Legközelebb kétszer meggondolom, hogy bevállalom e, hogy a saját munkám mellett még egy munkakört is ellássak. Nem véletlen az a mondás, hogy "egy s**gel csak egy lovat lehet megülni".
Meg tudok bírkózni a feladatokkal, nagyjából sikerül is minden nap mindent megcsinálni. Apróságok maradnak el csak, de talán holnap azoknak is pontot teszek a végére. De azért mindez hihetetlen mennyiségű energiát igényel.
Ennek megfelelően ma már hulla vagyok, és épp azt fontolgatom, hogy nem is viszek magammal könyvet a fürdőbe, mert leragadnak a szemeim, és alig várom, hogy ágyba kerüljek.
Még két ilyen nap. Illetve három, mert hétfőn már másik két munkakört is helyettesítek a saját munkám mellett. Aztán egy időre ezt a helyettesítés dolgot elfelejtem, és a saját dolgokra koncentrálok.
Akkor ez átmeneti, ugye? Csak a szabadságok miatt kellett helyettesítened?
VálaszTörlés