatlan kiütéses betegsége. Aztán pár évig nem volt vérvételen, de 2016-ban már emelkedett volt ez a bilirubin. És azóta minden leleten magasabb. Közben volt ugye többször is ez a kiütéses valami, ami miatt citológia is készült, pozitív eppstein-barr vírus teszttel. Ami jó, hogy a májfunkciója rendben van. Egyelőre nincs teendő, csak majd újabb vérvételre megy januárban.
Addig mondjuk készül majd egy, mert az ortopédián megkaptuk a beutalókat a műtét előtti vizsgálatokra. Végül mégsem helyben lesz a műtét, és egy éjszakát ott is kell töltenie majd. Az időpontról, az altató orvosi időponttal együtt majd péntek délelőtt telefonon egyeztetünk.
Baromi bátornak tűntem még magamnak is, amikor kimondtam, hogy a műtét mellett döntöttünk, pedig be vagyok rezelce nem is kicsit. De igyekszem ezt félretenni, mert Erik ezt szeretné, nagyon bízik benne, hogy megszabadul a fájdalmaktól.
Én meg addig próbálok minél több plusz órát szerezni, hogy ott tudjak lenni vele.

2019. nov. 11.

Hétfő

Rögtön reggel meg is mutatkozott, hogy legalább azt lehet szeretni a mai hétfőben, hogy süt a nap. Ilyen sok eső és ború után nagyon jó volt látni.
Az, hogy ma a hosszú nap volt a munkában, nem volt valami felemelő érzés, de ezen minden héten túl kell esni.
Viszont az tök jó volt, hogy arra jöttem haza, hogy Balázs brassóit főzött. Most is ugyanolyan isteni volt, mint mindig, és olyan jót ettem belőle, mint már rég.
Nem felejtettem el megkeresni Erik leleteit, remélem, holnap meg is tudjuk mutatni őket a háziorvosnak.

2019. nov. 10.

Kis semmiségek

Ezen a hétvégén a napot nem láttuk. De kivételesen ez sem zavart, mert ugye tegnap is takarítottam, még ma is bőven volt mit csinálnom idebent. Ágyneműt mostam, jó szokásomhoz híven egyszerre az összeset. Azért úgy időzítettem, hogy mire a Fradi meccs kezdődik, már legyen annyi időm, hogy nézhessem nyugodtan. És milyen jó kis meccset láttunk. Hat gólt rúgott a csapatunk, elképesztő formában vannak.
Holnaptól megint jönnek a szokásos sok munkás, mindig rohanós hétköznapok, és várhatóan szombaton is megyek majd. Ezt még bevállalom, de aztán az idén már nem szeretnék többet túlórázni.
Titkon azt remélem egyébként, hogy a december már sokkal lazább lesz munka szempontjából, és lesz energiám másra is.
Közben meg most újra tudatosítottam magamban, hogy fel kell hívnom az ortopéd orvost, kialkudni egy műtéti időpontot december hetedike utánra. Bár ha előtte egy héttel tudja megcsinálni, arra szerintem nem mondok nemet, legfeljebb az utolsó meccsen Erik nélkül játszanak majd. Annyiféle dátumhoz kell igazodni, tökéletes időpont úgysincs.
És holnap este elő kell szednem Erik régi labor leleteit is. Ezt sem kéne elfelejtenem, mert ha találok valamit, akkor kedden délután be kell menni a háziorvoshoz vele.

2019. nov. 9.

Apró örömök

Nagyon szeretem a meccsnapokat, és nagyon szeretem azt is, ha valahova (jellemzően a Balatonra) utazunk, de most ezen a hétvégén annak örülök, hogy nem megyünk sehova.
Balázsnak volt ugyan délután programja, céges ebéden volt, Eriknek is volt meccse, de ezeken túl nagy részvételt nem vártak tőlem. Elég volt, hogy inget vasaltam, meg sok szerencsét kívántam (ez utóbbit természetesen Eriknek)
Így aztán ma üresre mostam a szennyes tartót (legalábbis volt pár óra, amikor ez az állapot volt), elmosogattam a fritut, kitakarítottam végre a konyhát, a fürdőt.
Van olyan, hogy ennek is lehet örülni.
Erikék egyébként rettenetesen rossz szériában vannak, eddig minden meccsükön csúnyán kikaptak. Csodálom érte, hogy ennek ellenére a fájós térdével is minden edzésen ott van, minden meccsen becsülettel küzd. Nagyjából minden poszton játszott már. Az edzője minden alkalommal agyon dícséri, erre nagyon büszke. (Az edzője valamikor Fradi játékos volt)

2019. nov. 8.

Hát ez van

Lehet mondani, hogy azért az idő múlása hoz magával olyan furcsa változásokat, amikről ugyan próbálunk tudomást sem venni, de ettől még jelen vannak, és előbb-utóbb rá fognak kényszeríteni arra, hogy megadjuk magunkat.
Ilyen változás nálam, hogy sokkal hamarabb fáradok el, kevésbé bírom az éjszakázást, vagy a sokáig ébren maradást, mint akár két évvel ezelőtt is. Próbálok én ellenállni, és dafke is úgy csinálni, ahogy régen, de az a helyzet, hogy egyre kevesebb sikerrel.
Régebben az ilyen esti meccsek után gond nélkül mentem hajnalban dolgozni, nem éreztem semmi különösebb fáradtságot.
Ma egész nap olyan voltam, mint egy zombi. Alig vártam, hogy hazaérjünk, már délelőtt arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz lefeküdni.
Nagyjából mindent le is t.jtam magasról, Patrik délelőtt elment már a boltba péksüteményért, úgyhogy erröl is le volt a gond. Ettünk, és mint a jól lakott ovisok, lefeküdtem. Egyszer öt órakor felébredtem arra, hogy fázom, de csak magamra húztam a takarót, és aludtam is tovább fél hétig.
A furcsa az, hogy most, tíz órakor pont ugyanúgy ásítozom, mintha nem aludtam volna délután vagy három óràt.
De szerencsére már itt is van a hétvége...

2019. nov. 7.

Meccsnap

Gól nélküli döntetlent játszottunk a CSKA Moszkva csapatával. Nem lehetünk elégedetlenek, mert ma este jól játszott a csapatunk, jó volt a szurkolás, épp csak a gól nem jött össze.
Most még gyorsan alszunk majd (majdnem éjfél lesz, mire hazaérünk), és reggel megyünk dolgozni/iskolába.


2019. nov. 6.

Ilyen ez

Van már vagy két hete is annak, hogy egyik este majdnem lementem spárgaba, amikor a kádba szálltam be. Akkor sem esett jól egy kicsit sem az a mozdulat, de azóta is érzem, hogy valami nem stimmel. Kattog egy helyen a combomnál, meg fáj is még mindig. Biztos elmúlik majd, csak ugye nem vagyok már sem húsz éves, sem elég ruganyos. Ezek helyett folyton fáradt vagyok, bármelyik pillanatban gond nélkül el tudnék aludni.
De holnap már csütörtök lesz, és még meccsre is megyünk.

2019. nov. 5.

Már tudjuk

Kicsit többet is, mint szerettük volna. Vagy mint amire számítottunk.
Erikkel ma délután orvosnál voltunk. Tegnap vérvételen volt, mert elfogy a vérnyomására kapott gyógyszer, és úgy beszéltük meg a belgyógyász doktornővel, hogy a háziorvoshoz már úgy megyünk, hogy visszük a labor leletet, meg a vérnyomás naplót. A vérnyomás dolgon gyorsan túlestünk, csökkentette a gyógyszer adagot napi negyedre, mert nagyon leviszi a pulzusát. Aztán rábökött a laborleten két értékre, amit én is láttam, hogy nem jó (bilirubin, és még valami), és közölte, hogy ez Gilbert kór. Megnézte a szeme fehérjét, és az is sárgább..ettől megerősítést nyert nála a diagnózis. Keresnem kell régebbi labor leletet, hogy azon is emelkedett e az érték, mert akkor biztos, hogy erről van szó...ha nem, vagy nincs ilyen lelet, akkor mást is kell keresni.
Ő is azt kommunikálta, meg a google is azt mondja, hogy nem kell nagyon aggódni, csak vigyázni kell magára.
Aztán még jártunk az ortopédián is a leletekkel.
A térdével sincs nagyon nagy baj, de azért, ha mi is úgy gondoljuk, akkor megműti. Át kell vágni egy valamit, ami sokszorosára van duzzadva, mint ahogy kéne lennie. Az egynapos műtőben itt helyben meg is csinálja. Fel kell majd hívnom, hogy döntöttünk.
Én hajlok rá, hogy legyünk túl rajta, azt mondta az orvos, ha megcsinálja, megszűnnek a fájdalmai is.
Teljesen leszívott ez a két hír. ..

2019. nov. 4.

Hétkezdés

Micsoda szörnyű hétkezdés zuhogó esőre ébredni ..de fogjuk fel úgy, hogy ennél nyilván csak jobb lehet majd.
Egyébként csend van, és nyugalom, remélem, hogy nem vihar előtti csend. Igyekszem nem nagyon elfárasztanu magam a héten a munkahelyen, mert hétvégén sok mindent kéne csinálnom itthon, az meg csak úgy fog menni, ha nem akarok minden percben csak feküdni.
Bár már egy ideje nem tervezek előre semmit, mert ki tudja mi adódik, és akkor meg csak idegesít, hogy nem sikerült, amit szerettem volna.

2019. nov. 3.

Ma is Balaton

Azt régóta tudom, hogy a Balaton az, ahol gond nélkül eltölteném úgy az időmet, hogy egy percet sem tudnék unatkozni, és ahol talán sokkal kevesebb kérdés és kétség lenne bennem, mint amennyi most van. Igaz, előfordulhat, hogy ezt csak azért gondolom így, mert nekem a tó, és minden szépsége a megnyugvást jelenti. Ha ott élnék a hétköznapjaimat, lehet, hogy nem ugyanezt jelentené. De remélem, hogy egyszer majd megadatik ez is, és akkor el fogom mesélni.
Ma viszont megint volt egy kis idő, amikor a tó mellett minden gondolatom elszállt, minden nyomasztó probléma semmiségnek tűnt.









2019. nov. 2.

Meccsnap

Ma megint meccsen voltunk. Ezúttal nem csak a szurkolás hiányzott (szektorbezárások miatt), hanem a győztes gól is. Valahogy megint minden kimaradt, semmi nem sikerült.. így 1-1-es döntetlent játszottunk a Mezőkövesddel.
De semmi baj...megyünk tovább, és mindig előre tekintünk.
"Küzdeni mindig, feladni soha"
Ugye milyen helyes pasikkal járok meccsre?

2019. nov. 1.

Képekben

Avagy hogyan próbáljuk túlélni az elképzelhető legszörnyűbbet, ami történhetett velünk az idén. 
Úgy, ahogy neki is tetszene..