2019. márc. 26.

Purple day

Nem hiszem, hogy valaha még előfordul majd, hogy ezen a napon nem fog kicsit összeszorulni a torkom, és nem fognak elárasztani az emlékek. Pedig már nagyon régóta nem része a mindennapjaimnak ez a betegség, és semmi, ami ehhez kapcsolódik. Itt van viszont bennem minden, amit akkor hallottam, láttam, éreztem. Minden bizonytalanság, minden kétség, minden félelem. Ezek nem múlnak el nyomtalanul, kitörölhetetlen emlékek maradnak.
Azt nem tudom, hogy kinek lehetek hálás amiatt, hogy már nem kell minden nap aggódni értem, nem kísérik árgus szemekkel minden mozdulatomat.

3 megjegyzés:

  1. Én tudom, kinek kell hálásnak lenni.
    Keresd meg.
    Veled együtt örülök.
    ( Jó olvasmány lehet Max Lucado pl.)

    VálaszTörlés